Lehetnénk most elfogultak, és mondhatnánk azt, hogy a bw filmzenék voltak az idén a leghangosabbak, a legnépszerűbbek, nem utolsó sorban a legjobbak is, de azért ennyire most se volt és mégse egyszerű a történet.

Mert, ahogy a filmek esetében el kell ismerni, hogy dél és más egyéb nyelven működő, régióhoz tartozó filmközpontok vitték el a pálmát, úgy a hallottak futottak még kategóriájában is volt szerencsénk találkozni az év folyamán nem egy és kettő igazán ütösebb, évzenébb daldarabbal, ami nem éppen volt hindi.

Ettől még imádnivaló marad bw, és tényleg nagyon sok jó zenét köszönhetünk neki 2013-ban (erről majd egy másik listakor), viszont neki is, nekünk is jobb, ha vannak még további indulók a szakmában, ahhoz közel, mert így az életben, évben legalább még több zseniális indiai muzsikára van esély. És lett is.

Egy top10 pont ki is lett centizve belőlük, bár volt eredetileg sokkal több is, ám a kedvencek ők itt, személyre szabottan. Meg is indokoljuk miért, és meg is mutatjuk, hogy a diszkók népe se keverje a szezont a fazonnal, bw-t valami mással. Ezek itt azok, a mások, hol kannadai, tamil, telugu, malayalam alkotások filmzenéi, vagy sorozatoké, rappköltemények társaságában. Fákje.

A lista tehát elég színes, vegyes meg unikum. Iszkoljatok, twisteljetek, rázzátok a tooht, vagy csak képedjetek el, dobjátok le a szempillákat, mert ennyi jó nem bw dalt hátán nem hordott idén az internet. Csak itt, csak most, csak úgy. Úgy van. Legyen.

10♫. Kani Mozhiyave (Irandam Ulagam, tamil)

A maszálát megkapni nem csak filmben élmény, hanem a zenében is. Ahogy változik át, másodpercről-másodpercre egyre több szín kerül bele, egyre több oldalát mutatja meg, és nyílik ki meg előtted, képes váratlant húzni. Majd újra visszahúz. És megint minden kezdődik előlről. Vannak, akiknek ez már túl van cifrázva, azonban ők nem értik, mi ebben a szép. A mostani dal és film kéz a kézben hozza a csodálatos varázslatokat. De a dal magában is megér egy misét. Meditálni rá, arra való igazán, jól írják. Sőt, a dal közepén található vokálnélküli rész talán a legnagyobb csúcspontja az egésznek. Bár oké, a libabőr refrént túllicitálni senki és semmi sem tudja, az olyan igazán kellemes, ami dalban is fehérholló. Szárnyalni tudnál tőle, miatta.      

9♫. Saraswatichandra (Saraswatichandra)

Attól, hogy valami nem bw, attól még indiai. És Sanjay Leela Bhansali idei új tévés sorozatának címzenéje mindjárt okos tanulópénz azoknak, akik a kettőt összetévesztik, vagy tényleg nem ismerik, hogy milyen az igazi, 100%-os, nyugatmentes, hamisítatlan indiai muzsika. Mert pont ilyen. Hallgassuk is együtt, nem ragozom túl, az Adil-Prashan, ők a zenéért felelős rendezők meg kiváló munkát végeztek itt. Full maszálá az egész dalban mondva el, tipikusos sorozatzene, ami azért lehetne baj, de mégse. Mert letehetetlen, és lehetetlen nem emlékezni rá, nem dúdolni csak úgy, még ha nem is kívántad első fülre. 

8♫. Stylish Thamizhachi (Arrambam, tamil)

Az idei évben is volt pár példa arra, hogy a nyugati zenevilág megtalálta magának keletet, azon belül is az indiait, és onnan vett kölcsön, hogy a lerágott csont után valami izgalmasabbal hozakodjon elő. De fordítva is állt a képlet. Hiszen az utóbbi idők egyik legkirályabb filmzenei albumának elitharcosa is olyan, hogy már majdnem made in West. Ha az énekesek nem ezek az énekesek lennének, meg nem ilyen nyelven menne, akkor simán rádióbarátfaktor, és kajálná is nép. Persze ez nem készpénz, de hogy a tipikus indiai daloktól messze van ez, az már szent. Másrészt tele van energiával, intenzitásgazdag, ringatóbomba, amiben Rubba Bend teljesítménye koronáznivaló. Ergó csajrap hello, és super starse 'swag' hero vana rockeeeee.

7♫. Kadal Raasa Na (Maryan, tamil)

Egy jó AR Rahmanra legalább olyan égető szüksége van Indiának, mint a karácsonynak hóra. Mert egyik-másik nélkül a másik meg az egyik mit sem ér. És sajnos az utóbbi évben hozzá is kellett szokni ahhoz, hogy a nagy maestro nem kényeztett el bennünket se hindi nyelven, se tamil nyelven, se sehogyan. Lehet szépíteni, megmagyarázni, de a fül nem hazudik. Ezért is volt csupa csuda öröm klassz hallani most ezeket a Maryan filmzenéket, hogy végre visszatért. Megemberelte magát, és talán ettől fogva csak felfele vezet az a bizonyos út. Könnyen fejbemászó refrének, zenei virtuózitás, hangszerkavalkád, és érzelmek arzenálja, ami ő. Hol a szív szakad meg, hol pedig, mint itt, kitörnél, és elmennél máshova, onnan, ahol most idegen vagy és oda, ahol várnak.   

6♫. Vellai Mayil (Samar, tamil)

Csibésznek lenni is nagy erény, viszont a sorban állni, és onnan kitűnni az még nagyobb. Mert attól, hogy valami nem konnvencionális, nem is feltétlenül lesz jó. Persze ez igaz a másik esetre is, amikor meg úgy érezzük, hogy a sablonos egytucat romantikus dallal inkább nem vállalnak kockázatot a zenei rendezők, az a bizos, az bejön. De a legszebb az, ha tényleg. Hiszen lássuk be, azért ez a kategória, a klasszikus melódiák terepe már annyira ki van taposva, és rongyosra van hallgatva, túl van játszva, hogy újat mutatni elég nehézkes ottan, és onnan. Kell hozzá egy nagyon jó dallam, jó énekesek, még jobb dalszöveg. Na a Vellai Mayilban ez mind megvan. Nem hiába az egyik személyes kedvencünk a listáról.

5♫. Boomi Enna Suthudhe (Ethir Neechal, tamil)

A fiatalok helyzete ma sem könnyű. Ha valahova beteszik a lábukat, akkor attól a pillanattól kezdve nap mint nap bizonnyítaniuk kell, hogy alkalmasak arra a feladatra, és képesek úgy dolgozni, ahogy mások, az öregebbek, és tapasztaltabbak. Anirudh is hasonló cipőben jár, csak ő még megnehezítette a helyzetét azzal, hogy tőle a kezdeti nagy siker után, mindenki egy új why this kolaveri di-t vár. Amilyet pedig hát nem kapunk azóta se. De ettől még ha meghalljuk, hogy új albummal jelentkezik, összeszorul a gyomrunk, és pattogunk a székünkben, mint kukoricák a mikróban. Ez az úttánc dal is nagyon rágógumis, és még ő is énekli. Rossz nem lehet. Nem is lett.

4♫. Iraiva (HHT, Hip Hop Tamizhan)

Alig sírattuk el az idén meglepően alulteljesítő Yo Yo Honey Singhet, talán még a könnycsepek sem száradtak fel, amikor Adhi tolmácsolásában a Hip Hop Tamizha formáció megmentette az indiai rap hátsóját. Chennaiból indulva bejelentkeztek a legjobbak közé, hogy velük is számolni kell, és érdemes, a többieknek meg nekünk. És bár a debüt albumuk legerősebb anyaga, annak a híre hozzánk csak ez évben jutott el, de a problémás tinédzserekről szóló Iraiva így sem sokat kérdez. Két történettel, erős üzenettel, beteljesületlen álmokkal teli. De ami a legfontosabb, hogy a dal elég érdekes ahhoz, hogy ahhoz is eljusson, akihez kell.

3♫. Nee Thoreda (Lucia, kannadai)

Önmagában az ilyen lélekbúvár-filozófikus és nihilista zeneszám darabokkal sok keresnivaló nincs az indiai zene palettáján. Se film, se mástéren. Viszont, ha az egy olyan filmből való, ami egyrészt az év legjobbja - magasan elverve a mezőny többi részét, másrészt egy olyanból, amelyet a nép pénztárcája dobott össze, hogy hát mégis legyen belőle valami, meg megszülethessen #whynot, akkor talán érdemes kicsit ezt az éretlenül zseniálisat, és zseniális éretlenséget magunkba szívni. Ami egyszerre vers és dal, kísérteties és klasszikus. Csomó érzelemmel benne és bennünk. Lenyűgöző. 

2♫. Pistah (Neram, malayalam)

Ne keresd benne a lényeget. Mert nincs. És akinek pont véletlenül ez is a perverziója, hogy dallampárti, formamazochista, és a tartalomra nagy ívben fúj, annak garantáltan nyerő választás lesz ez a malayalam filmzene (Neram c.). Hiszen ahogy írják is, halványlila értelme sincs annak, amiről szól úgy általában a Pistah. És talán ez is az oka az annyira levakarhatatlanul tapadó stílusának, hogy nem lehet elégszer betelni vele. A hozzá készült dalbetét pedig akkora kincs, hogy olyan nincs. Személyében köszönthettük nagy boldogságosan 2013 indiai legegynyáribb slágerét, és most még év végi listánkra is bepöfészkélte magát, hogy az #szomáridzsámákijárá. 

1♫. Violin (Iddarammayilatho, telugu) 

Csak most. Csak nektek hegedűfanok. Akik annyira imádjátok ennek a zeneszerszámnak minden egyes porcikáját, ahogy megszólal, vagy megszólaltatják éppen. Itt is egy szabályt erősítő rendhagyó kivétel daldarab, ami jól lereprezentálja, hogy nem csak a zene komolynak nevezett sze(g)letében van létjogosultsága ennek a mesteri hangszernek. Mert ha kell, akkor azok, akik értenek hozzá, képesek egy tamil nyelvű filmzenét is ráépíteni, úgy, hogy nem köntörfalaznak közbe, mint itt a Violinnál (címválasztás!). Szó se érje, szépen is szól. Hegedűcunamikontet, vigyázz kész jön. Girl gundello chotistha. Amúgy meg Tollywood révbe ért, és itt van, ha valaki azt hitte, hogy nem is léteznek, vagy nem tudnak annyit. Mert de. Most 2013 legjobb nem bw, indiai zenéjét, és filmzenéjét 1in1 tapsolhatjuk és köszönhetjük meg nekik, megérdemlik. Ja és Allu Arjun is hatalmas. Éljenéljen.