calacitra

Mi sülhet ki abból, ha már az előzetes és legalább egy dalbetét is működik a bemutató előtt? 

Csak jó. Csak is az. Már ha a számítások céltáblát találnak. De a Bangalore Days nem hibázott. A malayalam filmművészet idei nagy dobása nagy is lett. Na jó, nem akkora, mint az OSO volt, az kerekperec az év indiai filmje, de azért ebben is ott van Nivin és Nazriya, akik Ranbir és Deepika malayalam alteregói, imádnivaló nézni őket együtt onscreen. Ha lehetne csilliónyi filmet megnéznék velük evör-konstans-végtelenítve.

Egy szó, mitn száz nézegessétek a Bangalore Dayst. Nagyon megéri, megérdemli. Itt pedig jöjjön egy romantikusabb dalbetét, azoknak, akik még vacilálnak ezek után is a megnézése okán.  

What A Rocking City Yaar

Nem megy át malayalamba a blog, de azért titkon a küldetésünk közé tartozik az is, hogy szárnyaink alá vesszük az összes indiai filmet, senkit nem zárunk ki, csak mert éppen az nem made in Bw. Az Ohm Shanthi Oshaana a legújabb sláger ilyen téren. Ő a nemzeti kincs, bántani nem ér. Ha vérszemet kapnánk, akár még írni is lenne róla kedvünk, de 140 karakter is megteszi egyelőre. Annak meg semmi akadálya, hogy mielőbb felkel a nap megint a miénk legyen, és lássuk újra. Most viszont a posztert adom, ami adja. És ezúton is jelzem, hogy aki birtokában van a malayalam film poszterek off vagy online lelőhelyére (oké India azért kizárva), az tényleg ne tartsa vissza semmi esetre sem. Ez is milyen szuper például.

Életerős, fiatalos, lendületes. Pontosan ilyen és még ehhez hasonló szavakkal illetik a kritikusok Anjali Menon új filmjét, amire már ez a trailer is rávezet, ha nagyon nem nézel mellé közbe, és akarsz többet vagy kevesebbet bele látni. Nyilván színes lesz, vibrálni fog, de azért COA is akar lenni picit, a mély tartalmat felszínre hozni. Nem rétegelve, viszont szerethetően, nem minden áron szerelemorientáltan. És ha ez utóbbi bejön, mint számítás, akkor már nyert ügye van a Bangalore Daysnek. Ergó arra fókuszál, amire a cím is hivatott, és egyszerűen csak kiragad néhány embert onnan, a városból, akiknek meg van a maguk kis életük, mint a többieknek. Hoznak emlékeket a múltból, megállnak a jelenben, és gondolnak a jövőre. 

Ugyan made in India ez is, de bw városi zaja már nem szűrődik be ide, az egész olyan olyan és mégis másmilyen.

A malayalam - nyelvű - filmekről már volt szó nálunk, viszont az is igaz, hogy többet érdemelne annál, az odafigyelésnél, amit kap tőlünk, bárkitől. Alulértékelt valahol, miközben azért megmutatja magát, hogy tud meglepetést okozni, ha kell.

A Neram és az Ohm Shanti Oshaana (jajdeimádtuk) után pedig már kemény harmadik malayalam filmre tesszük le a voksunkat időközben, a Banalore Daysra, aminek előzetese hamarosan elő is kerül a blogra, de előtte még az eksűvös dalját (amittrivedis dejavu) seringeljük világgá, meg kütöljük nagyonagyon, hogy még a focivébéért se hagyjátok ki.

Meg aztán egy jótanács: a London Thumakda mellett idén más mixtapet senki ne találjon már ki, ha éppen bekötnék a fejét, csak ezt a kettőt mashupoljátok, és kész is vagytok meg lesztek tőlük. Diszkók népe iszkoljatok hát!

Ha 2013 legjobb indiai filmjeit (sorrendben a kannadai Lucia, a tamil Mariyan, a tamil Irandam Ulagam) veszem alapul szvsz, akkor kiderül, hogy bw hiába világraszóló, meg mindenhol ismert, a jó filmeket nem biztos, hogy csak és csak is onnan köszönhetjük.

Mert tavaly egy hindi nyelvű nem volt, aminek akárcsak egy icipici esélye lett volna a fent említett trió mellé, közé, vagy éppen elé beférkőzni. De ha továbbmegyek, akkor már a malayalam filmművészet is a nyakában lohol, és nem kispályázik.

Az elég sokból, amit ott készítenek a Neramhoz volt szerencsénk legutóbb, amit elsősorban a filmzenéi adnak el, de elég vállalható és fogyasztható volt ahhoz, hogy megbarátkozunk vele, meg a gondolattal, hogy lesz legközelebb, akarunk még találkozni malayalam filmekkel is.

És voálá. Kérésem parancs. Hiszen a Jude Anthany Joseph féle Ohm Shanthi Oshaana pont valami olyan, amire fizetnék, legalábbis dalbetétek alapján. De nem is kell több, nemde. Az meg csak hab a tortán, hogy a főszereplők, név szerint Nivin Pauly és Nazriya Nazim pont ugyanazok, akik a Neramban is voltak, és tök jók együtt. És tök jók lesznek itt is, megkockáztatom. Meg is nézem.