calacitra

Ki adta a tavalyi év legjobb indiai filmjét?

 - B'wood? 

 - T'wood? 

 - K'wood? 

-  Malayalam? 

Egyik se. Hiszen a helyes válasz  Kannada .

Itt készült ugyanis a Lucia. Ami az első közösségileg meg közönségileg finanszírozott projektje volt a filmiparnak. És szerencsére a wannabe összekickstarterett pénz nem ment mellé, vagy rossz helyre, sőt. Mondom a legleglegképkockaegyüttes volt 2013-ban, - a kritikusok meg tehetnek egy szívességet.

Akkoriban pár posztnyit seringeltünk, áradoztunk is Pawan Kumar filmjéről. Itt, itt, de még itt is. És hogy ez most miért ilyen rohadt fontos?

Mert az Enakkul Oruvan, ennek a remake tetszik majd lenni az idén. Prasath Ramar rendezi ezt, a kollywoodi feldolgozást, amiben már Siddharth és Deepa Sannidhi viszik el a főszerepeket.

Nagy kérdés, hogy mire tudnak menni így? Nem megyek elébe a dolgoknak, vagy ellene, hogy miért ezt most (nyilván butaság lenne kihagyni), de nem érzem benne, rajta azt, hogy képes lesz felnőni az eredetihez. Akármennyire is csókós Sid, imádom a színészt (aki még énekel is itt). 

u.i.: mikor először néztem a teasert még fogalmam se volt róla, hogy ez az, ami, az akar lenni(!!!), de olyan ismerős volt, hogy beugrott nem lehet más. Újra is kéne nézni a Luciát, ha már.       

Lehetnénk most elfogultak, és mondhatnánk azt, hogy a bw filmzenék voltak az idén a leghangosabbak, a legnépszerűbbek, nem utolsó sorban a legjobbak is, de azért ennyire most se volt és mégse egyszerű a történet.

Mert, ahogy a filmek esetében el kell ismerni, hogy dél és más egyéb nyelven működő, régióhoz tartozó filmközpontok vitték el a pálmát, úgy a hallottak futottak még kategóriájában is volt szerencsénk találkozni az év folyamán nem egy és kettő igazán ütösebb, évzenébb daldarabbal, ami nem éppen volt hindi.

Ettől még imádnivaló marad bw, és tényleg nagyon sok jó zenét köszönhetünk neki 2013-ban (erről majd egy másik listakor), viszont neki is, nekünk is jobb, ha vannak még további indulók a szakmában, ahhoz közel, mert így az életben, évben legalább még több zseniális indiai muzsikára van esély. És lett is.

Egy top10 pont ki is lett centizve belőlük, bár volt eredetileg sokkal több is, ám a kedvencek ők itt, személyre szabottan. Meg is indokoljuk miért, és meg is mutatjuk, hogy a diszkók népe se keverje a szezont a fazonnal, bw-t valami mással. Ezek itt azok, a mások, hol kannadai, tamil, telugu, malayalam alkotások filmzenéi, vagy sorozatoké, rappköltemények társaságában. Fákje.

A lista tehát elég színes, vegyes meg unikum. Iszkoljatok, twisteljetek, rázzátok a tooht, vagy csak képedjetek el, dobjátok le a szempillákat, mert ennyi jó nem bw dalt hátán nem hordott idén az internet. Csak itt, csak most, csak úgy. Úgy van. Legyen.

Nem Kanada. KANNADA!

Az előzetesekről eddig mindig úgy számoltam be, hogy majd majd majd jön és hát izguljunk, várjuk, nagyon, és jobban. Ehhez képest más egy kicsit a mostani (bontsuk a formát), már nem egyszer bemutatott kannadai film, a Lucia esetéé, ami a megtekintés után jutott el csak ide, idáig, hogy megismerhetővé váljon a köz számára.

Nyilván azért az első bekezdésből, de főként annak második feléből már az is kikövetkeztethető okosan-ügyesen meg szépen, hogy akkor olyan rossz filmmel nem állhatunk szembe. Elárulok valamit: tényleg nem. Sőt. Pedig hát még nekem is be kell mutatni a kannadai filmgyártást, mert az a játszóteremen kívül esik. Tudni tudni lehet róla, viszont Indiából van más régió, központ, nyelv, ami súlyosabban, lehengerlőbben, és promotoltábban adja el magát woldwide, ezzel szemben. Talán méltán elfeledett, alulértékelt pontja, aminek van múltja, jelene meg jövője is. 

És bár az is szentül igaz, hogy nem ez a darab a legcélszerűbb választás Kannada megismerésére, hogy közelebb legyünk hozzá egy lépéssel, de azért a Lucia kézenfekvő és nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb érdemeit sem lehet elvitatni. Hiszen egy olyan ékköve, csiszolatlan gyémántja, 'ismeretlenül nagyot szóló filmje', az országnak, netovább az évnek, amire emlékezni fogunk, ha és mert.

A legnagyszerűbb az egészben pedig tudjátok mi? Van az sablonduma, miszerint a film a nézőknek készül. Nekik. A Lucia viszont nem csak nekik, hanem tőlük is készült. Mert kicsit belebújva a film történeti hátterébe mindjárt kiderül az az érdekes plusz, ha a kezdésének pár másodpercét nem is láttuk, hogy Kannada első olyan filmje ez, amit a tömeg támogatott, adott és fektetett bele. Úgy igen. A sokszor kritikus, még többször aktív tömeg nem dugta a fejét a homokba, hogy nekem erre nincs, hanem azt mondta fákje legyen, persze. És bár tudom jól szeretik ott nagyon a mozikat, hogy ez megérje, de meg is érte kockáztatni, ezért pláne. 

Pláne. Hisz abból a keretből (meg más-é-ból) a Lucia feltehetőleg nem csak a kannadai filmes felhozatalból tűnik ki, hanem országilag is egy különleges helyet foglal el. Amit aztán lehet kannada eredetének hívni, de csak akkor és addig, ha még nem láttuk. Ugyanis a mozi alaptörténetéül szolgáló álom-elemben ki is merül a közös többszörös, az egyetlen olyan pont, amiben megegyeznek. Másban viszont butaság, és hülyeség is lenne összehasonlítani őket.

Ha pedig sztori, akkor legyen elég annyi, hogy egy jegyszedő életébe, mindennapjaiba csöppenhetünk itt bele, aki azért köszöni szépen jól van, csak aludni nem tud sehogyan se, semmikor, soha. De aztán találkozik valakivel, aki talán segíthet neki ebben, el és lenyomni a tarthatatlan és fáradhatatlanul kitartó insomnia állapotot. Egy gyógyszert ad neki, ami garantálja, hogy többet nem lesz gondja már a felhők, csillagok, birkák számlálásával, mert azok már lejárt lemez. Az a bizonyos pirula viszont az jó, az használ. Annyira, hogy ki se tudsz belőle jönni, mert ott ragadsz, ott szeretnél lenni mindig, abban a világban, ami megadja neked, azt, amit akarsz. Mert, ha nem mondtam volna még, ez több, mint egy mezei altató, amit bárhol megkaphatsz. Azt pedig, hogy használ-e hősünknél, maradjon meg a filmre, tovább, és előre.

Nektek akkor trailer, Pawan Kumar (író-rendező) meg folytassa csak. Must-see plecsni voálá.

Bw a fő profilunk ugye, de azért elő-előfordul (havonta legalább) egy tamil, egy telugu, vagy egy malayalam nyelvű mozis kontent is a sodrásban. Ez fakt.

Viszont a kannadai filmekről nem nagyon írtunk még. Ennek oka lehet az talán, hogy nem akadt eddig semmi olyan, ami, ami miatt kiemelkedett volna a tömegből, megérte volna azt az egy posztot rászánni, amit rászántam volna.

Nyilván nem csak az ő keze sáros ebben. De, ami lényeg, hogy egészen eddig kivételt képeztek tehát ilyen szempontból. Mondhatjuk ritkák voltak, mint égen a Sólyomok (-airways).

Most azonban, a mai nappal kezdve, szeretnénk ezen valamelyest változtatni. Azért nem pálfordulosan, gyökeresen, viszont behozzuk őket is, bemutatjuk, hogy léteznek. Sziasztok.

De tessék kicsiben gondolkodni. Hiszen egyelőre csak egyszereplős lesz a welcome party itt, amolyan one man movie show jelleggel. Ám az az egy mégis nagy durranásnak tetszik lenni.

Ő a Lucia, egy már bemutatott (és megtekintett) kannadai darab. Aminek kezdésként a plakátját csodálhatjuk meg, de azért a hét további napjaira is szolgálunk majd érdekes tartalommal vele kapcsolatban (trailer, filmzenék). A poszter pedig faja. Falra vele.