Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

bob14: a harmadik negyedév legjobb bw filmzenéi

A harmadik hármas hónapnak az az igazi rákfenéje, hogy a nyár 80%-ba esik bele, és mivel köztudottan a nagyobbnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítok az ebből a különidőszakból érkező egy szezonos daldaraboknak, így konstans fejvakarás a vége, ha aztán mérleget kell vonni meg számot kell adni a legjobbakból. De kell, mint most, amikor a harmadik negyedév bw filmzenéit vesszük gorcső alá, úgy menetrendszerűen, úgy kicsit megkésve azért.

Ez pedig legalább olyan embertpróbáló feladat, mint egyet felemelni, kiválasztani a Khoobsurat filmzenék közül. Hiszen ez utóbbiba simán beletört a bicskám mindközül, prokontra érvek-ellenérvek záporoztak sokáig, hol az egyik, másik, harmadik tűnt a tuti befutónak, végül csak letettem a voksomat. Ilyen az, amikor győz a szív. Avagy nem minden a mennyiség, és a minőséget se kell túlértékelni. Egyszerűen csak szeretni azt, aki a leginkább megfog...

Amúgy nem csak ezek a filmzenék mondatják velem, de eléggé elemükben voltak a maestrok, OR lehet csak a csillagok szerencsés állása eredményezi azt, de bizony a következő listából nem egy vagy két darabnak van esélye arra, hogy bekerüljön a végső, több mint egy hó múlva befutó 2014 évzenéi krémjének felsőtíz illusztris társaságába majd.

Mert jól szólnak, jól is áll nekik a fülközelség, tapadnak, veretésre adnak okot, yolopillanatokat potyogtatnak, meg szépek úgy palvinbarbisan. Talán ez is lett az az időszak, ismerve már nagyrészt az utolsó negyedév felhozatalát, ami miatt a leginkább lehet szeretni bw-t. Pedig, ha jól megvizsgálod, olyanok, mint az Entertainment vagy Singham Returns zenéi rá se fértek a fecnire, a legjobb 11 mellé, csak mögé, ott kullognak a futottak még kategóriában. Amire senki nem fog már emlékezni pár hónap múlva.

De ne is velük foglalkozzunk, inkább azok élvezzék az ismertséget, a közmeghallgatást, akiknek nem kell tolmács, hogy megértsük mit is akarnak tőlünk igazán. Ahogy és amikor ránk hatnak, mert tudnak, és képesek a kedvünkben járni, kedv csuda nagy forgalmat generálni, parkettre invájtolni, ott tartani, légplébekéneklést kicsikarni belőlünk, wannabe arijitsinghnek képzelni magunkat miatta, és folytathatnám.

Szóval ők azok dalbetételőzetesen egy dragontape erejéig összemaszalázva, hallgatást...

   

0 Tovább

Pont olyan, mint egy nyári sláger

Lehet a nyár a valódi arcát nem is mutatta ki a három hónap alatt, de legalább az összetevők nem hagyták annyiban, és azokon nem múlt egy fabatkányit se, hogy azért az érzés olyan legyen, meg meglegyen alapjáraton, mintha lubickolnánk (lubickoltunk volna) a jó időben all the time.

Hiszen a lemondott napsütés a minekvan szél és eső kollaboráció se tudta háttérbe szorítani azokat az ütemeket, amik szebbé, elviselhetőbbé, élhetőbbé tették a várva várt vakációt, a leállásokat, vagy a nyaralásokat mindközül.

Az ütemek, viccelsz?

Nemigen. Már-már kipotólták az unalomperceket, egy vödörnyi jeges víz voltak a fej fölött, yolora serkentettek, vagy csak úgy szóltak, ahogy egy nyári slágertől az szokás. Sőt, a 3 hónapnyi garancia se vette el az ember kedvét, se az, hogy túl jól szituáltaknak tetszettek lenni, miközben egyes egyedüli küldetésük abban rejlett, amit aztán sikeresen abszolváltak is.

Mégpedig?

Éjjel-nappali nyitvatartást a fülekhez, álmatlan éjszakákat, esti meséket, reggeli ébresztőket, sok mosolyt, még több légéneklést, annál is több táncmozdulatot senki szeme láttára. Ha másért nem is, na ezért megérte ezt a nyarat megrendezni. Meg, hogy elfogadtuk a meghívást rá, így gazdagabbak lettünk csilliónyi szupi-szuper zenével, amivel India zenei világközepe lepett meg minket.

Bár meglepődni azért nem sikerült, hiszen ahogy a tavalyi lista is a tanú rá, azért ez benne van. Lehet számítani ilyen esetben is rá, mármint, hogy feltupírozza picit azt, ami nem az. Színessé, harsányabbá, mozgalmasabbá, élvezetesebbé tegye a rendhagyó, mint később kiderült: átlag alatt teljesítő nyár ázsióját. De nem is temetni jöttem, hanem örömködni nekik, miattuk.

Lássuk tehát akkor, hogy kik voltak

az indiai zeneélet vallomásai, nyárigyerekei, rakpartjai

nekünk, szubjektív egyenesen egész Indiából. Van itt bw filmzene, punjabi poplíra, anirudhi feltámadás, atuzomokorta, és hát a malayalam dalok még itt sincsenek, pont hogy lecsúsztak egy hangyafasznyival a első tíz verhetetlen, magas zenelejátszási krediteket bezsákoló mindentvívő extravaganza audiokontentjei sorától. De soha semmi esetre sem cserélnék velük, még úgy se, hogy a tavalyi Neram mindegyiket szétalázza.

Ja és ha a sorrendet nézitek, ne nézzétek, mert nincs. Nem is lehet. Jótanács: adjunk még egy esélyt azoknak a hónapoknak, mert visszanézve nem is volt az olyan rettenet. Hajtás utána.

0 Tovább

bob14: a második negyedév legjobb bw filmzenéi

Nem most jött el az ideje, már sokkal régebben, de azért a best of bw legjobb filmzenékkel foglalkozó különc sorozata mindig valami posztokonfelülálló, és magaskontent a bejegyzések cunamijában, szóval jöhet az bármikor, bárhol, bárhogyan. 

És ha az elsőt már jól megrágtuk, talán meg is untuk, mert annyiszor pörgettük vissza fejben, akkor tik-tak most vagy soha, indul a második menet. Tessék is a karfát nyugodtan elengedni, picit hátradőlni és fülzsírtépő akkordokat vizionálni, lesz belőle dögivel.

 10 dal a második negyedévből. sziasztok 

Ahol talán nem is a filmzenék voltak erősek, és kimagaslóak, hanem az albumok. Egy-kettő zenetestvértől ugyanis fájó szívvel kellett búcsút inteni, holott az is kiválóan produkálta magát a lejátszási összkreditek tekintében. Hallgattuk azokat is, szép számmal. 

Viszont igaz, hogy a másik szemünk meg nagyon nevet. Mert mégis, akik itt vannak, azok indokoltan és joggal teszik azt. Ők voltak, akik szerethetővé, eladhatóvá tették a filmeket, meg élhetővé az életet számunkra. Sőt önmagukban és dalbetétben is verhetetlenek lettek.

De vajon az évzene köztük van? Az év legjobb filmzenéje itt helyezkedik el, csak mi sem tudunk róla. Vagy igen, és nem áruljuk el. Vagy nem, és ez a tizes nem elég főnők ahhoz, hogy aztán az év végén nagy dolgokra legyen hivatott. Kérdőjel, kérdőjel.

Az biztos, hogy műfajban sem lesz hiány ez esetben sem. A dragontape segítségével egy olyan maszala mashupot sikerült kihozni, ami 30+fokok szállingózása alatt jó eséllyel majd komoly védőitalnak számítanak 1in1. 

Végezetül pedig hát megadjuk az engedélyt a soha ki nem fogyó twistelésre, tooh rázásra, dallamtapadásra. Meg fülorgazmusra felkészülni, mert ez most olyan lesz, amilyen még nem volt soha. Hiszen ebből is csak egy van, tessék okosan-ügyesen kihasználni.

2014. második negyedév. 10 ultimate epic bw filmzene. Érzitek?

0 Tovább

Sweety

Valaki írta jól kommentekben alul, hogy 'so usual'. Mert ha nagyon választanom kéne, akkor a tamil Race Gurram féle Sweety mellett tenném le a voksomat. Sőt. Igazából ha már itt vagyunk, akkor össze se lehet hasonlítani a kettőt. Persze jójó ez egészen más nyelven, más műfajban utazik, de a Bobby Jasoost se a zenéiért fogjuk szeretni. Mindamellett viszont azért nem is kukába való, elvakultaknak betalálhat.

0 Tovább

Tu

Most már egészen biztos, hogy a Bobby Jasoosnak Vidya Balan lesz a zenéi. Hogymimicsoda? Úgy értem, hogy ha a dalok ennyire átlagosak, mint amilyen ez a Tu is, vagy az eggyel előtti, akkor a mundér becsületet csak a színésznő mentheti meg. Meg talán a történet is közbe szólhat, begyűjthet egy pár piros pontot, viszont az indiai arra már nem feni a fogát, nem különösebben izgatja. Sok croret nem is látni benne, az meg, hogy pénztarakat robbantson csoda kéne, hollandmódra. 

0 Tovább

calacitra

blogavatar

bollywood for breakfast. yikes.

Utolsó kommentek