calacitra

Aki volt ott azért, aki nem azért nyálazza át, hogy milyen ország is ez az India. Hogyan néz ki magyar szemmel, és miket kell vállalni odaát? Vagy mire kell felkészülni és lehet számítani éppen, ha nagyon fejbe tervezel?  

A blogot most találtam, és szimplán jópofa. Ergó +1 követő neki. De ha ez nem lenne elég, van kihelyezett blogspot hajtása is, ahol hosszabban értekezik az író-utazó. Na az már tényleg hab a tortán, minden ami India, csak igazán nagyoknak, fanatikusoknak ajánlott sztáf. Olvassátok. 

Most már egészen biztos, hogy be lettem oltva erre az évre Himesh Reshammiya zenék ellen. Mert ezen is azt érzem igen desi, igen ezt csak szeretni lehet, aztán meg nem, mégse kell. Van egyszerűen más, vagy hát na: van jobb ennél, ha tinglitangli kell made in bw in 2012.

Aztán persze lehet az a gond, hogy maga a film sem vonz magához. Így pedig a zenének is nehéz a szívhez közel jutnia. Bár ez inkább kifogás, meg bizonyítvány - megmagyarázos, mert  a kettő nem mindig függ egymástól. Attól, hogy az egyik kurvajó, a másiknak nem feltétlenül kell annak lennie, ha úgy sikerül, hogy nem sikerül. Persze van winwin, amikor mindketten külön és együtt is nagy egészek. 

De túlragoztam, ez most nem/se tetszik.   

Nem mai, de ha már Tom Cruise a héten kiposztolta ilyen-olyan alkalomból (erről később) ezt 11-es Just Dance zenét, akkor miért pont mi maradjunk ki a jóból. Legyen is a hét zenéje már, a jelige pedig: danszolj úgy, mint Hrithik Roshan. 

Egymondatos hír, de külön bejegyzést érdemel, mert olyan hűde és micsoda. 

Az év egyik legjobb bw filmje most már hivatalosan is folytatást kap. Sujoy Ghosh megcsinálja. Jövőre már indul(na) is a forgatás Vidya Balannal az élen, aki iz go bek, ami meg fákje.

A direktor úr annyit elmondott, hogy egyelőre még a szkriptet írják nagyon, valamint a helyszínről még nincs döntés. Hát, Kolkata után nehéz is lesz találni még egy Kolkatat. De tökmindegy is a hol, mert a lényeg az, hogy Kahaani van, volt és lesz.  

Igen Te! Mohit Chauhan a Sajid-Wajide által szerzett Ajab Gazabb Love filmzenék közül énekel el egyet most rövidke promó erejéig. Igazából nem annyira tapad, nem is jó, holnapra elfelejtem, de, de még ma van. Elmegy kategória. 

Ott lesz a folytatásban, miután ezt Uday Chopra jelentette be, vagy tweetelte ki. 

Annyit tudunk róla, hogy személyében egy ausztrál modellről beszélhetünk, aki színészi karrierjét tévés sorozatokba kezdte, majd később tért át a filmek színpadára. Volt egyben, kettőben, de az, hogy miként került bwba, az még a poszt írása során is nagy rejtély a számomra. Mert a néphiedelem szerint is, fehér embernek nem könnyű oda bejutni. Hát neki sikerült, sőt nem is akármilyen moziban, franchiseeban debütálhat rögtön bwban. Egye a fene.     

Ezt jól kifőzték. Nekem bejön. 

A nem egy és kettő Aiyyaa dalpromó után ma már tényleg úgy készültem neki ennek a következőnek, hogy engem aztán már semmi és senki nem tud meglepni. Aztán meg play után még pislogni is alig mertem gyerekek, hátha lemaradok valamiről. Eszméletlen.

Nehéz szavakat találni. Már a zene is különös. Igaz elsőre nem annyira fülzsírtépő, csak sokadszorra adja meg magát, de Amit Trivedi szüleménye mégis, mit várunk no-sza.

Azonban az igazán nagy dolgok a szemeink előtt zajlanak le. Mert tegye fel a kezét az, aki látott jobb danszolást már ebben az évben, vagy csak le tudná követi mindazt a koreot, amit a Rani művel. Miközbe meg ja, ezt dögösen, állai dögösen (pedig nem vékony) teszi. Szerencsés is a pali, lennénk sokan a helyében. De gondolom ez fordítva is áll.

Whatever, nézni és nézni, mert eléggé rendben van.   

Még a végén kénytelen leszek megnézni a Student of the Yeart. Pedig kábé minden ellene szól, de ezek a dalbetétek nagyon olyanok, mintha rám szabták vagy direkt nekem készítenék, hogy tessék, ez a tied, tetszeni fog. És basszus tetszik is, amit látok.

Miközbe mondom, a zenével nagyon nem vagyok megelégedve. A Radha is lájti, pont hogy meghallgatom, ha nincs jobb féle. Egyszerűen semmi különös nincs benne. Erre meg itt a betéttel együtt majdnem hogy a székemmel együtt danszolok rá, sőt plébekelek alá meg fölé.

Azt hiszem akkor ennyit tesz, nyom rajta a desi faktor. A koreográfia, tánc, a színek, a környezet, minden bwkompatibilis és abszolút szembarát. Mi meg szeressük az ilyent.   

Zene borsófőzelék mellé, amit persze hogy de igen Pritam szolgáltat nekünk.

A Chup Chup Ke a Rush egyik dala, a kiváló hangú Shaan énekli, mi meg teljesen odaáig vagyunk érte. Nagyon filgúd.

A betétről. Az se kutya. Emraan Emraan, őt ismerjük, a csajt kevésbé, a neve se jut eszembe hirtelen, csak annyit, hogy a Chak De Indiaban szerepelt, azóta meg eltűnt, nem nagyon láttam. Szép páros. Jó nézni.

Nekem pontosan ennyi kell, és nem több. Megvettek, megkajáltam. Jó étvágyat hozzá. 

A mai napon kezdetét vette egy/a különös utazás, Rohit Shetty vezérletével. A történet szerint majd Mumbaitól Rameswaramig kell eljutnia SRKnak, miközben csomó minden csoda fog vele történni. Pl. olyasmi, hogy Deepika Padukoneval összetalálkozik.

Húha, Om Shanti Om dejavum is lett hirtelen. Bár azt nem Rohit forgatta, ezt meg ő fogja, szóval itt lesz akció meg minden, amit egy echte masala megkíván.          

Salman Khan új motorját mutatja meg, miközbe ő is csak nézi, hogy ezmiez a jószág.  

Az októberi Filmfare címlap-birtokosa az Ishaqzaadeban debütáló színész, aki azóta már (újabb) YRF felkérést kapott ugye, hogy Ranveer Singh oldalán valami igazán machos filmet csináljanak majd a jövőben.     

A népszerű, angyal-hangú bw playback énekesnő pont a napokban járt NY-ban rövidhosszú koncertet adni. Mi sajna nem voltunk, lehettünk ott, de mások, a szerencsésebbek igen, akik aztán nem voltak rest telefonnal megörökíteni ennek majd minden egyes pillanatát. Ezek közül hoztunk el most egy olyat, ami még ha camos, minőségileg nem az igazi avi., de legalább elejétől végéig követi az eventet. Ami, mondani se kell: gyönyörű úgy ahogy van.   

Made in Bollywood. 

Amikor a riporternek visszanyal a fagyi. Emraan Hashmi hiába érzi magát jól a csúcson, mert elfogad egy olyan megbízást, amit nem kéne, és így, attól a pillanattól kezdve az élete futás-rohanás-menekülés lesz. Akkor ennyit is a csillogásról, a pénzről, a sikerről meg a hatalomról. A média meg senkiháziak kezében van, közbe a hazugság lett az új igazság, csak valakinek erről elfelejtettek szólni. És indulhat is a macska-egér harc, most. A filmet egyébként Shamin Desai írta és rendezte, Pritam a zenefelelős, és Neha Dhupia is ott lesz Emraan oldalán. Októberben pedig jön a bemutató.  

if you stop, you die 

És még Michael Douglas is ott van. 

És akkor most welcome azoknak, akik fent a címbe értették mivan, miről van szó, mert én nem. Vagyis azért tudom, hogy ilyenekben feszít Pri Las Vegasban, de a verdikt, amit látok, ahogy látom, ő kinéz, az jobban megérint, mint ilyen gucci olyan guess. Bár az is igaz, hogy PC-re nehéz olyan göncöt ráaggatni, ami úgy mutatna rajta, hogy sehogy.  

A színésznőt nemsoká az Aiyyaa című filmben látjatjuk viszont - több mint egy éves kihagyás után. Ebből az alkalamból is születethett meg most ez a photosorozat, amelyet majd az OK! (indiai) magazinjának legújabb számában lehet fellapozni. Ahol beszél még szerelemről, házasságról, boldogságról, lehetőségekről a szakmán belül meg sok minden másról. De akit ez nem annyira, inkább csak a képek érdekelnek, az a következő videóban már kaphat izelítőt. Itt azt nézheti, hogyan is készült mindez nagyon szépen. 

Ami a Mein Sharabi volt a hétfőnek, az a Teri Meri Yeh Zindagi a vasárnapnak. Annyi pici különbséggel, hogy a Life Partner dala valaminek a végét jelenti éppen. Mert záróra van gyerekek, mínusz egy hét.  

Bréking nyúz: a következő, 2013-as Oscaron Indiát nem más, mint a Barfi! (made in bw) fogja képviselni az idegen nyelvű filmek kategóriájában. Hurrá. Őt indítják, ki mást mertek volna. 

A nagy cél, az álom persze a legjobb öt közé való bekerülés -lenne, ami legutoljára 2000 elején a Lagaannak sikerült éppen. Azóta pedig ez senkinek se nagyon akart összejönni. De most valamiért hiszek abban, hogy neki, a Barfinak van sansza bekerülni az elitbe.

Még akkor is ha bw rányomja a bélyegét. És tudom, hogy az Akadémia ezt nem komálja. Vagyis azt, hogy az indiai film túl indiainak tetszik lenni sokszor. Hangoztatják, hogy nem elég westes meg ilyesmi. Ilyenkor nevetek is nagyot, haha, senkiháziak kezében van az is.

Viszont így vagy úgy, nézem le az egész semmit, akkor is hatalmas dolog lenne, elsősorban a bwnak, ha Anurag Basu filmje helyet kapna a végelszámolásnál. Egyelőre a statok nem csúnyák, a storyline oszkárérzékeny, mitöbb elég nyugati is már, hogy ezt se igen tudják a szemére olvasni.

Mondom jó megérzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Ha most fogadni kéne, fogadnék rá komolyan, arra, hogy Barfi menni Oszkár.       

A filmről itt már volt szó, a poszter meg most került elém és eléggé tetszik. A hét plakátja ezzel így. 

Szem nem marad szárazon, mert megmondtam. 

Már most. Mert holnap ennél jobb nemigen fog jönni. Az ki van zárva.

A 2010-es Crook című film (betét)dala ő egyébként. Pritam szerezte és hát egyszerűen nagyszerű. Annyira körülbelül, hogy mást posztolni mellette nem is lehet, tudok most éppen. Mert mikor velem van, le van foglalva a kezem, a szám, a fülem, a szemem, szóval minden, ami azért jó szok lenni olykor a blogoláskor. Itt meg semmi, ellop, elrabol. Bw de csodás. 

Lehet is már hogy hangosan éneklem csak nem veszem magam észre. Van ilyen. Kell is az ilyen. A zene isteni, a habot tortára meg a videó teszi fel. Pl a legpricelesebb 2:49-től látható, na az óriási instant konstans szmájli dobálást eredményez akárhányszor is játszom újra. Mert játszom újra, ez nem kérdés.

Az Emraan Hashmi oldalán feltűnő Neha Sharma pedig esélyes a hét bwbwauty titulusra. Minek utána itt is legalább annyira mérhetetletlenül, kifejezhetetlenül szeretnivaló, mint ahogy a Kya Super Kool Hai Hoonban (mindkettő most lett megtekintve, direkt egymás után persze) volt. Újra szerelmes vagyok, a dalba, a heroinba. El is felejtettem hirtelen hol vagyok. Ezt nevezem én művészetnek.   

27-et mondtak, 20 lett belőle. Azaz már 7 nappal korábban láthattuk Yash Chopra új filmjének előzetését. Tudom-tudom, annak már egy egész napja, de mondjuk azt aludtunk rá egyet, hogy ne az elfogultság beszéljen helyettünk. Az biztos, hogy most már nem fog. Viszont akkor mi is változott tegnap óta?

Until I breathe this life 

Az égvilágon semmi, gyerekek. Ez ugyanolyan ááááá mint 24h-val ezelőtt volt. Úgyis, hogy nem ő lett az év trailere, de az egyik legegyedibbet neki köszönhetjük az már most borítékolható. Semmit nem mond, nem árul el. Nem picsog feleslegesen, de annál többet mutat, ami azért lehet valamilyen szinten hátrány. Bár ez bw, így whocares marad.

Tényleg nagyon szép az egész. Zene is rendben, AR Rahman mégis erre készült.  

Mostanra sikerült pl. a címet is memorizálni, hála a versnek, a dalnak, amit Srk szaval el a trailer alatt. Na pont miatta lesz izgalmas ez a JTHJ. Meg a két nő miatt (Kat-Anushka). Hogy kit választ majd, vagy kit nem. Szappan, szerelmi háromszög, minden ami ilyen hindi nyelvű filmbe kell. Yash Chopra ebben mester. Aki basszus 80! éves már. Ha más, máshogy nem tapasztalatból fél kézzel, egy ujjal is leforgat egyet már.  

Verdikt. Nem fogok, akarok elkiabálni semmit ez láttán. De jónak néz ki. Csak legyen is az majd a végén. 

Amikor megéri megfagyni. A SOTY egyik számunkra oly kedvelt betétdalát többek között Kashmírban, hóban, hidegben forgatták le. Erről is van szó, képckoka a legújabb hogyan készültben. Kitkat rá.  

Oh. Szóval akkor az Aiyyaanal is tudnak valamit. Az első dalbetét promót, ami már! nem volt egyszerű, na azt a Sava Dollarral sikerült rendesen megugraniuk. Miközbe csak jelzem, hogy a zene itt se-ott se éppen hogy de nem csillagsávos csoda már. Ejnye Amit Trivedi. De szerencsére, szerencséje, hogy ilyen képkockákat varázsoltak a zenék alá, mint amilyen ez. Rani fürdik a pénzben snitt a leglegmókásabb, de amúgy az egész nagyon vicces.      

Minél többet hallgatom vissza Priyanka Chopra új dalát egyre jobban érzem azt, hogy nem kéne. Nem olyan jó, messze van attól, mint ide India. És mégis, tessék, kísértés. Csak megtalál mindig.  

De ha meg onnan nézem, van olyan szint mint pölö egy Skrillex. Simán. Mitöbb inkább erre danszolnék a parketten, ha most tehetném. Mert van is mit, miért, és mire. Miközbe mondom csomó sok minden ellene szól. Ilyen a szöveg, amit most jól lehet végigkövetni a videóban, arra találták ki. Persze ha ez se lenne elég, van már nfl promó verzió is belőle.    

A Bachchan házaspár a szelek városában próbál eltalálni valahova oda. Biztos nehéz lehet India után ki chicagolanden kiigazodni. Ők tudják. Amúgy nem vakációznak, Abhishek ott forgatja a Dhoom 3-at, a feleség csak elkísérte, hogy izé szem előtt legyen. 

Az Evil meg Returns.

Vikhram Bhatt szállítja a sok limonádé mellé. Végülis elférni elfér. De hogy megnézni ki fogja, az már más kérdés.  

Egy új jodit mindig jó látni. Kunal Kapoor és Huma Qureshi pedig most először szerepelnek együtt onscreen. Éljen. 

A történet annyi, hogy van ez a bizonyos Chicken Khurana, ami titkos recept alapján készül, a főszereplő meg utána megy megkeresni, hogy a punjabi családját büszkévé és gazdaggá tegye. Mert ha megtalálja, már ő is tudja hogyan megfőzni. Csak ez ugye nem megy olyan könnyen. És ebből lesznek, várhatóan a funkockák.

Not bad, idén a Vicky Donor volt hasonló, ami pont hogy tetszett. De itt még az Amit Trivedi filmzene is sokat dob majd rajta.    

Azt mondja, hogy még júliusban volt Amit Trivedi Coke soros, aminek keretében készített el öt új dalt. Ezek közül van itt most egy, a Nirmohiya. Azaz a young love, ami egy punjabi szerelmes ballada. Első fülre klasszikusnak klasszikus, de mégse, hiszen a hagyományos népi zenét (elemeket Rajasthan és keerthanam) keveri jól, rázza fel jazzel. Ejha.

Az énekesek Devendra Singh (a fiú), aki még csak 16, és akiről azt nyilatkozta AT, hogy már két évvel ezelőtt felfedezte, akkor volt 14, de mintha egy 40 évest hallott volna már akkor énekelni. Félelmetes volt. Szeretett is volna vele dolgozni, de hát akkor még neki se volt annyi lehetősége bwban. Gondolta majd később. Igaza is lett. Mára befutott, - az egyik legígéretesebb zenei rendezőnek számít bwban -, és a Coke felkéréssel együtt a fiú is jött, aki közbe meg az Indian Idolba elindult, talán meg is nyerte, sanszos.

Ő mellette Harshdeep Kaur énekel. A "gyerekhez" képest veteránnak számít. Nyilván korban, de azért neki a filmográfiája (pl. Jugni, Jhak Maar Ke, Baari Barsi) is jelentősebb számú. Főleg azok után, hogy Devnek még nincs is ilyenje. Még. Mert ne csodálkozzunk azon, ha legközelebb már egy Amit Trivedi által megkomponált filmzene korongon visszaköszön a majd hangja. 

Végezetül meg magáról a zenéről is legyen valami szóforgács. Még akkor is, ha nehéz szavakat találni rá. Talán olyan, amilyennek a címe elmondja. Ha hallgatom újra fiatal leszek, és nagyon szerelmes. Letörölhetetlen vigyor költözik be arcberendezésemre, leírhatatlan érzések jönnek-mennek, és annyira édes az egész. A klarinét meg basszus, mikor hallottam utoljára. És mennyire is jól van kihasználva. Amit Trivedi taps taps taps. Aztán a többi négyet se felejtsük el, hogy van. Ott ugyanis beköszön még a pop, a rock is, több folk, több jazz.

Érdemes tehát végigkattolni az egyik legjobb, ha nem a legjobb, idei Coke Studio részt, a harmadikat.          

Alig kezdték el forgatni, de ez már a második plakát hozzá. Olyan is na. 

Mi az? Egy pakisztáni énekes bwban.

Hát CHARTBUSTER. 

És akkor azt hiszem, ez történetünk valaha volt meg közzétett legjobb hétkezdő, megnyitó dala (kár, hogy a film, Cocktail, közel sem volt/lett ennyire instant klasszik). Pacek. 

Erre szoktam azt mondani: kevés, mint jó zene a Prakash Jha filmben.

Yep. Fakt. De hozzáteszem nem oltári baj, az ő filmjeit se ezért szeretjük.

"Born in the hour of India's freedom. Handcuffed to history."

Salman Rushdie nem mai könyvét viszi vászonra az oszkárra is jelölt Deepa Mehta. A történetet meg linkelem máshonnan, ott tessék is továbbolvasni, sőt magát a regényt is, mert érdemes. Vagy ha az nem megy, csak a kifogások ugye, legalább majd a filmet nézzük meg már. Több mint érdekes a trailer alapján legalább is, és jut eszembe nem sokkal ezelőtt pont torontoba, a feszten volt a premierje.   

A történet közzépontjában áll Szalím, aki ezer másik gyerekkel együtt India függetlenné válásának órájában született 1947-ben. Szalím és az éjfél többi gyermeke mind különleges képességekkel megáldva jöttek a világra, és az életük misztikus módon összefonódott a független India sorsával. 

Valamit nagyon tudnak ezek a SOTY dalbetétek. Mert ez se tetszik kimondottan és mégis itt posztolva lett. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy Vele minden jó. Mondom is miért, miért nem. 

Ha csak azt veszem, a koreo meg a színészek se állnak a helyzet magaslatán, mitöbb a zene is inkább trendi akar lenni, mint zene, szóval van baj mindenhol. Lehet is miért utálni, nem szeretni. Teljesen megértem azt, aki így érez.

Szintén zenész, de aztán mégse. Mert mégis tökre fiatalos, friss, modern (vishalek is már átmennek skrillexbe vagy mibe), és itt a legnagyobb az előfordulási esélye az egy képkockára eső új bw színészarcoknak. Azaz minden olyan benne van, ami amúgy nincs meg bwban máshol.  

Mialatt az English Vinglish új dalpromójában Sridevi felfedezi az említett várost, addig ilyen és ehhez hasonló fura sorok szólnak a fülbe Swanand Kirkiretól - Amit Trivedi zenéjében. 

To to to to..
To your left is Prada
To your right is Zara
Giorgio Armani, Thank God it’s Friday  

Amúgy nem egy zeneetalon, ha a korongot nézem, de legalább a dalbetét megmenti. Az igen jó, már-már mókás szint. 

A szemüveg nálam is marad, hiába hideg is coming. 

Hogy feltűntél nekem, Shruti Hassan. 

- aamir khan

Nem csak nézni jöttek, hanem venni is. Priyanka Chopra debüt dalát, az In my Cityt lehetett a helyi Nokia storeból megszerezni, nem egy könnyen. 

A-ha, szóval ilyen egy Heroine élete, akkor uncsi. Kareenan nagyon látszik, hogy a filmfarre megy, mert anno, Madhur korábbi filmjében, a Fashionban egy hasonló szerepkörben ez Prinek simán összejött. De a hipotézisem az, neki nem fog sikerülni, filmfare bácsi ezért nem gyűn.

Most hogy pedig ezt kibeszéltük, már csak egy kérdésem van. Mikor jön már a Tujhpe Fidahoz promó?  

Filmezünk az ágyban étteremben?

A kritikusoktól az aktív tömegen át konkrétan mindenki szereti, amióta csak betette a lábát a mozikba Anurag Basu új filmje. Éljen hát. Lehet is örülni, a színészek már el is kezdhették behűteni a pezsgőt a success partyra. Előtte azonban még work van keményen, lenyilatkoznak ide erről oda arról, és hülyülnek picit, ha úgy van.    

A korábbi 60-seces promot megfejelték egy rap betéttel így lett hirtelen 90 belőle. Innen is ez az új videó. Amit aztán nem voltak rest megint kitenni az Ajab Gazabb Lovetól. Na és mi se. Szóval ez jön most, mert hát hétvégre, say boom boom boom.   

Nálam jobban szerintem senki se szeretne egy jó igazi bwi horrort látni. Pontosan olyat, mint amilyen ez... nem lesz. 

Ram Gompal az, aki bár visszahozza a múltból, a sírból ezt a Bhootot, ahogy a cím mondja, csak az a kár, hogy ezt ilyen paranormal activity módra teszi. Ami meg egészen lerágott csont lett mára már, persze bwban ez is új lehet. Szóval ha onnan nézzük, akár elég szép BO karriert is befuthat magának.

Amúgy nézem és írják rá, hogy ilyen meg olyan ijesztő. Izé, nem tudom, engem nem nagyon mozgatott meg.  

Volt róla szó, hogy az OML a Raaz 3 egyik gyönyörű szép zenéje, amit Shreya Ghoshal és Sonu Nigam énekelnek el. Tipikusan úgy, hogy azt nem lehet és elég egyszer hallani. Sőt, még duplikálni is érdemes a blogon, attól függetlenül, hogy látottakban n/sem ejt semmi újat magában. A ma este azonban megfelelő arra, hogy újra velünk legyen.    

Ha valaki három évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy figyeld csak Priyankaból egyszer majd énekesnő lesz, hát nagy valószínűséggel kiröhögöm. Talán még fogadtam is volna - vele, hogy nem, ez nem történhet meg. Erre megtörtént. 2012-et írunk, igen, nézem a naptárat itt és jó helyen járunk, nem álmodom. A tények pedig önmagukért beszélnek: írok egy posztot az In My City nevezetű dalocskáról, amit pont ő ad elő. Mert miért is ne cáfolna rám, nem igaz?   

Persze visszagondolva voltak előjelei (jók-nem jók) ennek az egész éneklősdinek. Ahol már megmutatta magát, a hangját egyszer kétszer háromszor, de nem volt az olyan shreya ghoshalos iksz faktoros csoda, hogy azt valami ilyen kövesse direkt mód. Mert igazából minden színész megpróbálkozik vele, az énekléssel előbb-utóbb bwban, hisz ez India, nincs ebben semmi különös. Viszont senki sem ment még el ennyire messze, mint PC. Ő viszont Amerikáig vitte, meg se állt addig, amíg a faternak az álmát nem hozta össze. Jó gyerek a háznál, de talán illdomosabb lett volna kicsiben kezdeni. (És akkor ezzel itt már el is kezdtük ekézni picit nagyon bw legszebb színésznőjének énekesi karrierjét, ami khm még el se kezdődött igazán.)

Hiszen PC nem sz*rral gurít, élből ugrik egy seggest a nemzetközi vizekre (NFL alatt debütált!!!négy44, alant), hogy neki ott van és lesz helye majd később. Lehet, nem zárjuk ki, lásd a fenti példát vele és az énekléssel kapcsolatban, viszont akkor is nagy falat ez egy olyas valakinek, akiről pontosan nem tudni, hogy mire képes éneklés-ügyileg. Valljuk be, cserkészbecsszó, a korábbi videók, de még ez se (mindjárt erről is) győz meg senkit arról, hogy nem lesz belőle pl. egy desi rebeka blek. Vagy a RA ONE - zenében, ami hát inkább termék lett nem is egy film, oszt reklámoztak össze-vissza határon innen meg tengerentúl mindenhol. Oké hallak, igazad van abban, hogy az oddsok fifti-fifti, de szeretnék meglepődni, mint sem csalódni, jót, nagyot pofára esni, hogy megint de nem volt igazam. 

De folytatom. Jóllehet az én játszóterem nem a zenebisznisz (amúgy is senkiháziak kezében van az, a szakma), de azért nem hiszem el, hogy nem volt senki, aki azt mondta volna Prinek lúk förszt dzsászt in India, oké, majd méjbi mehet ki széles körben világgá kürtölve, ha annyira  befutottál már, hogy kint is hallottak rólad közbe-közbe. Talán megért volna egy misét, nem tudom. Még akkor is, ha ezer százalék, hogy persze imádták volna odahaza. Amúgy semmi más ellenvetésem nincs a nemzetközi szerepléssel, sőt akár jól is elsülhet neki. Drukkolok komolyan. Az esély ott pattog az ő térfelén, csak kurvára hiányzik az a három pontos, amivel megnyerné magának a hallgatókat.

A baj ott kezdődik, hogy autotunenal ez alig ha fog sikerülni, valaha is. És akkor elérkeztünk tényleg-tényleg konkrétan az In My Cityhez. Ami tegyük tisztába gyorsan, egyáltalán de nem indiai muzsika, minden dallamelemében nyugati modern, trendi, durván széteffektezett hangzásvilággal alápakolva. Viszont még így is a tucatpop kiváló jelen képviselőinek egyik tesója lehet, mert annyi újat mutat, mint azok. Nem sokat, ergó semmit. Szóval beáll ebbe a libasorba, alig-alig tűnik ki közülük. Nem lett és nem is lesz fekete bárány, ami akár egyfajta bók és dicséret is lehet egyben PC-nek, a dalnak, a készítőknek. Nem utolsó sorban rádióbarát, egy jó klip (ilyen beautyval, ah izi) mellett sokra viheti, ha ki nem kezdik nagyon, ahogy Pri hangját az énekprocesszor, hogy hallgatható legyen egyáltalán. Khm.

De itt a vége. Nem oltom -tovább. Már csak azért se, mert jön a csattanó. Ami annyi lenne, hogy minden hibája ellenére szeretem ezt a dalt. Jól olvasod. Szeretem. Hallgatom. Újra és vissza. Van ilyen, szokták mondani. Guilty Pleasure. Tudod, hogy nem, ott van benne az, amitől nem működik, nem működhet, és mégis a fene vigye el, a boom goes the dynamite pillanat beesik, mindannyiszor megvan.

Nem PC miatt, mert annyira a múzsám, i am in love, hanem a dal az ok, mert slágeres, fülzsírtépő, dallamtapadó, légéneklős, aládanszolos az egész. Megfűz, bemászik, aztán kitörölhetetlen lesz. Ennyi. Ezek után kit hol és miért érdekel az továbbra is, hogy PC most tud énekelni vagy sem? Szerencsére valamikor album is jön, akkor már csak kiderül valami, hogy a szépség mögött torokban, hangban nem szörnyeteg lakozik, hanem még valami szépség.

2012 Ooh La laja is befutott. Rani lett az új Vidya,"six pack" Surya az új Naseeruddin Shah, ami azonban megmaradt, az a mókás dél-indiai hangulat, a rikító jelmezek és a tánclépések.

Azt most pontosan nem tudom, hogy direkt alakult így ennyire egyformára, hasonlóra a kettő, de mivel a most kikerülő (majd hamarosan az Aiyyaa filmben látható) Dreamum Wakeupum olyan szinten hülyeség, baromi bohockódás és szuper vidám, egyszerűen nincs is miért meg minek ezen agyalni. Lefoglalja az agyad teljes memóriáját, miközbe nézed, shocking. avi. A tanácsom, mielőtt kattolsz, készülj fel rá.    

Most joggal kérdezitek azt tőlem, ez mi a francot keres itt azok után, hogy lehúztam már egyszer nagyon? Rémlik, pont a koreot szóltam meg benne, és majd minden egyes mozdulatába, szereplőjébe belekötöttem, hogy nem kellett volna erőltetni inkább és akkor mindenkinek jobb lenne ma. Na igen. Erre fel itt kap egy külön posztot, ez a Disco Deewani dalremake a SOTY-ból. Miért is akkor? 

Hát, nem lett jobb. Azóta se. Tartom is, amit ott írtam. Egyszerűen csak, lehet akármennyire zilch telitatálat, fullos a végtermék, nekem nem tetsző, mert attól még ahogy készítik az a nem kispálya általában. Nos itt se az. A hat percemet simán rááldoztam, ajándék volt. Azért nem száradt ki a szám a végére, viszont megkockáztatom élvezetesebb volt, mint maga a dalbetét egyelőre még csak promója. Korrekt.  

Az Ek Main Aur Ekk Tu 14 napban összefoglalva valahogy így is nézne ki.

Az túlzás, hogy bwoodot ez idő alatt feltetettük a hazai blogtérképre, viszont mégis csak van, létezik egy ilyen, egyedi, unikum oldal, nem utolsó sorban én készítem. Legyek is rá büszke? Hát, azért nem akarok, mert messze van a vége és lesz is még mit hegeszteni rajta. Meg magammal szemben is -egyre- nagyobbak az elvárások. Hiszen egy év az egy év. Ezzel elmúlt. Jön a következő, ami még több feladatot kíván. Vannak is ötletek, elképzelések. Ilyen a kritika, a blog marketing, amiket eddig nagy ívben kerültem, ha észrevetted. Azon oknál fogva egyébként, mert először valami alapot kellett összelegózni, amire majd később aztán lehet építeni. Mondom mindjárt miért is, előtte stílusosan legyenvalamizene.mp3.

Aiyyaa kolorizált képjóság Ranival. 

Hoho, itt a Talaash trailer. Az idén most, ma van akkor a karácsony.

Nem mondom, hogy ez az év legjobb előzetese, de volt olyan kritikus, aki 5/5 szórt rá, miközben nagyon nem szokott. Ami inkább érdekes, hogy a Kahaani után lehet felvirágzik bwban a (nyugati módi) thriller készítés. Tessék csak szépen lassan erre berendezkedni, pláne ha még ez is összejönne. Miket beszélek már?

Hogyne jönne. Aamir Khan tud, vele meg csak nyerni lehet és még jobban felértékelődhet a műfaj szerepe bwban. Ilyen maszalakat, romkomat aligha szorít ki a mozikból, bwról beszélünk, de parallel cinema mozgalom terjed szét. Egyre több és híresebb sztárt fűznek meg.

Vidya Balan is sokat köszönhet az idei Kahaaninak, a rendezőnek Sujoy Ghoshnak. Aamir Khan meg végülis már sztár, neki nem kéne. De igazából van abban valami, hogy olyan új szkripteket keresnek a színészek, amik nem az n+1 bw tucatokhoz készültek.

A Talaashnak amúgy pont a Kahaani a gyengepontja. Nem is mutatták be egy ideig, amíg az még műsoron volt. Hagyták kifutni. Nem azért, mert annyira hasonló volt, inkább a műfaji összetalálkozások miatt, nem lett volna jó és célszerű vetíteni. Az év végére meg előreláthatólag nem lesz ellenfele innen nézve.

De vissza az előzetesre. Az igazság az, hogy a teasert nem múlta felül. Jó, azt nem is lehet, de    talán kellett volna. Pici hiányérzetem maradt most. Hiszem azt, hogy elfelejtettek valamit megmutatni és lesz benne még mit nézni, meglepődni. Ez utóbbit külön kiemelem, mert néhány külföldi oldalon kész tényként veszik miről fog szólni, spoiler ide vagy oda. Ami bwban nem fura, mégis talán a műfaj által támasztott elvárások miatt várnék többre. De whatever, mert nagyon patent lett. Rögtön rendelnék tiketet rá, minden előadásra, egész hétre. Jó lesz ez.       

Pont pár napja került elém Gautham Menon (VTV rendezője, omfg) új filmjének, a Neethaane En Ponvasanthamnak az előzetese, erre ma olvasom, hogy van valami magyar vonatkozása is. A cikk szerint a filmzene bemutatón (koncerten) közreműködött a László Attila "Quartet", zenekar. Ami azért is ejha, mert a híres indiai zeneszerző Ilaiyaraaja kérte fel őket erre. Gyönyörű. (a kép onnan való)   

Hogy mihez? 

A titok nem titok többé. Yash Chopra ugyanis elárulta következő, még az évben, a diwalin majd bemutatkozó, hónapok óta forgatott filmjének címét. Ami végül nem London Ishq és nem is Yeh Kahaan Aa Gaye Hum lett, hanem most már hivatalosan is a mai naptól kezdve Jab Tak Hai Jaan. Röviden JTHJ.  

Egyelőre még furán áll rá a szám. Gyakorolnom kell, sokat. Nem olyan, mint egy DDLJ, de azért ilyen london iskes baromságoknál fényévekkel jobb.

Azt meg gondolom mondani se kell, szétnézve a weben a nettársadalom kettészakadt a címet látva. Kurvajó és a szimplán szar besorolás és tábor létezik. A kettő között űr van. A(z Srk, Chopra) fanok természetesen mellé állnak, mások meg csalódásként élik meg a - Sholay egyik korábbi dalának - címét. 

De ha ez nem lenne elég casus belli, akkor már poszter is érkezett hozzá. A nagyon old, 80-as évekre, meg limonádé könyvek borítóira emlékeztető kialakítású plakátot a falra nem ragasztanám ki, viszont van baj, mert máshova se. Ezt még én is valahogy kevésnek érzem, hiába is néz ki szépen rajta Srk, Anusha vagy akárki. 

Ha eddig nem érdekelt a Barfi!, most fog. Mert Ranbir Kapoor beáll a miki mögé és elkezdi lökni a rizsát, szövegelni olyanokról, hogy awsum kickass. Hatalmas a zene, de a how to make it videó se egyszerű mutatvány, különösen a hasfive láttán ért leginkább nagy trauma, hogy azt hogyan. De amúgy ánblok élvezetes. Nem is kell ennél a több.      

A csillagok állásával magyarázom azt a kialakult helyzetet, miszerint ma mindenből duplán posztolok. Hiszen apa fia poszt is volt már egy darab, most meg jött a második is mellé. Ami annyiban azért eltér az előzőtől, hogy egy filmforgatáshoz kapcsolódik, ahol a young boy adja a first clapot a faternak.

Kibontva magyarul taglalva arról van szó, hogy a Yamla Pagla Deewana sequelt kezdték el felvenni a minap Londonban, amin az első Sunny Deol jelenetet pont a fia, Ricky "junior" Deol csapta le. És action!

PC szerint az egyik legjobb reklámja a következő, amit a blenders pride támogatott. Nézem és van is benne valami. Nájsz. 

Legalább pár fant, fangirlt megkerülsz vele, mint Srk. Bár tökmindegy, mert azok úgyis ott vannak mindenhol. Hello étterem. 

Na persze erre fel én is éhes lettem. Kütyüm az nincs, inkább összecsapom a két kezem, jöjjön az az égből pottyant hűtő.  

A Barfi! előtt meg még trailer is jön hozzá. Nincs több kérdésem.

Az év egyik legjobban várt filmje. A plakát pedig van olyan, hogy ezen nem oszt nem szoroz. Bajuszos Aamir továbbra is epic.

November meg rohadt messze van.  

Jaj de jó ilyet is látni végre már. Emraan Hashmi végre nem nőzik valami filmben, megint, hanem otthon a gyerekkel van. Mégpedig a fiával, akit úgy hívnak, hogy Ayaan. Erre szokták azt mondani, cuki az egész kép. És tényleg. 

Be is lehetne zárni a zinternetet mára, mert hogy ennél jobb új dalbetét promót senki nem fog már találni, az igen biztos. Mondom ezt úgy, hogy a zene nem nagyon szívem csücske, de amit most itt videó aláfestésével kihoztak belőle, na azért komolyan le a kalappal. Filgúd túladagolásom is lett tőle hirtelen. Sridevi meg, róla ne is beszéljünk. Ebben a két percben megmutatta mindenkinek, hogy hello többiek (bw színésznők), így kell ezt csinálni, és jól csinálni. De még milyen jól. Imádni, táncolni és életrevaló.     

">

A Dhoom 3 vezető színészei (Aamir, Abhishek) minden bizonnyal ellógtak két jelenet között, hogy kipróbálják azt, amit már régen vagy nem próbáltak ki még - Chicagoban.  

Azaz valahogy így fog kinézni Rani Mukherjee item numbere az Aiyyaaban. És ha minden igaz lavani lesz. Ez is. Minek utána már Kat és Vidya már kipróbálta magát ebben több és kevesebb sikerrel. Hajrá, bár az előjelek elég jók. Lásd a képet. 

A lavani egy zenei műfajként írhtató le, mint a tradicionális zene és tánc kombinációjaként. Jellegzetessége, hogy nagy előszerettel használja a Dholakot, ez egy ütős hangszer (dob), amire mozognak aztán a táncosok egy romantikus - már-már erotikus - hangulatban és hatalmas tempó, ritmus kíséretében. Amúgy meg egyszerűen egy népi tánc, Maharashtra államban igen népszerű, és a neve a Lavanya szóból, névből ered, ami annyit tesz, hogy szép vagy gyönyörű. 

És nem itt, ez a nagy baj. Hisz ki ne szeretne Shriya Sarannal összeállni egy kép erejéig. Pláne, ha így néz ki meg még így. Fáj is a szívem, de éppen nem voltam Torontoban, a filmfeszten ekkor, amikor a színésznő legújabb filmjét, a Midnight's Children-t mutatták be premierbe. 

Priyanka Choprat ki hallotta eddig énekelni? Senki? Senki. Na majd most. Vagy inkább csütörtökön, de még a héten biztosan. Tessék is lassan izgulni. Itt a cover hozzá, sőt van már előrendelés is, ha annyira kell.  

Mert az.  

Na ez se lesz egy kötelező hallgatnivaló. Strigula neki.

A Kismet Love Paisa Dilli egyik dala len ő. Eléggé nagyon bé. Talán már majdnem olyan szar is, hogy jó legyen aztán, de végülis összeségében mindig szar marad.

A dalbetét talán az, annak promója (koreo sötöbö), ami még feldobja itt-ott helyenként, de igazából az se segít rajta. Így lesz első találkozásból...utolsó.  

Ami lehetne akár egy Don zene is. De nem? Vagy egyedül vagyok azzal, hogy ez arra hajaz. Olyan, mintha. Csak vékonyabb kiszerelésben (rosszabb), egy a heroinnal a közepén. Éjen Bebo. Éljen. Bár nekem ez most nem nagyon gyere be. 

Tegnapelőtt kezdték el forgatni a következő részt. Innen is a poszter. Amin még a helyszínt is ki lehet szúrni. Na hova mennek fiúk?

I love Bollywoodddddddd.

Szeretem is. De nem ezt (így). Mert minden elismerésem a koreográfiáért, a környezetért, a színekért, ruhákért, meg mindenért, csak az a zene ne lenne ennyire lapos. Értem én, hogy old igen vintageszerű, meg hogy Sonu és Shreya énekli, de ez sehol sem mentség valamire. Még ők sem tudnak szarból várat építeni, ha úgy van. 

Márpedig úgy van. Mert egyszerűen semmi bugi nincs ebben. Sőt, nulla a késztetésem van arra, hogy ettől a zenétől Salman Khannal együtt danszra táncparkettre fel mennék azonnal. Sajid-Wajid lárifári. Hatalmas csalódás lett.   

Készítette dj Chetas. És tényleg Party Hard van. Bár ilyen zenékből nem nehéz. 

Kevesebb mint egy hét, és felcsendül az In My City Priyanka Chopratól (feat will.i.am). A bw színésznő, mint azt megírtuk, tavaly a forgatások mellett ezen az első albumán dolgozott nagyon keményen. Igazából elképzelni se tudjuk a végeredményt, hogy vajon milyen lehet. Csak bírjuk kivárni jövő hétig. Addig meg itt egy kép, ahogy azt mutatja, legyen silence, mert betör a bizniszbe.   

Annyira közhelycsokor minden egyes kockája, hogy én még (így) is odáig vagyok vele. A zene meg, minél többet hallgatom, annál inkább mászik beljebb. Ajánlom estékre, hosszú, eseménycunami forgatag kellős közepére, de tökéletes elalvás elé is, vagy ha csak úgy van, mert úgy van.   

Love You. 

Ranink visszatér, de még hogyan. Álmodni se lehet jobbat és szebbet. Vagy viccesebbet, őrültebbet, színesebbet. Mert ezek mind-mind benne vannak, lesznek az Aiyyaaban. Idevele, azonnal.

A történet szerint, ahogy ugye a hirdetést is már közzétettük, Meenaskhinak (marahti) férjhez kell mennie. A család talál is erre egy jelöltet, a gond az, hogy a lány is magának. Adott a szitu: vajon ki lesz  a befutó?

De talán ez nem is olyan érdekes, olyan szempontból, hogy közbe a lány ilyen bw fantasy világban él, és körbe-körülveszi csomó fura karakter ott - meg itt a valós világban is. Ebből lesz csak galiba. Meg jó igazán a film. 

Hisz elég csak az előzetest nézni, és már szembeszökő mennyire nagyon meglepő és mulatságos és komédia az egész. Tökre jókat nevettem rajta, remélem is, hogy nem lőtték el az összes humoros puskaport, és marad még, ahonnan ezek jöttek. 

Határozottan filmfelkeltő volt. Rani meg Rani. Ezért imádjuk. 

Ha magadra ismersz, tied a színpad. Vagyis tied Meenakshi.

Aki a hirdetés szerint (hidd el a fele nem igaz) otthonos - illedelmes maharashtrian lány. Jelige: szereti a gyerekeket, imád főzni, és pont olyan, mint amilyen indiai nőket láthatunk a tévékben, azon belül is a sorozatokban. De ha ennyi nem elég, mindjárt kapsz róla cv-t is, trailer formájában. 

Amúgy fasza, jó ötlet, marketingpacsi oda. 

Ha nem láttam volna a trailert azt mondanám túlzsúfolt, de azok után ez csak smafu. Éppen hogy morzsázik belőle, egy keveset. A jéghegy csúcsa odaát van.

Falra nem igazán tenném, de nem is ez a lényeg. Hiszen Aiyyaa napot írunk, csomó minden került ki még vele kapcsolatban. Szóval kezdésnek a plakát oké, de lesz itt még más is. Avagy érdemes volt felkelni vol432. 

Sonam Kapoor és Dhanush (tamil) közös filmjéhez érkezett egy olyan kép végre, amelyen mindketten szerepelnek. Igaz háttal, de valahol el kell kezdeni (nyugi kitkat rá és jön több is).

Eme képtörténet szerint a lány éppen sallert oszt a fiúnak. Mert megérdemli.    

Azok a szép napok. 

Shah Rukh Khant és Anushka Sharmat láttam. Nem akart maradni. Szabad e photozni? Szabad.  Jó képek. Srk durva. 

Salman Khan végre nem saját filmjében lopja el a showt az item görlök elől, hanem ő maga lesz item boy az Ishkq in Parisban. Ahol Preity Zinta mellett ropja az Kudiye Di Kurt című számra majd. Majd meglátjuk. Egyelőre képanyag formájában mutat megálljt. De ha több kell ennél az egynél, akkor katt rá és voálá kánaán.  

Ő még csak 19. De a Voguet ez hol érdekli. Amúgy meg fogjuk még látni sokat (bhatt név, karan johar pártolt), szóval legyen meg a jövőre nézve, hogy hol és hogyan is kezdett neki a pályafutásának Alia.  

Avagy Ram Gompal Varma visszatér ahhoz a műfajhoz, amihez sokak szerint nem ért. Inkább akciózna már, mint hogy ijesztegetni próbálna megint 2003 után, a Bhott folytatásával. Nem tudom hogy képzeli, hisz már az se sült el jól, és akkor még ez a trailer is ilyen desi paranormal activityre megy rá, a háttérzene kopizásáráról nem is beszélve. Októberben jön, de aztán ne hogy az legyen, hogy én megmondtam.   

A hiba nem az ön készülékében van. Ez egy ilyen poszter. Ami nem éppen jó. Csak mondom, a trailer se különb, de arról mindjárt. 

Írjátok a többihez. Jó ne, mert difi is van benne, itt már Arjun Rampal (hero?) is feltűnik. Kvázi a sok magányos Kareena társat kapott végre poszterre. 

Amit Trivedinek se jöhet össze minden. Mielőtt még azt hinnétek, hogy nagyon elfogult lennék vele, a zenedarabjaival kapcsolatban, itt az English Vinglish soundtrackje, ami szerintem is elég gyanúsan gyengus. Sehol egy x benne, se semmi. Nem is tudom feltolni a seggén a szivárványt, nincs miért, nincs hova.

Az évben eddig Amittól ennél csak jobbat kaptunk. Szóval káprázik is a fülem, hogy ez akkor mi-micsoda. Persze azért azt a title songot is fel kellett találnia valakinek. Amiben meg benne van az, hogy simán év plusz leg legyen majd. Sanszos. Egyedül már csak az a kérdés, hogy azt szeressem jobban, amit rao vagy ő énekel?    

A legújabb hírek szerint Ő és Neil Nitin Mukesh dzsászt frendsz. (amolyan disz íz dö end of ö bjutiful frendsip), szóval így még van esélyem. A következő lesz a szitu. Megálmodtam, ott ment. Megkérdem majd, hogy megköthetem a cipőfűzőidet (ezt hindin ofkorz), ne hogy már másba ess bele. És erre jön a láv.

Az a türkizkék zokni. Tiszteletem. 

Mert tudnak élni.

Itt itthonra is elképzeltem egy ilyet, de mikor is lesz az, soha. 

Rani Mukherjee vissza vissza - ordít a bw tömeg. És már jön is. A nem is olyan messzi, avagy hamarosan érkező Aiyaaban egy marathi lányt alakít majd. Háh. Végre visszatér, úgyis olyan régen volt a moziban. Van is annak másfél éve, a NOKJ-ban szerepelt Vidya Balan oldalán. Idén azonban e mellett még a nagyon várt Aamir Khan filmben, a Talaashban is láthatjuk. Jaja. Ez haverok, buli, bw.

Az Aiyaa sztoriját a zseni Anurag Kashyap írta, a filmet az ismeretlen Sachin Kundalkar jegyzi, de a zenét Amit Trivedi szerzi majd. Ennyiből nézős is lett hirtelen. Kinek kell az a trailer. Nekem az infó, na meg jó ez a kép is megteszi, hogy tiketet erre idevele gyorsan, ha mondom.     

Nem hiszek a szememnek, a Barfi! képtelen hibázni. Újra és újra zseniáliskodik. Erre kérdem én, most ezek után tényleg hogy ne várjam annyira eddig eddig eddig? Minden pillanata arany.

Ide vezetett az újta a Gangs of Wasseypurtól. Nájsz. Lapoznám. 

Kezdjük a hónapot akkor valami egészen szokatlannal. Ezzel itt, meg is teszi szerintem, kellően forma és hagyománybontó. Hiszen hol van az kizárva, hogy egy nem indiai nem fehér srác, hindin nem beszélve jól is tud énekelni filmzenéket bwból. Sehol. A mellékelt videóábra ezt mutatja meg, hogy van ilyen. És még szórakoztató is tud lenni, annak ellenére, hogy első fülre (10-15 másodperce) mindennek hangzik ez csak a Maahi Venek nem. Persze belepirulok, mert ennyit se tudok, és azért tök jóféle az egész. Simán mosolyra is állt az arcom tőle, sőt még tovább is mehetett volna, bár az gondolom egy kínzás lett volna már a gyerek számára a nyelv miatt.