A discos zene a bw filmben olyan, mint Magyarországon a válság. Mindig van. De míg az egyik fun, addig másik kurvára nem az.

Ideje elárulnom: Karan Johar a kettő közül nem a válságot választotta. Bár azt hiszem (ezt meg az előzetest látva) valami ilyesmiben azért mostanság van és lehet része személyre szabottan. Mert annyi és annyi jó film után, hogy jutott idáig, erre a szintre, na azt egyik indiai isten se tudná megmondani.

Szó se róla, mi még így is hiszünk benne. De azért ezt a dalbetétet nem kellett volna nagyon KJo. Most nem. Később talán elfért volna. Azonban így az elején, ezzel nyitni butaság volt. Nem mellesleg hülyeség, hiszen lustasága miatt hamar célponttá is válik.

Tudniillik annyit tett vagy még annyit se, hogy Nazia Hassan dalát fogta, megmikszelte és leforgatta valami színes-szagos koreográfiával és ennyi. ENNYI. Most külön nem harapok arra, hogy ilyen-olyan feldolgozás lett, mert ez nem számít akkora bűnnek Indiában. Azért inkább lehet kamillázni, hogy meglépte, megcsinálta ezt valami tökúj helyett, de nem tudom talán biztosra akart menni.

Kár. Az egész nem ér, ért annyit. Szódával elmegy filing, a filmben is el-elforog majd, de többször nem kérek belőle. Nem is a zene miatt, az eredeti olyan amilyen, látjicucc, bár nem világverő, sokkal inkább a koreo, a színészek, különösen a csaj viszi le az élményt majdnem nullára. Ezt látva nagyon nem de valahol meg nagyon igen várom a következő dalbetétet, hogy sül e ebből ki már valami egyáltalán?  

A tanácsom pedig a végére az lenne KJonak, hogy legközelebb, ha a Disco zenére adja a fejét, egy Preity Zintát hívjon meg costarnak, mert ő tudja hol kell ezt csinálni és mikor van itt az ideje.