Nem Kanada. KANNADA!

Az előzetesekről eddig mindig úgy számoltam be, hogy majd majd majd jön és hát izguljunk, várjuk, nagyon, és jobban. Ehhez képest más egy kicsit a mostani (bontsuk a formát), már nem egyszer bemutatott kannadai film, a Lucia esetéé, ami a megtekintés után jutott el csak ide, idáig, hogy megismerhetővé váljon a köz számára.

Nyilván azért az első bekezdésből, de főként annak második feléből már az is kikövetkeztethető okosan-ügyesen meg szépen, hogy akkor olyan rossz filmmel nem állhatunk szembe. Elárulok valamit: tényleg nem. Sőt. Pedig hát még nekem is be kell mutatni a kannadai filmgyártást, mert az a játszóteremen kívül esik. Tudni tudni lehet róla, viszont Indiából van más régió, központ, nyelv, ami súlyosabban, lehengerlőbben, és promotoltábban adja el magát woldwide, ezzel szemben. Talán méltán elfeledett, alulértékelt pontja, aminek van múltja, jelene meg jövője is. 

És bár az is szentül igaz, hogy nem ez a darab a legcélszerűbb választás Kannada megismerésére, hogy közelebb legyünk hozzá egy lépéssel, de azért a Lucia kézenfekvő és nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb érdemeit sem lehet elvitatni. Hiszen egy olyan ékköve, csiszolatlan gyémántja, 'ismeretlenül nagyot szóló filmje', az országnak, netovább az évnek, amire emlékezni fogunk, ha és mert.

A legnagyszerűbb az egészben pedig tudjátok mi? Van az sablonduma, miszerint a film a nézőknek készül. Nekik. A Lucia viszont nem csak nekik, hanem tőlük is készült. Mert kicsit belebújva a film történeti hátterébe mindjárt kiderül az az érdekes plusz, ha a kezdésének pár másodpercét nem is láttuk, hogy Kannada első olyan filmje ez, amit a tömeg támogatott, adott és fektetett bele. Úgy igen. A sokszor kritikus, még többször aktív tömeg nem dugta a fejét a homokba, hogy nekem erre nincs, hanem azt mondta fákje legyen, persze. És bár tudom jól szeretik ott nagyon a mozikat, hogy ez megérje, de meg is érte kockáztatni, ezért pláne. 

Pláne. Hisz abból a keretből (meg más-é-ból) a Lucia feltehetőleg nem csak a kannadai filmes felhozatalból tűnik ki, hanem országilag is egy különleges helyet foglal el. Amit aztán lehet kannada eredetének hívni, de csak akkor és addig, ha még nem láttuk. Ugyanis a mozi alaptörténetéül szolgáló álom-elemben ki is merül a közös többszörös, az egyetlen olyan pont, amiben megegyeznek. Másban viszont butaság, és hülyeség is lenne összehasonlítani őket.

Ha pedig sztori, akkor legyen elég annyi, hogy egy jegyszedő életébe, mindennapjaiba csöppenhetünk itt bele, aki azért köszöni szépen jól van, csak aludni nem tud sehogyan se, semmikor, soha. De aztán találkozik valakivel, aki talán segíthet neki ebben, el és lenyomni a tarthatatlan és fáradhatatlanul kitartó insomnia állapotot. Egy gyógyszert ad neki, ami garantálja, hogy többet nem lesz gondja már a felhők, csillagok, birkák számlálásával, mert azok már lejárt lemez. Az a bizonyos pirula viszont az jó, az használ. Annyira, hogy ki se tudsz belőle jönni, mert ott ragadsz, ott szeretnél lenni mindig, abban a világban, ami megadja neked, azt, amit akarsz. Mert, ha nem mondtam volna még, ez több, mint egy mezei altató, amit bárhol megkaphatsz. Azt pedig, hogy használ-e hősünknél, maradjon meg a filmre, tovább, és előre.

Nektek akkor trailer, Pawan Kumar (író-rendező) meg folytassa csak. Must-see plecsni voálá.