A hét zenéje. Pont egy olyan, aminek tényleg nem csak piciben van létjogosultsága, hanem nagyban is. A füles mellett ez bizony parkettre született, hogy mehessen rá a dansz, de nem agyonremixelve hero-ooo. Elképzelem, elképzeltem, passzol oda így, nem máshogy, hát hangfalat neki.

Amúgy érdekes, hogy ha nem hallanád, hogy énekelnek, milyen nyelven, talán le se esne a tantusz, hogy ez made in India erősen. Ebből is látszik, mennyire változik meg minden, ami ott a filmgyártással kapcsolatos. Persze ez se ma startolt el, csak fura, hogy bw zenei múltját, hagyományait még ha nem is fújja el a szél, de a nyugati behatás, a modern zeneműfajok trendjei miatt sokszor háttérbe vonulnak, sokszor meg kell, ugye. Hibriddarabok jönnek létre, akár nyelvszinten, erre példa egy másik ugyancsak ezen az osten található zeneszám, vagy akár műfajokat tekintve.

Ne értsetek félre, nem sírás, szájhúzás ez, a részemről legalábbis, csak megállapítás, ami a megkomponált filmzenei korongok minőségéhez viszonyítva hol pozitívan hol negatívan veszi ki magát. Itt, ebben az esetben, a Desi Boyz soundtrackről van szó, amin a SHND is szerepel, megint nem telitalálat valahogy azt érzem. Jobb, amit vártam, bár Pritam (Indiai egyik zeneigéniusza) nem szokott nagyon csalódást okozni, csak egyszerűen a remixek lehúzzák a lemezt a végére. S oké ma már bevált gyakorlat, hogy készítenek az albumon található összes számhoz, vagy valami nagyon slágeresnek, remix verziót, pl ott a Ra One, amit ezzel tettek tönkre szó szerint. Rendben, elfogadom. Van olyan, amit én is szeretek ilyen formában tálalva (a Billunál ez mennyire kajak már) vagy jobban is, mint az eredetit, viszont itt erről szó sincs. 

Ahogy hallgattam a soundtracket először, az elejétől kezdve, hát na sírni tudtam volna, örömömben. Régen volt már ebben az évben ennyire jó dallamtapadásos, rádióképes, zenebarát akkord pörgés-forgás, mint itt. Jól követték egymást  a számok, egyik színesebb volt, mint a másik, most komolyan. Hol rap, hola tüctüc van kiemelve, hol a bwmúlt köszön vissza, de nem zavaró e massza, teljesen befogadható, releváns, nem csak a bwzene fanoknak. Aztán a játékidő fele is coming, a remixeké a terep, és bumm, a kártyavár összedől. Értem én meg nem is, mire fel kell az ilyen, discoshit vagy mi. Tehetek róla persze nem hallgatom és bambi, ha nem tetszik a rendszer haha, azonban nem tudok úgy tenni mintha nem lennének ott akkor, amikor ezzel találom magam szembe itt-ott. Én inkább köszönöm szépen, megtartom az oridzsinált, de persze azt az érzést meg nem, hogy a Desi Boyz ost lehetett volna jobb is, sokkal jobb, amihez tényleg csak vágni kellett volna le előbb, nem ezt tenni vele. A feléig, nem egészig hallgatásra.