calacitra

Ha nem lenne csütörtök meg ha nem lenne már fizetés, azt hiszem akkor is és úgy is bearanyozva érezném a napomat. És ez pedig a következő videónak a fegyverténye, ami jelen pillanatban 53 megtekintéssel árválkodik, de abból 50 biztos én voltam.

És gyorsan meg is írom, meg színesbe kipingálom, hogy

 itt voltam ekkor és ekkor, mielőtt még szuper híres és népszerű lett a vid. 

Ami nem más, mint Pritam az idei IIFA-n megtartott különkoncertjének, performanszának nettósított változata, annak is a második része, utolsó négy perce. Az első 10 is megvan, relax, de ha rám hallgattok, akkor mindjárt erre neveztek be. Kerülitek ki azt, és a végére pötyögtök.

Mert itt hág a tetőfokára a hangulat és emelik fel az este fényét és színvonalát olyan magasra, amilyen nincs és azt itt és most találták fel nekünk. Kábé az összes megjelent és meg se jelent dalbetétet üti az utóbbi időből. 2:10-től pedig úgy elszabadul, hogy ember legyen a földgolyón, aki nyugton marad, egy helyben ül tovább és a kisujját sem mozdítja meg rá. 

Sansztalan. Partikaflash. És gondolom élőben, akkor, ott még még még... ilyenből basszus jöhetne is több kontent. Riteish arca mindent elárul. Must watch, megyek vissza is újra, áh de tudjátok miért. Ezért. 

A való életben is mindig azzal bánunk a legkritikusabban, akit a legjobban szeretünk. És ez bwban sincs másként. Pontosan Pritammal.

Mert a zenei rendező megszámlálhatatlan hideget kap tőlünk folyton folyvást, de sokszor mondhatni alaptalanul. /Az persze megint más kérdés, ha nem úgy teljesít belátásunk szerint./ Talán az van, hogy túlságosan is elfogultak vagyunk vele szemben, és úgy képzeljük el őt, mint aki nem tud hibázni, kifogyhatatlan dallamarzenállal rendelkezik. De azért na, ő is csak ember. Aki imádunk, meg a zenéit, főleg az utóbbit jobban.

Egyszóval, ha legközelebb megint lehúznánk, gondoljatok arra, hogy ez nem akkora dráma. Most, itt,pedig, az idei IIFA eventen csapott a húrok a közé, mutatta meg magát a színpadon kivételesen (zenei rendezőknél annyira nem szokás). És dobott egy olyan live koncert hangulatú performanszt, amire még jegyet is váltottam volna, ha lehetett volna. Egy ilyet is el fogadnék bármikor, mert azért tud valamit ez a Pritam, ért ahhoz, amit úgy hívnak, hogy zenecsinálás, örömfokon.  

Mielőtt még azt hinnénk, hogy Pritam találta fel a Cocktail soundtracken ezt a slágert, gyorsan lejegyezzük ide, hogy de nem. Mert a Jugni csak egy a száz feldolgozás közül, amivel az Alif Allah Chambey Di Booty bír. Ha jól tudom, akkor volt rap változata is, de tök mindegy, mert a Coke Studioban hallottak (videó legalant) viszik a pálmát punjabi nyelven sufival, it's fact, azt nehéz is lekörözni bárkinek-bárminek. Legalábbis addig, amíg világ a világ.

De azért so ami so, minden dicséretet megérdemel Pritam is, hogy elővette újra és picit megszínezte olyanra, amilyen még nem volt ez a szám. Tényleg taps, úgy is, hogy nyilvánvalóan nem csinált sokat, nem izzadta le magát brainstormingba, amikor azon gondolkodott, hogy mit is kéne még ostre rakni. Eszméletlen a fazon.

Mentségére szól, hogy a Jugnin kívül vannak azért egyedi, igazi akkordok is az albumon, szóval tud ő, ha akar. Ha éppen van űtös ötlete (kinder hűtő is coming), ihlete mit tudom én. Egyébként meg köszönet is neki, hiszen a soundtrack előtt nem is tudtam ennek a dalnak létezéséről. Amióta tudok, azóta meg levakarhatatlan lett, mindig ez szól.

Végülis mondom a Jugnival is jóban vagyok, többször találkoztam vele is, de fele olyan jó, mint az eredeti, a Coke Studió féle verzió. Ha meg kéne magyarázni a különbséget a kettő között, akkor azt mondanám, hogy míg az eredeti izgalmasabb, hangszergazdagabb, színesebb, pakisztánibb, addig másik pont hogy nem. Pritam ezeket kiölte belőle egyszerűen, amikor ettől, ezért működött istenesen Alif Allah zenéje. Ezért. Nem mondom, hanem inkább mutatom. Ezért.  

Basszus, annyira nem akarom elkiabálni, de elkiabálom a nyár egyik nagy bw zenéje itt van, megérkezett. Az a tipikus számer szong, aminek kint van a helye. És aminek Pritam az anyja (atyja), aki úgy fest a komolytalan Ferrari Ki Sawaari ost után újra nyeregben van, érezheti magát. Innen már csak tényleg elcseszheti. Az énekesek közül meg Kavita Sethet jó újra hallani, tudod ő az, akit az Iktara óta imádunk felsőfokon. 

Az meg külön pirospötty még a vidre visszatérve, hogy a dal mellé háleluja tánc is párosul, végre-végre, fun koreográfiával. A promó endjét meg el ne felejtsem, mert az annyira Dil Chahta Hai kikacsintás volt, nekem legalábbis, ahogy együtt felnevettek. Azt hiszem, igen, eljutottam arra a pontra, amikor már nagyon szeretném szeretni ezt a mozit. Üljünk is körbe. Valljuk meg vágyainkat. Sziasztok, Inmfc vagyok, Cocktail fanatikus.      

Hosszú idő óta ez az első és egyetlen bw zene, amiért komolyan de komolyan rajongani lehet. Pontosan olyan, amiért szeretjük és igazán szeretjük magát bwot. És most azt sem érdekel, hogy (előre) tudom jól, Pritamot ezért is kikezdik majd, mert valahonnan kopizta jó szokásához híven vagy mert olyan n+1 zene, szimplán bw daltucat más semmi. Nem. Mert k...va jó. Én szóltam. Csekk. A hozzá készült videt mindjárt dobom is fel, de addig még egyszer újrahallgatom, meg még egyszer, meg tu hi mera mera mera.