calacitra

Az én Interstellarom az I lesz. Még akkor is, ha ez az a párhuzam nem állja meg a helyét, hiszen minden szempontból tök különbözőek, de mégis a várási indexük eszméletlen méreteket öltött bennem.

Persze az igazság, hogy az I-t még be se mutatták. Lehet az idén fogják, de akkor ennél körömlerágósabban filmet nem vártam, mint ezt 2014-ben. Ha meg csak jövőre, akkor az év filmjeként kell prognosztizálnom, hisz az Endhiran (idehaza Robot) rendezője: Shankar megint belenyúlt a tutiba, és olyannal áll elő e film személyében, amire bw is csak köpni-nyelni tud elsőre. Lesz itt ugyanis

 Kína, Arnold Shwarzenegger tribute, Ink, Szépség és a Szörnyeteg 

Meg AR Rahman zenéi szólnak, omfg. Jöjjön már.

A következő 10 percre nyúlt ígykészült is leejti az állakat, felhúzza a szemöldököket, elképzelhetetlen mi sül ki majd ebből kollywood szinten. Epicnek hat. 

A tipikusan nem lehet nem szeretni esete. Pedig Anirudh nem most éli munkásságának aranykorát. Inkább csak böjtöl, meg abból él, amit a kezdet kezdetén learatott, de azt teljes joggal, és magának köszönheti. A VIP-ben mintha már régi önmagát idézte volna, de még messze nem az volt, amire képes a tamil zenegyártás csiszolt jövője. A legutóbbi Kaththi filmdalok közül is csak a Selfie song tapadt meg igazán, de az is csak elsősorban azért, mert az és arról szól, nem pedig amilyen jó. Viszont az Aakko címre hallgató Shyam Kumar által rendezett film első audio kontent foszlánya, morzsája most mégis azt hivatott elültetni a fülünkben, hogy, amit tapasztalunk, az több mint kecsegtető rá és ránk nézve egyformán.

Vége az Arijit Singh elvonásnak és elnyomásnak, az énekes újra bizonyítja, hogy

 nem lehet egy fecnire írva elintézni 

Mert még mindig nagyon ért ahhoz, hogy csipogos-csöpögös romantikus melódiákat, balladákat magasabb szintre helyezzen, szimplán azzal a ténnyel, hogy elénekli őket. A Sharib Toshi is ebben az erőben gondolkodott, amikor a kezébe, a szájába (khm) adta a lehetőséget, hogy a Saanson Ko címre bélyegzett dalukból kihozza a maximumot.

És nem titok, ki is hozta. Amit tudott, és képes volt. Mert amúgy a Zid filmzene önmagában nem egetrengető, onnan is csillagokat lepotyogtató daldarab, vagy évzene-vetélytárs másoknak, de nem is kell feltétlenük a hibákat keresni benne, miért ilyen vagy olyan.

A filmben lesz helye. Azon kívül real life nem látok benne többet, olyan pillanatot, amikor elő kéne venni.       

Gulraj Singh nem zavarta fel az állóvízet a menetrendszerűen érkező romkomos dalok között, de szerencséjére nem is fulladt kudarcba érdeklődés hiányában. Mert hiába nem mond a neve sokat (??), attól még ez az Ugli filmzene a vállalható lécen is való túlugrás legjelesebb képviselője. Azaz, így kell a konvencionálisból kihozni még annál is többet. Szép volt. Meg lett. És legyen is. 

De egyelőre nem látom ezt, a kapcsolat végét. Shraddha Kapoor továbbra is a legtöbb szívecském megosztás tulajdonosa. Itt pl. két percen keresztül áll címlaplányt a havi Grazianak. Tegyétek le a zinternetet, nem érdemes már máshova kattintani.