calacitra

Mi mással is lehetne jobban a májuson túllépni, mint egy zsírúj Cocktail zenével? Na ugye, hogy megmondtam. A Tumho Hi Bandhu már lassan kívülről megy, ezért gondolták meg is lepnek minket, engem, téged meg engem a Daaru Desivel. Benny Dayal & Shalmali Kholgade közös dalolászásával. Pokoli addiktív, tapadós cucc, könnyű rászokni. Vigyázz ám. A képsorok nélkül működik jobban, mert vele csak elneveted az egészet, ahogy éppen SAK a popoját rázza. 

De azért ne felejtsük el közbe, hogy Pritam a szerző, aki az említett THB dal után megint egy slágeresélyest hozott egy korongra, a Cocktail film zenéire. Előszumma. Már a dalok miatt szeretni fogjuk a filmet, ez biztos.     

Játékból film. Ez a képlet most itt len'. Az OMG egy bizonyos Kishan vs Kanaiya játék filmadaptációja lesz, Umesh Shukla rendezésében. Ami mindenképpen érdekes, hiszen bwban ilyet se sűrűn látni.

A sztoriról csak annyit tudni, mivel a játékot magát még nem próbáltuk ki, hogy az emberek nagy istenfélők tudnak lenni (ugye). De van egy ember, aki nem hisz benne és nem is fél tőle. Majd ezt be is bizonyítja neki - na meg nekünk.

Kábé ezt narrálja el ebben a 60 másodpercben Salman Khan. A rendezőt írtuk, de Akshay Kumar keze is benne van a filmben, valamint a főszerepben Paresh Rawal lesz látható, a zenét hozzá, alá pedig Himesh szerzi. És szeptember végén érkezik az india mozikba odaki.   

Miközben néhányan olvasom teszik a téteket Godra (bagwan), mert hát bw, és neki kell nyernie szerintük. Meglátjuk. Most határozottan tetszik a teaser alapján. Csak a trailernél is legyen miért a címet elmormolnom a bajszom alatt és akkor all right.   

Tyűha! Az ám. Jóllehet sok értelmét nem látom, de ilyen is van, létező valami.  

Sanjay Leela Bhansali húgának első rendezésében a fiatal, jóképű szerelmes párocskák helyett meglepetésre, szokatlan mód, középkorú és valóságosabb, élethűbb figurákat mutat meg, akiknek bw kedvenc rögeszméjét meséli el, a szerelmi történetüket. 

Első blikkre azt kell mondjam: aranyos, vicces, és szórakoztató. Annak tűnik. Azonban az a probléma vele, mint Tom Hanks romantikusaival, ki fogja ezt megnézni, könyörgöm. Még szerencse, hogy Indiában a sztárok sztárok, egyedül is képesek hit-et csinálni. Jelen esetben ez Farah Khan lesz, rajta múlik-veszik el majd minden. Hiszen Boman Irani egy Boman Irani, régi motoros, szeretjük, de csak miatta nem ülünk le elé megnézni a filmet, az száz.

Ezeket a sorokat gépelve azonban tudod most mi jutott eszembe? Hát a Cheeni Kum. Oké, ott Big B húzónév volt, nagyobb mint BI és FK együtt meg idővel lapos lett és túl is húzták, de eszméletlenül szerethető volt. És kábé erre hajaz, plusz ilyen korú emberekről mesél a Shirin Farhad Ki Toh Nikal Padi. Ami ha végülis tudja ezt hozni, mint a Cheeni, akkor még akár jó is lehet. Bár sok pénzt nem tennék rá.        

Verdikt. Egy méjbit azért mondanék rá, arra a kérdésre, hogy a megfogom-e nézni. Bele-belepillantok majd, az esélyt a CK után szabadon megkapja, habár tényleg nem vett le a lábamról. Ez itt. 

Farah Khan a koreográfus-rendező színészként debütál. Jó neki. De vajon nekünk milyen lesz majd, hogy a kamera elé veszi az irányt Boman Irani oldalán. Egyelőre ez a plakát azért sok jót nem ígér, sőt még hasonlít is picit a Hum aapke he kaun-éra. 

Ha valamire, akkor ennek a forgatására tutira elnéztem volna. Mert még videón keresztül is csak tátott szájjal bámulom végig, hét élőben, valóságban milyen priceless lehet már. Különösen Prabhu Deva meg a csapata miatt, akik mit össze nem koreografálnak ebbe a pár percbe. Az item lányok, helyébe azt hiszem féltávnál kútba dobtam volna a tánccipőmet. De ők kitartóbbak voltak, mint a Duracell nyuszi és próbáltak, készültek, megtanulták, elrontották, újra megpróbálták végül meg megcsinálták. Pont azt és úgy, amit kértek tőlük. Elképesztő. Most nem, nem ez mondatja velem, de az év egyik legjobb item numbere lesz ez. Tessék rá komolyan odafigyelni majd. ÁÁÁÁÁ RÉ.  

Vajon újra összejönnek? Nem a filmben te, az nem olyan érdekes! 

Ajay Devgan pedig bebújt. For His Return... A Son of Sardar filmjéhez érkezett most ez a vérszegény plakát.  

WTF is this? Ez alatt a 2 perc 36 másodperc alatt inkább egy új posztot írtam volna ide, az is jobban megérte volna. Komolyan nem tudom hova tenni jelenleg. Nem is az bántja a fülemet, hogy maguk a színészek énekelnek (a plébek énekesek ideje lejárt?), hanem az, hogy mit és miért? Szörnyű egyszerűen. Ők lesznek azt hiszem az új krisztofelek. Ezzel az indiai kubai ritmussal. És most nézem, már a dislike előzi is be durván a likeokat a videó alatt. Még én is nyomtam rá egy kezet, olyat, ami lefelé mutat, pedig nem nagy szokásom.      

Akit a Vogue kapott le a legújabb számához valahol délen régi járgányok között pont így, mi, a férfiak legnagyobb örömére persze. Mit is lehet ehhez szólni? Nem lehet. Deepika most is elképesztően gyönyörű, vagy még mindig és lesz is sokáig. Szóval akkor, az India legszebb nője titulus nem hiába az övé. Képekben egyébként itt lehet megnézni még tovább, ha a videó nem lenne elég szemorgazmus a számodra.      

Fogjuk rá. 

A több mint egy éve feltöltött, azóta 3 milka letöltést, kattintást gyülmölcsöző videóban egy indonéz rendőr (az outfit elárulja) kisnagysrác a slukkját követően elplébelekeli és egy helyben ülve el is danszali a híres AR. Rahman klasszikust, a Dil Se film főcím és betétdalát. Úgy, ahogy azt zsenik is csinálják bwban, vagy nem. Kötelező néznivaló házifeladat evribádi. Kreálja a napodat. Bearanyozza. A legnagyobb egészben azt hiszem az, ahogy a háttérben a csávó telefonnal a kezében le sem reagálja, ami körülötte történik. Biztosan nem desifan. Ő tudja. Bánhatja. Azóta is. Mert ez a Briptu Norman (így hívják őt), wannabe bw aktor még valami karriert is csinált ezzel magának, hisz később műsorban is szerepelt vele, a tökélyre fejlesztett performanszával. Tapscunamit neki, innen is.    

A bw színész Shah Rukh Khan csapata két nappal ezelőtt a Chennai Super Kingset legyőzve megnyerte az IPL (indiai krikett szezon) ötödik szériáját, és ezzel megszerezte a harmadik ilyen címét. SRK örülhet. Örült is. Azok után, pláne, hogy korábban öt évre kitiltották (szó volt örökösről,  is) a mumbai Wankhede-stadionból, miután részegen minősíthetetlenül viselkedett egy mérkőzést követően. Az ő verziója szerint nem volt részeg, és csak le akart menni a pályára a gyerekekkel. Amikor elé álltak a személyzetisek, hogy Önnek ezt nem ajánlom és ebből lett a verekedős antihaverok buli fanta. Ahova elvileg nem volt meghívva, mert hát mindent neki se szabad. Hiába az, aki. A neten hetekig ezzel foglalkoztak, volt pro és kontra, hangfelvételek kerültek ki, stb. De a legtöbben vicc oldaláról közelítették meg a nem mindennapi eventet. Valaki úgy vélte, hogy nem úszott el a hajó Srknak, mert G.One-ként még bejuthat a stadionba. Vagy, ha már minden kötél szakad, akkor elmehet Aamir Khan "sójába" a Satyamev Jayateba meggyóni és megsírni a dolgot, hogy mi történt már pont vele abban az országban. Na de ez már a múlt. Ő is elnézést kér érte, habár mostanság ő lett bwi bad boy. Reméljük azért a filmekre is emlékezni fogunk, nem csak ezekre, ha az évre és rá együtt visszagondolunk később. Mindegy. Gratulálunk mi is a KKR-nek meg Srk-nak. Szép volt!

Abban azért nem vagyok száz, hogy ez itt hivatalos cucc, de még így is bejön, akárki csinálta akármikor. Pedig tök egyszerűen csak összevágta az előzetesben is látható szmájlis karaktereket, egy lapra, miközben a címet nem írta fel, talán úgyis tudjuk alapon, de a dátumot azért mégis aláírta, hogy el ne felejtsük, mert jön. Jönne már, mondom én.    

Mi az? Repülő emberek és autók egy bw moziban?  - Rohit Shetty film.

Megint Ajay Devgannal a főszerepben, a legutóbbi Singham után. Csak ebbe még Abhishek Bachchan is benne lesz 2x vagy 3x, különböző avatarok formájában, ahogy alant az előzetes is mutatja.

Ez így erősen blockbuster-gyanús. Vicces karakterek, jelenetek, hatalmas színkavalkád és funfunfunfun. Azaz szórakoztatás lesz a négyzeten. Az biztos, hogy nem ebben kell majd keresni majd az év filmjét, inkább B, de mondom szórakoztatni szórakoztatni fog.     

Míg a zenét Himesh Reshammiya feat Ajay-Atul szerzi. Akkor go! 

Ha az Eurovízió nem Eurovízió lenne, hanem mondjuk Earth, Inter, World akármi a világ összes országát felvonultató dalverseny, akkor Indiából ez lenne az egyik olyan, amivel mennék ősindiaiként meleg szívvel bele a showba.

Amolyan beszavaznám, indítanám, összeszarnám magam érte, de nagyon, hogy nyerjen már. Persze nem vagyok desi boy, szavazni azonban még így is szavaznék rá, ha úgy lenne. Hogy miért? Mert nem lehet nem szeretni.

Aminek az egyik nagy oka a telugu nyelv szépsége. Az, hogy itt kijön igazán mennyire az, az tud lenni, mert amúgy a hindi, és a tamil mögött eléggé elbújik ilyen tekintetben. Yep. Igaz ami igaz kevesebb jó szórakoztatót lehet ebben a t'woodban találni mint az említett kettőben. De az Appudo Ippudo a kivétel, van olyan jó, hogy felnő azokhoz.

Mindenképpen pluszként írom fel azt is mellé, hogy a zenei eszközparkot nem támadja agyon a nyugati dallamvírus. Hidegen hagyja egészen, és abból építkezik ami van. Ami amúgy is csodálatosan gazdag. Furulyákkal és a többi.

Nem mellesleg vicces, dallamtapadásos, mosolyforrásos móka és kacagás az egész. Pont annyi amennyi. Vállalható tétel, ami azért komolytalannak is benevezhető. De mégse egysíkú, mesterkélt, hanem ordít róla a természetesség kreditje. Sőt, sőt nem oléoléolézik, a lálálálá se szerepel benne mindem második sorban meg a dansz szó is hiányzik belőle. Helyette, azonban, így is rohadt vicces a szövege, valahogy ilyen az eleje pl. 

pa ni ni sa saa ni sa saa ni sa saa ni sa saa
ga ri ga ma pa ma ga ri sa ni sa ni paa
ga ma pa ni nee pa ni nee pa ni nee pa ni nee
ma ma ma ma ri ri ri ri ni ni ni ni daa

Aki a Cocktailben kezd neki bw filmes pályafutásának. Hát hajrá. Én azért előre borítékolom, hogy itt és egynél nem fog megállni. A hajamat teszem rá, hogy az egyből lesz kettő (mármint szereplés), a kettőből három és így tovább. Lassan mondom, hogy te is megértsd. B e f o g f u t n i. 

A legutóbbi poszthoz visszacsatolva picit. Lehet, hogy az igazi Cannesba nem indul bw, nem is fog soha, de amíg ilyen filmeket is tudnak készíteni addig ki nem szarja le ezt. Persze az hatalmas dolog lenne, valami változást hozna a gyárba, az emberek agyába, hogy nem is olyan rossz az, mint amilyennek hiszik. Mert nem az. A Miss Lovely előzetese is megmutatja, hogy ilyen és milyen tartalékok, feltörekvő színészek (a Kahaani szereplője itt is ász lesz), ígéretes szkriptek akadnak már manapság bwban. A GOW, a Peddlers után pedig büszkének lehet lenni rá. Komolyan egy forintot nem tettem volna erre, hogy ez ennyire adhatja majd, még a poszternél is nyugodtan kijelentettem, hogy nem rohannék a moziba utána. És most tessék. Itt van ez. Nagyon megfogott. A sztorit körvonalaztam, nem ismétlem el, meg nem is kell, látni lehet ebből világosan. Jó lesz ez, na. A három cannesi indulót azért szívesen nézegetném. Minél előbb, ha lehet. 

Gondolták ügyet vesznek arról, mi történik bw üveghegyen túl. Itt éppen gáláznak, de nem tudom mire és milyen klassz outfitekben. Csak csinálják, mert menő. Erről vagy inkább ehhez kapcsolódva mondta azt egy indiai producer a minap, hogy bw teljesen feleslegesen költi pénzét ide Cannesba, mert annak semmi, azaz zilch haszna nincsen rá, a jövőre nézve, együttműködésekre, importra-exportra stb. Van benne valami. Amúgy Aishwarya is ellátogatott oda, de ő neki külön poszt dukál majd, innen is. Most egyelőre jöjjenek a szépek, hogy ne legyek szemét vele még én is és mégis.

Fogos kérdés. Amióta Deepika Padukonet (felső kép) a Cocktail trailerében láttuk, azóta nem tudjuk elfelejteni. Sem őt, sem azt a Bipasha Basut (alsó kép), aki hasonló körülmények (tengerpart, vörös kolor) között az év elején a Playersben már megmutatkozott. Hát de olyan egyformák! De nem?! Kinek ez, kinek az. Tessék választani.  

Ahogy arról már korábban beszámoltunk: Kareena Kapoor is cameozik egyet Prabhu Deva Rowdy Rathoréjában. Mára pedig az is kiderült, hogy a Chin Ta dalbetét egyik verziójában teszi ezt meg. Bár szemmel láthatóan sokat nem szerepel, és nem is sokat tesz hozzá az élményhez. Ami valahol nekem a teljesen felesleges kategóriát súrolja. Mármint az, hogy ott van, vagy inkább pont, hogy nincs. De hát ez bw, hisz ő vele megint egy plusz sztárról lehet számolni (- sőt még a kollywoodi Vijay is feltűnik ebben). Az más kérdés, hogy csak ezért, amit itt lehet látni Beboból/tól, na attól nem rohannék a moziba.        

Basszus, annyira nem akarom elkiabálni, de elkiabálom a nyár egyik nagy bw zenéje itt van, megérkezett. Az a tipikus számer szong, aminek kint van a helye. És aminek Pritam az anyja (atyja), aki úgy fest a komolytalan Ferrari Ki Sawaari ost után újra nyeregben van, érezheti magát. Innen már csak tényleg elcseszheti. Az énekesek közül meg Kavita Sethet jó újra hallani, tudod ő az, akit az Iktara óta imádunk felsőfokon. 

Az meg külön pirospötty még a vidre visszatérve, hogy a dal mellé háleluja tánc is párosul, végre-végre, fun koreográfiával. A promó endjét meg el ne felejtsem, mert az annyira Dil Chahta Hai kikacsintás volt, nekem legalábbis, ahogy együtt felnevettek. Azt hiszem, igen, eljutottam arra a pontra, amikor már nagyon szeretném szeretni ezt a mozit. Üljünk is körbe. Valljuk meg vágyainkat. Sziasztok, Inmfc vagyok, Cocktail fanatikus.      

Bhakti hai shakti hai, Mukti hai mootthi hai Morcha... A Shanghai marketingesek nem bíztak semmit a véletlenre, hiszen az összes létező filmzenét kipakolták ilyen-olyen képsorokkal megtoldva (vannak új szkénák, de olyanok is, amiket már láttunk másutt) még a bemutató előtt. Pont pár órával ezelőtt posztoltam is belőlük kettőt, most meg itt van ez is tessék, fákje. Persze ezeket a jó zenéket nem is kell rejtegetni, ahogy a Morchat sem. Ami az első szerelem volt a soundtracken. Valahogy a gyengéim ezek a himnuszok. Nagyon energikusak, erősek, indiaiak, miközben azért komoly témákat feszegetnek. Legutóbb a Sadda Haq volt ilyen. A Morchanak a célja a szabad, új India, ahol a korrupció nem játékszer többé.  

Csak egyszer kell összetalálkoznod a Bollywood Memes fb oldalával és akkor másra egyhamar nem is lesz időd vagy energiád. Annyira időrabló az egész (lol és wtf). Szóval, ha órapercmásodperc milliomos vagy csak akkor. Ilyenek vannak rajta amúgy. Egyet emelek ki, nem többet, ha ügyes vagy magad is megtalálod a többit. Persze ez is úgy vicces, ha ismered a filmet, a sztorit, bwot magát. Ha igen, akkor nevetni fogsz rajta, mint ahogy én ezen, akárhányszor csak rápillantok. 

Hogy jól induljon a nap. Mert a Vishal-Shekhar Shanghaihoz készített filmzenéinél nincs is per pillanat tökéletesebb ébresztő bwban. Nézzük csak mik is ezek pontosan. Az item numberról írtuk, hogy elment, a Morcharól bár nem, de az meg igazi himnuszanyag, csak szeretni és ordibálni lehet világgá, a világba bele. No problem. Aztán ott a Khudaya, agyon dicsértem már, a most következő Duaa pedig ahhoz hasonló szép, gyönyörű darab. Míg a BMKJ már a promójával megvett, szóval a full hosszúságú csak hab a tortán nekem. Verdikt. Ezek láttán nem csoda ha azt mondom, hogy már csak a zenék miatt is nézném a filmet, de szerencsére maga a film is legalább annyira érdekes, hogy külön lapon említhetem őket, és nem kell erre hivatkozni a megnézés ürügyén (há' mert a zenék oszt semmi).

Kérek egy jegyet mára, holnapra, holnaputánra, és minden vetítésre. Hogy mi? 'This is too much'! De hiszen csupán ezekre. Nem kérek mást és többet.

Az van akkor, hogy Homi Adajania a Being Cyrus után bw mainstreambe igazol és modern romkomot készít. Mégpedig egy ilyen barátságos szerelmes háromszöges kevert sztorival tér vissza. De nem csak ő, hanem a Saif Ali Khan és Deepika Padukone kedvelt, jól megszokott párosa is. Bár tavaly is láthattuk őket az Aarakshanban, viszont őket szeretni, a Love Aaj Kalban lehet(ett) igazán. És ahogy azt a mellékelt ábra, trailer mutatja, ez itt sem lesz másként. 

Itt, a Cocktailben, amiben sokak a Love Aaj Kal második részét (az az Imtiaz Ali írta ezt, aki rendezte a LAK-ot), mások a Vicky Christina Barcelona desi változatát látják. Nem tudom, én amikor néztem semmi más tétel nem jutott eszembe róla. Jójó persze, az hogy eredeti (maga a téma) hagyjuk, hiszen a fenét. A vak is látja. De úgyis mindig a megvalósítás részleteiben (színészek, táncok, zenék, műfajkihasználás, hangulat) rejlik az ördög.   

- You really hate me, na?

- Yes, I really hate you.

- AND I LOVE THAT! 

Egyelőre pedig üdítő. Pont olyan az íze, mint amit a címében állít. A harmadik barát meg Diana Penty, korábbi mumbai modell ezzel tör be a bwizniszbe. Nehéz dolga lesz, hiszen szépségben Deepikat legyűrni esélytelen, így csak az acting marad meg neki, amihez meg nem tudjuk mennyi és annyi érzéke van alapból.

SAK meg remélem elfeledteti a borzalom Vinod ügynökösdit. Az már jó jel, öröm látni, hogy visszatér a gyökerekhez, ehhez a műfajhoz (Salaam Namast, LAK, Hum Tum), amiben tényleg a legjobb és amiért szeretjük. Kapott is mellé két nem csúnya nénit (ez az ő filmje is na), lehet, hogy ez is utolsó lehetősége, mert öregszik, soha nem lesz már fiatal. Ergó látszik rajta azért.

Az utolsó szó jogán még annyit, hogy július elején jön, és Pritam szerzi a zenét hozzá, ami már első hallásra is tetszik. Meglátjuk.

Falra vele. Taps. Csak nézegetem-nézegetem és egyből jókedvem lesz tőle. Ilyen is egy jó poszter.

Az a helyzet, hogy nagyon nehezen néztem végig a Rowdy Rathore legújabb dalbetét promóját. Egyszer még ki is nyomtam, elmentem onnan, hogy majd a filmben találkozunk újra, de aztán legyűrt a kiváncsiság, ezt látni kell akkor is. Pedig nem akartam. Már most, előre, nesze neked meglepetés (bwban, haha). Hiszen tudom belül, hogy Prabhu Deva nem kreál szart, ahogy most se, ezért jobb kivárni. Vagyis jobb lenne, mert lehetetlen nem figyelni rá. A zenéje azért gyenge (az egész korong ilyen semmilyen), szóval nem tolom fel szivárványt a seggén. Viszont a koreográfia, a színészek az kérem felér egy szemorgazmussal. Erről van szó. Erről. 

Heroine forgatásról érkezett ez a kép, ahol az látszik, hogy Kareena Kapoor tud élni. A szerep szerint legalábbis.

A Time magazin - onnan is egy bizonyos Richard Corliss - szerint a 2000 óta készült filmek közül az egyik legjobb a Sanjay Leela Bhansali rendezte (remake, ikszedik filmváltozat), 2002-ben bemutatott, Aishwarya Rai, Madhuri Dixit, és Shah Rukh Khan féle sztárokkal tűzdelt Devdas. Szám szerint a nyolcadik legjobb a listán, ami bwot egyedül képviseli, de olyan filmeket előz meg, mint a legutóbb csomó oszkárral is megdobált Artist, vagy a Moulin Rouge. Érdekességképpen az első helyen Wall-E végzett. És a végére egy kivágott anyag, hogy de tényleg, igaz ami igaz.  

Amitabh Bachchan a rengeteg bwi után élete első hollwoodi szerepét is megejtette. Tök ingyen, ahogy mondja: baráti gesztusként. Hiszen olyan zsenivel mindig öröm dolgozni, mint amilyen Bazz Luhrman, neki bármit. Aki most F. Scott Fitzgerald klasszikusát filmesíti meg Tobey Maguire, Carey Mulligan, Leonardo DiCaprio triójának segítségével. És hát ott lesz, feltűnik majd Amitabh Bachchan is. Nem csalás nem, a következő kép jól mutatja. Meg van ám trailer is, akinek az kéne. Ott is ott van.

- Még a pókfiú is örül, hogy egyáltalán mellette ülhet. Alap.  

Megérkeztek, ott vannak. Viszik bw minden bizonnyal szép és jó hírét. Csak ügyesen-okosan. Hajrá. A Peddlers már bemutatkozott, szeretik is meg nem is kritikák, a GOW pedig fog majd valamikor. Ez utóbbinak is a szűk castja látható az első photon, a másodikon pedig értelemszerűen a Peddlers teamje feszít kicsiben. Öröm és boldogság mindenütt az arcokon, érthető. 

Szépen szivárognak ki a képek a pornószínésznő első bw filmjének forgatásáról. Legtöbbször neki is köszönhetően, mert megosztja, elcsiripeli magát olykor. Aminek talán a marketingesek is örülnek. Vagy talán annyira nem. 

Ezt legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire felsül majd a Sajid-Wajid Kunal Kohlival élen. És erre tessék. Paf. Jól hallod, ez volt a földet érés. Teljes csalódás, már csak a filmben lehet reménykedni - az itt látottak miatt például, de igazából az se tartozik már a must-see mappába, kikerült onnan 'az egyszer majd megnézendők' közé. Ami azért awkward moment.  

Nem a mostaniban, hanem egy régiben. Nem is bikiben, hanem hagyományos indiai outfitben. És mégis kint a helye? Mert Gyönyörű.

1980, C 'grade' indiai filmek, két testvér, és egy nő. Ez a Miss Lovely, Ashim Ahluwalia filmje, amit valamikor mostanság Cannesban is vetítenek itt-ott. A rendező annyit elmondott a sztoriról, hogy a fent már említett időben és helyen mocskos horrorokat, erotikus társadalmi drámákat termel ki a producer testvérpáros. Akik így szépen is élik az életüket, amíg meg nem jelenik a Miss és akarva-akaratlanul közéjük nem áll. És főleg az ezután történtekről mesél a film, Miss Lovely szemszögéből, a testvérekre tett hatására, hatásáról.

Ashim leszögezte pluszba, hogy a plakátból nem kell messze menő következtetéseket levonni. Hisz nem azt kapjuk, amit itt látunk, és tévedünk, mikor azt gondoljuk, hogy itt betekintést nyerhetünk eme filmkészítésbe. Csak arról szól, azokról, akik benne vannak, de a központi figura és a történet mozgatórugója az a címben is olvasható MissL. Ezek után lássék poszter. Vélemény? Nagyon nem rohannék utána. Nem ez láttán mondom, hanem a sztori miatt se. 

The pick your phone now. Hello. Kezdődik valahogy így a Hello (még 2008-ban készült, egy call center éjszakájáról szóló) bw film címadó dala, ami annyira rossz, hogy már tényleg jó. Na ezzel tessék el is árultam magam, de az igazság az, hogy pluszba még a személyes kedvencem is.

Ami amúgy jól mutatja, hogy Sajid-Wajid ilyen őrült és szórakoztató dolgokra is képes, képes volt anno. Funky, klassz és roppant ötletes. Szerethető, meg ha nem, akkor is fülbemászó. Aztán sokszínű, vagy inkább sokhangú, mert elég sok énekes is adja hozzá a hangját. Ott van ugye a dalszerző Wajid, majd Ishq Bector, Tim, Herchelle, Merlin és Suzie Q. Azta, mennyi és milyen hang.

Sokak szerint sablonos-unalmas. Nem tudom én pl. a háttérben hallgatható mindenféle megszakító zenei függeléket a mai napig képtelen vagyok feldolgozni és nem meg unni. Gondolok itt olyanokra, mint  az állandó sípoló hangra, esetleg a rendőrségi szirénára, amik nagyon feldobják az élményt, és meghatványozzák a visszajátszási értéket személyre szabottan. De a dalszöveg is viszi a pálmát ilyen formájában: "A Tring Tring Tring Whose On the Line".

És ez semmi. Hiszen a hozzá készült dalbetéttel együtt válik igazi hangulatgyilkossá. Erről a hétről ennyit is. Jöhet a hatefő, a lovefő, bárki. Must Watch. 

Az MDKM Ashima Chibber rendezői debütje lesz, egy YRF film, szóval a háttér miatt nem kell majd különösen aggódnia. Mitöbb, már színészt is kerítetek a filmjéhez, mégpedig Saqib Salimot, aki szerepelt már korábban (és először, debütált) egy Y-filmben. Most pedig itt találta magát, felkarolták, látjuk még a jövőben hello.

Heroine még nincs, de sztoriról akad információnk. Ha bwon belül mozgok akkor picit Ferrari Ki Sawaari dejavum van, különben meg Meglógtam a Ferrarival némi túlzással persze, csak itt a Marutival teszi ezt a főhős. A nagy hős szerelmes, aki le akarja nyűgőzni a kiválasztott lányt apja új ilyen márkájú csodájával. Ezért ellopja tőle, de aztán meg elveszíti a szerecsétlenje. És így lesz ebből az ígéretek szerint egy fergetes komédia. Ha és ha.

A kérdés tényleg az, hogy vajon ez a fajta történetmesélés, és a kocsik filmcselekményekben való központi használata mennyire ragadja meg az indiai nézőket - igazán nagy sztárok nélkül egyelőre. Meglátjuk. Az száz, hogy hypeolni fogják, hiszen ott a Y. Már ilyen előplakátot is terveztek és kiadtak hozzá, mert hogy ők komolyan veszik. Én azonban nem. Már most. Lapozzunk.   

Mégpedig a Falaktól. Most körbefelalánézel gondolom, de nem azoktól nyugi. Hanem van egy ilyen nevű pakisztáni énekes, és ő tőle. Akiről egyébként nem tudom mennyire számít régi motorosnak, azt se hogy hány éves, hány kiló, hány lemezt adott ki, fog, hanem csak azt, hogy szeretem amit csinál. A zenéit. Ebből is egynek az ütemeire dobom ezt a passzív hetet minden szenvedéses fogfájásával együtt. Ami, mint kiderült a szegények ápdét norbija. Mert fogyni lehet miatta, és főleg akkor sokat, ha egy gyulladás is bejátszik mellé.  

Még mindig. Nem tudok leszállni, leszokni, vagy lemondani róla. Ez a drogom. Most pedig már teljes hosszában nézhető és hallgatható. És ezt hogy a fenébe ne hoztam volna el? Tessék. Itt van. 

Akárhol jártam, a külföldi oldalakon eddig-eddig-eddig vannak érte. Nem tudom, színes meg minden, Abhishek Bachchanból is kettő van, csak nem én látok rosszul, és Ajay Devganon az a szemüveg is nagyon kemény, de azért nem megyek el tőle. Rohit Shetty viszont megpróbál mindent. Remaket hoz, ilyen színészekkel, oldszkul bw érzéssel, csak nem fogja már elszúrni. Város-várós.  

Don't talk. Just Watch.  

Bejoy Nambiar a szuper Shaitannal elérte azt, hogy figyeljünk rá. Tényleg mindenre, ami vele, hozzá kapcsolatos. Így is tettünk. Hisz korábban írtunk arról, hogy belefogott egy új filmprojektbe, a Davidbe. Amihez csaknem sikerült lead actort találnia. Vagyis ez így nem igaz, mert volt, aki elvállalta, igent mondott rá, de oszt visszamondta. Meg ugye a rendező álma volt SRK, nagyon akarta, de hát nem jött össze végül az se.

Ezen események láttán nem csoda, hogy már majdnem lemondtunk arról, hogy valami nagy, valaki híres fog játszani a második filmjében. Amikor a héten megjelent, hogy Shahid Kapoor elfogadta a felkérést. Tehát látni fogjuk majd itt, pontosan ebben a darabban. Ejha. Talán még maga BN is nehezen hiszi el. A low budget, noname színészekkel operáló, bwmentes Shaitan és annak kis sikere után mindenképpen nagy eredmény egy Kapoor megszerzése és leszerződtetése. Ezt egyébként maga az actor is megerősítette, szóval háleluja. Éljen.

Van azonban még valami a David körül, ami egyelőre csak pletyka, de erősen cikkeznek róla. Arról, hogy a filmhez a zenét nem más, mint Anirudh Ravichander szerzi majd. Akinek a zseniális tamil Moonu (3) filmzenei korongot is köszönhetjük. Eszméletlen a csávó, és milyen fiatal még. Mit lehet ehhez szólni? Egy Bejoy-Shahid-Anirudh hármas ölni tudna, epik lenne, de nagyon. Várjuk a további híreket. Reméljük legközelebb pont kerül akkor a zenei rendező személyére is, és már a forgatásról jelentkezünk képekben.  

Amit a Gangs of Wasseypurhoz tessék felírni. Érdekes zene. Nem az a kimondottan jó. Csak hallgatod, ha úgy esik.  

Minden amit tudni kell róla, azt tudni lehet. Ezt a plusz kört újra nem teszem meg. Helyette inkább nézem és nézem és nézem ezt a Mala Jau De-t, hátha valami okosat képes leszek róla most seringelni idetovább. De annyira nem jön össze. Tehát akkor rossz? Vagy ez pont azt jelenti, hogy jó? Na ugorgyunk.

Tények. Vidya Balan első item number szerepléséhez (mindezt a Ferrari Ki Sawaariban teszi) képest egyáltalán nem rossz. Nem is okozott csalódást. Bár ahogy az utóbbi időben a filmjeit válogatja, és ahogy az azokban szerepel ez volt a minimum, hogy így és ilyen jól teljesítsen most is, ebben a tételben. Még ducin is. Mert emiatt pl rengeteg kommentet kap, hogy mert a szári eltakarja, vagy csak próbálja, mégis látszik az, aminek nem kéne. És tényleg. Én elsőre azonban észre se vettem nagyon, khm. Az lehet a baj, hogy valahol hozzászokott a szemünk már a csudaszép item lédikhez, pedig az nem minden. 

Szóval, Vidya még ducin is olyat táncol, amit más (te, én) soha-se. És ez a lényeg. Az más kérdés, hogy az  item numbertól elvárható szexiség az itt leredukálódik nagyonnagyon alacsonyra. De dobjuk a témát. Jöjjön a zene. Ami csak meg-meg-megfog sokadik hallgatás után. Annyira nem, hogy az item number nélkül is beépüljön a hétköznapok zenelejátszójába, nono, de ezzel itt, ezt látva bármikor visszatekerős tud lenni.

Verdikt. Az igazat megvallva, elsőre nem igazán mondatta azt velem a Mala Jau De, hogy gyere vissza és nézz meg újra. Azonban később mégis valamiért megtettem vele. Ez pedig jó döntés volt. Tetszikelem, nem tagadom. Szerelem viszont nem lesz belőle.    

Így kell ezt. Na végre. Azt hittem már nincs meg az a fény az alagút végén, annyi gyenge bw ost, és filmzene (Rowdy Rathore, FKS, TMK, stb) meghallgatása után. De akkor, akkor jött a Vishal-Shekhar féle Shanghai, ami bár nem hűdeatom a többire nézve, de azokhoz képest minőségi, szórakoztató, kellemes, és egyáltalán végighallgatható számokkal, slágerekkel van tele. Az egyik ilyen közülük a Khudaya (Raabta filing). Alig három perc, de olyan, amit bármikor bárhol, és ez mindent el is mond róla. Meg az is gondolom, hogy simán az év egyik legjobbja. Mitöbb, majdnem el is sírtam magam már, amikor ezekkel a képsorokkal először megláttam. A számon volt a tökéletes szó, de mégse az, mert a hangvágás legyünk őszinték: itt valami förtelem.     

Hát a Bloody Veert, a bw-i vámpírfilmet, másképpen a desi Alkonyatot.

Fogod, szavamra. Akkor is, ha forgatni még nem forgatják, hiszen színészekről sincs hír sehol. Vagyis ez nem igaz, mert Ranbir Kapoort szóba hozták vele, de mint kiderült kacsa volt, semmi több. A készítők azt nyilatkozták, hogy inkább noname, friss arcokra bízzák a projektet. Ami pedig nem lesz olyan, mint a tvájlájt, hanem annál sokkal humorosabb. Már a poszter tagline is erre próbál rávezetni: Half Vampire. Fully Screwed.

Ha... és nem mosolygok, mert az egész annyira erőltetett, nyugati. Miért kell ezt bw, de most komolyan?    

Az év Dhobi Ghatja? Lehet? Lehet. Valahol ez jut róla eszembe, ahogy páran vagyis hárman próbálnak Mumbaiban szerencsét ilyen-olyan indokokkal, tervekkel a hátaik mögött. Egyiknek küldetése van, a másik hazugságok között él, míg a harmadik céltalanul megy előre és tovább, most éppen ide... 

A filmben azt mondják fontos helyet kap majd a szerelem (naná bw), amivel egyikük sincs kibékülve, és hát a VÁROS. Ami zajos, nyüzsgő, klausztrofóbiás már-már szellemváros, egy külön filmkarakter (itt is befigyel a DG), ahol sosem könnyű megtalálni az igazságot, vagy azt amit akarsz egyáltalán. 

A nem éppen bwhétköznapi tréler ennyit, nem többet árul el a Peddlersről, amit Vasan Bala kevés pénzből (low budget, minimalista) forgatott le. A színészek közül csak az egyik ismerős, az a fiú, aki a Shaitanban és a Girl in Yellow Bootsban (inkább underground, parallel bw cinema) is szerepelt már korábban. Anurag Kashyap felfedezettje, akinek ahogy az előző kettő filmhez, ehhez is köze van, mert producere volt.  

Vélemény erről? Csupa jó. Igaz engem már a poszterrel megvettek, de a furi trailer is rohadt meggyőző --> látni kell. Messze nem lesz vidám, de hát az élet sem olyan. A zene meg letehetetlen. Picit Bali dejavum van, ami legutóbb, 2011-ben az egyik legjobb filmzene volt a Shaitanból.    

Ja és nem felejtettük el, hogy Peddlers Menni Cannes. Hiphiphurrá. 

Rohit Shetty most ezt csinálja, nem a Singham 2-t  vagy a Golmaal folytatást. Cím szerint a Bol Bachant, ami egy 1979-es klasszikusnak, Hrishikesh Mukherje filmjének a Gol Maalnak lesz a remakje. És olyan sztárokkal készíti el, ölti modern, kortárs köntösbe, mint Ajay Devgan, Abhishek Bachchan, Prachi Desai vagy éppen Asin.

Ha minden igaz, akkor júliusban már jön is odaát a mozikba. Romkomnak tetszik lenni, és a zenéjét Himesh Reshammiya szerzi, de az Ajay Atul is besegít neki 1-2 szám erejére. Egyelőre ennyi, a többi meg majd később, trailernél. Most képanyag van, jött hozzá, ahol nocsak az idősebb Bachchan is feltűnik. Egy dalbetétet lőttek (f)el vele, így. Nagyon színkavalkádos, arcpálmás, hangulatos.    

Nem ez tette fel a pontot az i-re, hogy látnom kell az Ishaqzaadet, de azért ez megint egy olyan dalbetét lett, amiből egyszer nem elég. Meg mihez szívesen nyúlok vissza, hisz egyszerűen öröm nézni. Persze a zene még akár jobb is lehetne, de ezekkel a képsorokkal minden egyes nézés után az enyém lesz a Jhalla Wallah. Vagy én az övé? Eh. Valahol, ott legbelül irigylem is azokat, akiknek már megvolt a film. Meg akik ezt választották a Dangerous Ishq ellenében, hogy jól választottak a kritikusok szerint is. Megsúgom, ha lett volna rá alkalmam célirányosan, szisztematikusan erre mentem volna el. Nem úgy.  

A Hum Tum (is) az egyik olyan film, amit időnként elő kell venni. Nem is porosodik sokat, mert néhány havonta mindig lekerül a polcról. Most is ez fog történni, azaz hogy megnézem ilyen és milyen volt az, amikor még Kunal Kohli nagyon értette a dolgát ebben a filmkészítésben, nem mint manapság ezekkel a Teri Meri Kahaanikkal.

De van még egy másik bigbigbig plusz oka az újranézésnek. Ez pedig a Jatin Lalit (zeneszerző/rendező). Akik miatt a mai napig fáj a szívem, hogy feloszlottak, felbomlottak, befejezték még akkor 2006-ban. Hiányoznak is na, hogy nincsenek. Úgy érzem, hogy velük sokkal szegényebb lett bw filmzenei paletta. És jó is lenne őket hallani megint. De nem.

A lényeg, hogy ez az egyik legfényesebb korongjuk. Amit bár nem díjaztak agyon és túl mint a többit (DDLJ, K2H2, Koi Mil.. stb), de nagyon szerethető, slágerdalokkal van telis-telepakolva. Pont olyanokkal, amik bárhol bármikor működnek. Ha vidám vagy, ha szomorú vagy ez itt a te helyed. Nem mellesleg iszonyat nyárkompatibilisek. De vége, nem ragozom, itt van ezekből egy, a címadó dal. Nesztek diszkóknépe, így kell csinálni. 

Nekem kétségkívül small, de nőknek lehet ez big is. Na de nem a méret a lényeg. 

A film főszereplője Preity Zinta írta a twitteren, hogy "In Paris with Salman" meg hogy újra felvette a tánccipőt, és le se bírja venni-tenni. Az első Sajid-Wajid által komponált dalt, dalhoz a táncos képsorokat lőtték be a minap Franciában. A costar vendég meg Salman Khan volt, amiről pedig még képünk is van, de nem túl spoileres asszongya.

Sanjay Dutték megmutatják, eléneklik mi zajlik le a mumbai rendőrségnél, falai között és azon kívül. Csak nehogy magadra ismerj még a végül, mert a valóságban is ez megy. Az más tészta, hogy most a Departmentbe szól eme repnóta. Hogy rap? Igen. Ilyen műfaj is régen volt a bw moziban, néha hiányzik, de nem ennyire, hogy ettől hídba menjek le. Anniyra nem. Van jobb szövegelés is ennél a bw történelemben. Egyszer.    

Az Agent Vinod-item girl, amúgy modell lehetne most a fogdokim. E helyett úgy szedem ezt a narancssárga gyógyt, mintha cukorkát ennék és szórólapot osztogatnék magamnak. Mindig elfogadom, kvázi nincs rossz kör, csak végtelen.  

Lehet itt foggond személyre szabottan, de egy poszterre azért mindig van idő. Különösen ha az a Peddlersé, ami Cannesba a Kritikusok Hetén indul majd nemsoká. Egyébként trailer is van hozzá, de arról majd később, egyelőre nézzük ezt a plakátot. Nem tudom ti hogy vagytok vele, engem megfogott, eléggé. A hónap plakátja címet oda is ígérem neki, előre.   

A Rowdy Rathore legújabb promója nem a 90-es évek hangulatát idéző - Shreya Ghoshal és Kumar Sanu által elénekelt - dal miatt érdekes, hanem a látvány miatt. A betét, a külcsín az, ami megvesz kilóra inkább. Már másodjára, hiszen az item number esetében is hasonló fordult elő - velem. Azaz, hogy a filmzene soso kategória, nem különösebben earporn, de a hozzá/alá készített dansz és képsorok azok, amik ténylegesen letaglóznak. Nincs jobb szó rá, mint hogy 'desi', igazi desi az egész. Olyan, amiért szereted ezt a műfajt - nézni éppen. Viuzálorgia. Sonakshi Sinha pirosban gyönyörű (will you marry me), és még Akshay is szerethető benne. Nem tudom, de Prabhu Deva keze lehet benne, aki a jelek, a látottak szerint tudhat valamit, nagyon. Vagy csak egyszerűen visszahozza bwot bwba. És ennyi pont elég is az olyanoknak, mint nekem.  

Salman Khan is TIGER, és a fegyverét mutogatja. Neked. Vagy inkább rád. Ennyiről szól ez, nem többről.

Ami semmire sem jó és használható, de azért arra igen, hogy beszéljenek róla addig is az emberek. És láss csodát beszélnek. Oké, de az mégis csak megmagyarázhatatlan, hogy Chopraek miért nem bírtak várni vele még egy napot? Hisz tudvalevő, hogy holnap mutatják be tőlük az Ishaqzaadet, amire beígérték ezt a teasert, és na már most mindenki nézheti. A fene se érti, mert biztos lett volna olyan elvetemült (ott pláne), aki csak ezért ment volna el arra a filmre, hogy lássa ezt magának. Kihagyott ziccer, és tényleg. De ha belegondolsz, még egy camos is elég lett volna, mert akkor meg azért mentek volna el megnézni, hogy tisztán lássák. Persze az is igaz, hogy így is-úgy is sikeres lesz az ETT. Egyetlen kérdés csak az, hogy hány nap kell neki a 100 crore összeszedéséhez majd? Mert hogy az meglesz, a kalapomat teszem rá. Miért?

Vagy inkább ki miatt? Salman Khan. Aki ma is úgy szállítja a masala filmeket, mint senki más bwban. Most is valami ilyesmire készül. Bár hozzá kell tenni, hogy a felvezetés éppen nem ezt igazolja alá. Komolyabbnak készül, érezzük. Igazából, ha a Bodyguardnál jobb lesz, akkor részemről nincs harag. Meg az Agent Vinodnál, mert ez a RAW (Research and Analysis Wing= indiai titkosszolgálatok, CIA) és ISI (ugyanaz, mint a raw csak pakisztáni színekben) konflikt, titkosos-ügynökös nagyon arra hajaz, de ne. Vagyis lehet, csak jobb legyen annál, kérlek.

A kémfilm amúgy is nehezen emészthető dolog/műfaj az indiaiaknak, ezért kell bele a szórakozás, a kikapcsolódás faktor. Amit minden bizonnyal a sok helyszín, na meg Katrina fog megadni nekünk. Hogy kicsoda? Nem láttad itt a teaserben? Jól láttad. A második hiba, fekete pötty Chopraeknak. Hogyan történhet meg az egyáltalán, hogy a női főszerelő nem szerepel itt.  Legyen akármilyen teaser ez, vagy legyen annak a karakternek akármilyen súlya a sztorira nézve (a tagline hirdeti elvileg, hogy a nőt kell megmentenie a hősnek), egyszerűen nem hiányozhat egy előzetesből. Jójó, Salman se sokat szerepel (az idő alatt próbál színészkedni, ejha), alig fél percet, de legalább egy jelenet erejéig elfért volna Kaif, hogy örüljön a nép. Mert így nem örül, sajnos, Kabir Khan. De tudod mit, igaza van. Minek? Mert úgyis beszélnek, beszélünk róla. Katrinaval vagy anélkül.

Egyébként nézném, ennyiből is, pedig nem vagyok Salman Khan fan, de még jó is lehet, megleptek picit ezzel. Ezzel. 

Gangs of Wasseypur zene. Az egyik. A sokból. Mert ugye az a szóbeszéd járja, hogy soksok, legalább 20 filmzene hangzik el majd a (több mint 3 órás, két részes) film során. Erre elvileg a hó végére, vagy a következő elejére választ kapunk (bizonyítást nyer), akkor fog megjelenni ugyanis a korong. Amit nem Pritam, Vishal-Shekhar, SEL, de nem is Amit Trivedi csinált, hanem Sneha Khanwalkar. Na ő tőle is régen volt már valami.

Most promó szinten itt az egyik tétel, ami a trailerből lehet ismerős, név szerint a Jiya Ho Bihar Ke Lala. Not bad. Az alapzene nagyon addiktív és dallamtapadásos, egyre többet játszom is vissza, de az a fura megérzésem, hogy inkább vokál nélkül instrumentalba lenne mester.  

Mert elugrott megnézni a testvért (Kareena Kapoor) hogysmint, meg talán Bhandarkarnal próbált még valami szerephez jutni a jövőre nézve. Hátha.    

Nem egy bw-darab, de van (csomó) indiai vonatkozása a Trishnának, ami Thomas Hardy regényének, a Tess of the d’Urbervilles (Az egy tiszta nő) filmes adaptációja. Michael Winterbottom rendezte, és két fiatal szerelmét, annak drámáját meséli el. A Torontoi filmfeszten már bemutatták, mindeközben UK-ba is befutott, meg a nyár folyamán sok más helyre is is megérkezik még a nagyközönség elé.

És akkor jöjjenek azok a vonatkozások. Azon túl, hogy az egész sztori Indiában játszódik és az egyik főszerepben a rút desi kiskacsa Freida Pinto szerepel (még Anurag Kashyap is feltűnik), még a zenében is találkozni ismerős nevekkel. Olyanokkal, mint Amit Trivedi. És ezt tök jó látni, fúh de még milyen jó lesz hallani majd. A film is érdekes, de minket most tényleg a dalok hoznak a lázba, amik közül egy így néz ki promóképpen. Idevele, velük gyorsan. 

Avagy a tömör unalom második felvonása Teri Meri Kahaani módra. Én kérdezek: hát mi a fene folyik itt, kedves Kunal Kohli és Sajid-Wajid? Az egy dolog, hogy a zenén már nem is csodálkozom, a Mukhtasar óta így van ez, de itt még a koreográfia is irtó kevés. Shahid úgy táncol mint Salman, PCből meg hiányzik az echte desi lány, akin a makeup se segít 1960-ban. Oké, kimondom: ha így folytatják, lassan a nézősből --> talán megnézem lesz. Full csalódás. Külföldi oldalakon már Mausam 2.0-nak becézik. Aj.      

Nem kertelek: gyenge. Olyan semmilyen. Már ami a dalt, a zenét illeti. Pritam ezzel eléggé mellényúlt. Még szerencse, az a szerencséje, hogy a dalbetét, a látottak megmentik a nótáját a leégéstől. Hiszen a Lord's Cricket Ground krikett pályán (Angliában van) lőtt jelenetek nagyon szépek. Nem mellesleg ez az első bw film, amit ott is forgattak, forgathattak. A történet szempontjából tudjuk mennyire fontos a helyszín, a trailerben elmondták, szóval e miatt is tök fain, hogy élőben csinálhatták ott a munkát, és nem kellett vizuálba hozzágondolni ezt meg szerkeszteni azt.     

A sztárok nem minden, mert egy jó történet is lehet sztár. Csak hinni kell benne. Vidhu Vinod Chopra pedig hisz benne. Legalábbis ezt mondta minap egy interjúban, amikor arról kérdezték, hogy hello nincs női lead actor (sem másmilyen csillag) a filmben, amit hát hogyan képzelt így sikerre vinni. Hogy lesz ebből biztos a nyerés? Mikor tudvalevő, hogy bwban ezek a csillagok nagyban befolyásolják a/egy film sikerét? De szerinte pont hogy nem igaz és akkor itt kanyarodhatunk is vissza a bekezdés elejére, meg a történet fontosságára. De mi is a történet?

Amit tudni lehet az itt alant szemügyre vehető előzetesből, hogy 3 férfi körül forognak majd az események a FKS-ban. Egy gyermek, egy édeasapa, és egy nagyapa. A sztori pedig annyi, hogy egy középosztálybeli ember minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy fiának krikettes álma valóra váljon majd egy nap. A baj csak az, amire gúnyosan az apja is felhívja a figyelmét, hogy ahhoz talán egy robogó kevés lesz. Helyette egy Ferrari kéne...

A filmben egy lavani dalban item girlként feltűnik majd Vidya Balan. Háhá. Mégis lesz csillaghullás azért. Bár Vidhu Vinod szerint ez nem lesz item number. Mert az item number készítés, filmbe importálás azt jelenti, hogy az adott film rossz, és csak azért kerül be oda, hogy az emberek ezt, és ezért nézzék meg a filmet. Ami nem jó.

De Vidyan kívül, mellett nagyon cikkeznek arról is, hogy Sachin Thendulkar, a híres indiai krikett játékos-félisten is cameozik egyet a FKS-ban. Ezt ő egyelőre cáfolta. De ahogy azt látjuk-halljuk megemlíteni már az előzetesben is megemlítik, - mint az egyetlen ferrari tulajdonos indiai krikett playat. 

Összegezve, sztárok ide vagy oda, néznivaló lesz mindenképpen a mozi. VVC neve garancia a jóra, és az hogy a történetre gyúrtak az nekem külön öröm. Az más kérdés, hogy az indiaiaknak mennyire fog bejönni majd, vagy mennyire nem, és unják el-szét magukat rajta. De határozottan fun. Reméljük a legjobbakat.  

Tipikusan az a zene, ami akkor szól jól igazán, ha nézem mellé a dalbetétet. Anélkül feleélmény, vagy még élmény se. Amúgy nem is tudom mikor hallgattam meg utoljára. Arra tisztán emlékszem, hogy csalódás volt - ahogy az egész Housefull 2 filmzenei korong. Az is lehetett az első és utolsó hallgatás vele, azóta nem. Viszont miután felkerült a videó, mégis habozás nélkül playt nyomtam rá. Az ok tényleg a koreográfiában, a szemüvegekben, a kolorizáltságban, funságban, a hülyéskedésben rejlik. Nagybetűs, félköveres szórakozás az egész. A zenét persze azért nem szeretteti meg velem, de bitang jó nézni és azt érzem, hogy ezt érdemes volt elkészíteni, megcsinálni (nem úgy a filmet magát, haha). 

Van jobb muzsika ennél a Vicky Donorban, a - pofás - filmzenei korongon, de valahogy képtelenség ezt se szeretni. Mert egy idő után már te is konstans plébekeled a bajszod alatt a refrént vele, velük, az énekesekkel: Clinton Cerejoval és Aditi Singh Sharmaval. Olyan bájos az egész. A vidről meg csak annyit, hogy Yaami yummie. A konyhában táncolás pedig hatalmas mosolyforrás. Rögtön vissza is néztem még egyszer meg még egyszer meg.

Ami az amcsiknak a Dancing with the Stars, az angoloknak a Strictly Come Dancing, vagy nekünk a Szombat esti láz, az az indiainak a Jhalak Dikhhla Jaa. A táncoló sztárok reality hamarosan az ötödik évadjának fut neki odaát. Az egyik zsűri pedig éppen Madhuri Dixit (bw színésznő) lesz, aki ezekben a promókban meg is mutatja, mit is nevezünk danszolásnak. Van egy kétjegyű szám a szívemben, amit most oda is adok neki ezek láttán. 10 pont.  

A második SJ dal. Ami a theme song után azt is jelenti, hogy végre kezdetét vette Aamir Khan tv showja Indiában. Jelenti, hisz ahogy arról már beszámoltunk, minden új részben egy új dal fog szólni. Az első rész pedig vasárnap reggel került adásba, aminek végén el is hangzott ez a O Ri Chiraiya című dal, amit Ram Sampath komponált ilyen 'szenzácionálisra'. Akarom mondani gyönyörűre, meghatóra, olyanra, amitől a hideg kiráz, a meleg elönti a testedet, és libabőr borít be. A show méltó lezárása volt egyébként a dal, ami már fent is van itt alant, angolosan aláfeliratozva. Nagyon megérdemli az odafigyelést - ahogy maga a show is.       

Mondta ezt az egyik zsűritag, miután végignézte a Broken Dance bw-i táncosok műsorát a Canada's Got Talentben. És milyen igaz gyerekek! Nevetnek és táncolnak, mindezt egyszerre. Miközben ott szól a Jai Ho a Munni és a Chikni Chameli. Ez utóbbinak pl. nagyon lehet örülni, mert nagyon mai. Ami meg igaz picit a táncra is, de azért ők is elsősorban a hagyományos bw mozdulatokból, lépésekből merítenek. Rendkívül gazdag, színes, tartalmas produkcióval álltak ki a danszosok, gratula nekik. Csak így tovább!

Az nem Boman Irani vagy Riteish Deshmukh, hanem Shahid Kapoor. Éljen. Személy szerint nagyon örülök neki, persze azért meg is lepődtem, hogy leváltják az előbb említett amúgy együtt egész jól működő párost. Még akkor is, ha pletykáltak róla, hogy ez fog történni majd. De most már biztosan hivatalos. Az IIFA sajtóközleményében írta, amiben még azt is megtudhatjuk, hogy fellépőként részt vett már két korábbi gálájukon is, viszont most először lesz házigazda náluk a bw színész. Akinek jelen állás szerint nincs társa még, talán nem is lesz, de azt ígérik, hogy az este során - a többi awardshoz hasonlóan - segítik majd a munkáját, és egyben színesítik a showt más sztár/celebhostok is.    

Az indiai-kanadai pornószínésznő már forgatja élete első bw filmjét, a Jism 2-t, miközben aláírt a Ragini MMS sequelre és még a hírek szerint item girlként is számolnának vele a későbbiekben. Ennek is szól ez a címlap (+18), ahol Sunny megmutatja, hogy kell viselni jól egy szárit. Hát így.  

Shekhar Ravjianit úgy ismerjük csak, mint Vishal Dadlani társát, akivel együtt közösen több bw chartbusters elkövetői lettek mára már bwban. Most viszont egyedül, soloban evez más vízekre énekelve gitárja pengetése közben. Mégpedig életében először marathi nyelven hallatja magát a srác. Ejha. Saazni a dalának címe, amit nagyrészt ő is énekel el. De azért a nem csúfhangú "shreya ghoshalos" Bela Shende is dalolászik mellé, bele párat. Nem asszisztál, szó sincs erről, tessék csak fülelni, több az annál. Mesés az egész egyszerűen. És akkor még a hozzá készített videóval csak meghatványozódik a dalélmény. Filgúd.  

Sanjay Gupta miközben gengszterekről forgat a SaW-ban, addig az életben egyáltalán nem tűnik olyan tökös legénynek. Legalábbis a legutóbbi lépése ezt mutatja.

Mert miután megtudta, hogy a - Kahaani miatt eltolt, amúgy Aamir Khannal készült - Talaash egy egész héttel saját filmje előtt kerül a mozikba a legújabb változások szerint, gyorsan menekülőre vette a figurát, és fogta az irányt. De annyira, hogy meg se állt a következő év elejéig. Hiszen még a decemberi Dabangg folytatás ellen sem mert harcba szállni.

Azt mondta, hogy ez így kerek meg így a jó, hogy nem akarnak egymás üzletébe belepiszkítani, túl nagy filmek ezek ahhoz. Vagy csak egyszerűen nyuszi volt, ja.

A lényeg, hogy eddig is messze volt a SaW bemutató, most meg aztán pláne. Orvosoljuk is ezt a hírt, a tényt gyorsan egy eddig nem látott forgatási képpel, meg azzal, hogy megnézzük a camos trailert, ha megvolt azért, ha nem, azért. 

Bízz és élj. Ezt a pofonegyszerű koelhoi üzenetet hordozza magában a refrén meg úgy az egész dal. És most pont ez is kell a hétre. Hiánycikk lett személyre szabottan. 

Nem igazán tudom, hogyan jöttünk össze ezzel a zenével, miért is találkoztunk pontosan. De amióta megtörtént az a bizonyos első fülaktus, earporn, azóta hallgatom vissza újra és újra. Letehetetlen. Pedig a 654645765. ilyen dal ez már bwban. Semmi extra, mégis szerelem. 

Nem mellesleg Shruti Haasan, K és Tollywood beautyja itt, ebben a filmben (Luck) szerepelve debütált bwban. Nem is akárhogy! Mert sehogy. A filmet nagyon lehúzták akkor és azóta, de ebben a dalbetétben ez most tök másodlagos is. Shruti ellopja a showt. Mi kell még?

Lassan elgondolkodom, hogy meg is kéne nézni, mert az az igazság a Jee Le-n kívül nincs más közös tényezőnk, tulajdonságunk a Luckkal. De talán jó is ez így, hogy ennyiben maradunk. Hisz jobb a remény, mint a csalódás - mondták valakik valamikor valamiért. 

Induljon a heti móka, kacagás, fűszerezés. Jee Le!

Egyenesen a Shanghaiból. Ami azért picit meglepett, mert nem nagyon készültem rá, hogy lesz benne egyáltalán item song. De végülis, a jelek szerint lett. Gondolom a producerek rászóltak a rendezőre, Dibakar Banerjeere, hogy ez kell-nagyon kell, mert trendi, meg különben is a pénz a pénz az pénz. És ebből kiindulva elképzelték, hogy hány de mennyi ember fog majd csak Scarlett Mellish Wilson miatt beülni a Shanghaira. Hmm, sokan, mint égen a csillag, szóval ennyi és meg is csinálták.

Kinek van még kérdése? Ja, hogy az item lédiről még nem hallottunk eddig soha széles bwban? Na az nem véletlen, hiszen angol importról van szó az ő esetében (is). Valami ilyesmivel (recepttel) próbálkozott legutóbb a Department, csak az konkrétan szarul sült el. Itt egy fokkal azért ez fogyaszthatóbb lett.

Magáról Scarlettről annyit sikerült megtudni, hogy modellke (ki hitte volna na) az árva, és szerepelt különböző minőségi reklámokban, mint pl Saif Ali Khan oldalán is, a meg nem mondom hirtelen melyikben, de abban és egyben. Dibakar egy interjújában beszélt is róla, hogy valaki ajánlotta a számára őt (mit is mondtam, háhá), és nem is tudta, hogy ilyen és milyen jól táncol. Mert a külföldről érkezők általában nehezen veszik az akadályokat a desi táncok során, túl merevek ehhez a műfajhoz. Viszont Scarlett erre született.

Azért túlzás ez, kedves Dibakar. Tessék csak visszanézni, vannak szép számmal itt is megmosolyogtató kifacsart, el nem talált mozdulatok. De mondom, a Departmenesnél, aminek még a címe se maradt meg, mert annyira ..., izé annál jobb. Az item lédi, a zene, a koreográfia minden fényévekkel előzi azt. Bw viszonylatban pedig, cöh. Láttunk ennél jobbat, sokat. Kezdésnek nem rossz. Nyilván kihagyható lett volna. Ahogy a vid megnézése sem tartozik a kötelező programok közé. Csak akkor, ha nagyonnagyon de tényleg. 

Biztos ő is szuperholdat bámulja. 

A Shanghai mostanában került ki a polcokra, a másik kettő még régebben. Mindegyiket más-más-más zeneszerző komponálta meg, de egy közös mégis van bennük. Hát micsoda? 2012 legjobb filmzenéihez raknak hozzá 1+1+1=3 saját példányt. El nem árulom, hogy melyikek lettek ezek a számomra, idővel kikerülnek és kiderülnek majd nyugi. Addig azonban jöjjenek egészbe, korongostul mindenestül, ezzel is így összesen legalább 1 órányi bw hallgatnivalót képezve a hét utolsó napjára, anyák napjára. 

Himesh R. régivágású oldszkúl Dangerous Ishq filmzenéi közül, azok között ennél találni jobbat is, ez fakt, de hát ezek mellett az új szkénák mellett még se mehettünk el csak úgy, zene ide vagy oda. Egy kitkatot megér. Legközelebb pedig már úgyis a filmben látjuk-halljuk vissza. Mert ha nem mondtam volna - a B kat. filing ellenére is - Karisma Kapoor visszatérése és a reinkarnációis dupladolgok miatt így ahogy van nézném. Nyilván nem azonnal, de valamikor, ha erre tartja kedvem.  

A plakátnál azt ígértem, hogy csak akkor jövök elő az előzetessel, ha majd valami nem tetszik benne már az ikszedik visszanézés után. Challenge is accepted - vágtam rá. Akkor. De eltelt egy bő nap, egyszer az eső esik, máskor a nap süt, én meg basszus még mindig nézem. Kids, megunhatatlan. Nincs gyenge pontja.

Anurag Kashyap is in the house. Hasonlítják már kommentekben tarantinohoz, keresztapához, meg new york bandáihoz (ez utóbbi LOL, csak a cím miatt), de a direktor úr úgy beszélt róla, hogy ez ám egy semmihez sem hasonlítható gengszter mozi lesz, tessék jól odafigyelni majd rá.

Számokban nézve úgy fest, hogy: 25 dallal (! - omájgád) a képkockái mellett, összesen 2 részre bontva, több mint 3 órában meséli el a szénmaffiához kapcsolható mókás és különös (valamennyire igaz is) alvilági meséjét. Főként noname színészekkel, de azért vannak ismerős arcok innen-onnan, akiket láthattunk már ( Nawazuddin Siddiqui, Richa Chadha, Tigmanshu Dhulia és Piyush Mishra). A főszerepben pedig ott van Sardar Khan, aki röviden-tömören-magyarán bosszút áll az ellenségein. Vendetta lesz ez kőkeményen.

AK beszélt még Cannesról is. Azt mondta, maga se hitte el, hogy egyáltalán egy ilyen mozi fesztiválokra megy, meghívást kap valakitől. Ő egyszerűen csak ilyen filmet akart készíteni most, ez volt a vágya, ennyi. Erre meg mindenkinek leesik az álla ettől az előzetestől. Az indiai indie filmek atyja, mestere tanítója újra varázsol. Mennyire vártuk már, yay.

Egyedül talán a játékidő hossza adhat némi okot a félelemre. Mert az egy dolog, hogy ez 3 percben így mutat, így feszít, pörög stb, de Kashyap olyan rendező, aki szeret látványosan nem sietni előre. És benne van a pakliban bizony, hogy ez itt a ki tudja hány órás filmben (mert 25 dal, atyaég) visszafelé fog elsülni. Főleg egy feszten. De ne legyen igazunk, tényleg, mert ez itt alant annyira büntet, annyira fasza, hogy rossz nem lehet. Verdikt: kurvajó.

A Filmfare mellett legrangosabbnak tartott gálát, díjkiosztót ez évben ugye Szingapúrban tartják meg, június 7 és 9 között. Ezt tudtuk, de most már a jelöltek nevei is megvannak, páblikosak. Nézzük akkor hát.

Igazán nagy meglepetések első blikkre nincsenek. A ZNMD (14 db) és a TDP (13 db) zsákolta be a legtöbb és köztük a legfontosabb nominációkat, ahogy eddig is már az awardsokon. Szóval, eléggé elképzelhetetlen, hogy ne e kettő közül kerüljön ki majd az este nagy nyertese, aki mindent visz. Mi innen a fotelből azért nagyon drukkolunk, hogy ez végül az Akhtar bro-k műve legyen.  

A Rockstart valahol sajnálom, mert jobb mint egy TDP, de ez utóbbi tolják inkább nagyon, bár érthető, nem megyek szembe vele. Csak kár, hogy benne mindig a zenét látják, AR Rahmannal kötik össze és ennyi. Amikor bizony Imtiaz Ali is ott van, a rendező, akinek sokat köszönhet bw (és persze viszont igaz) meg Ranbir Kapoor ugye.   

A lista érdekessége, a csemegéje. Ami mulatságos mint sem meglepő. Hát a Bodyguard esete, hogy egyáltalán jelölve lett. Aha. Rendben van. Picinagy szájhúzás részemről. Betudjuk annak, hogy Salman Khannal egy újabb sztár goes to Singapur, hátha sokan szeretik=piaci rés, és nem is kell otthon maradnia speciel. Inkább ennek szól ez, mint a filmnek, mert amúgy nemár.   

Mi van még? A szavazás persze. Ugyanis a bw közönség, a nézők a világ minden tájáról szavazhatnak a jelöltekre, azaz ők (MI) dönthetnek a fontosabb kategóriákban (ahol nem ott a szakma ítél oda). Hogy hogyan? Az IIFA hivatalos honlapján lehet savazni a kedvencekre egy e-mail cím megadása ellenében. Tök free tényleg. Én már le is adtam azonnal a voksaimat. Hajrá nekik, azoknak. És remélem is, hogy közülük kerülnek ki majd a nyertesek. Talán egy későbbi posztban el is ejtem mikre mentem vote alatt.

Végül pedig még álljon itt egy részlet a jelöltekből, a többi meg úgyis ott a honlapon.

BEST PICTURE 
1. Bodyguard – Alvira Agnihotri, Atul Agnihotri & Reliance Entertainment 
2. No One Killed Jessica – Ronnie Screwvala 
3. Rockstar – Dhillin Mehta 
4. The Dirty Picture – Shobha Kapoor & Ekta Kapoor 
5. Zindagi Na Milegi Dobara – Ritesh Sidhwani & Farhan Akhtar

PERFORMANCE IN A LEADING ROLE (FEMALE) 
1. Priyanka Chopra – 7 Khoon Maaf 
2. Kareena Kapoor – Bodyguard 
3. Mahie Gill – Saheb Biwi Aur Gangster 
4. Kangna Ranaut – Tanu Weds Manu 
5. Vidya Balan – The Dirty Picture

PERFORMANCE IN A SUPPORTING ROLE (MALE) 
1. Abhay Deol – Zindagi Na Milegi Dobara 
2. Randeep Hooda – Saheb Biwi Aur Gangster 
3. Naseeruddin Shah – The Dirty Picture 
4. Emraan Hashmi – The Dirty Picture 
5. Farhan Akhtar – Zindagi Na Milegi Dobara

PERFORMANCE IN A SUPPORTING ROLE (FEMALE) 
1. Divya Dutta – Stanley Ka Dabba 
2. Parineeti Chopra – Ladies V/S Ricky Bahl 
3. Sonali Kulkarni – Singham 
4. Swara Bhaskar – Tanu Weds Manu 
5. Kalki Koechlin – Zindagi Na Milegi Dobara

PERFORMANCE IN A COMIC ROLE 
1. Paresh Rawal – Ready 
2. Riteish Deshmukh – Double Dhamaal 
3. Divyendu Sharma – Pyaar Ka Punchnama 
4. Pitobash – Shor In The City 
5. Deepak Dobriyal – Tanu Weds Manu

BEST PERFORMANCE IN A NEGATIVE ROLE 
1. Irrfan Khan – 7 Khoon Maaf 
2. Boman Irani – Don 2 
3. Vidyut Jammwal – Force 
4. Prakash Raj – Singham 
5. Naseeruddin Shah – The Dirty Picture

MUSIC DIRECTION 
1. Vishal Bhardwaj – 7 Khoon Maaf 
2. Sohail Sen – Mere Brother Ki Dulhan 
3. Visshal – Shekhar – Ra.One 
4. Shankar – Ehsaan – Loy – Zindagi Na Milegi Dobara

Mert azzal folytatjuk, amivel tegnap befejeztük. A Jannat 2-vel, pontosabban azok zenéivel, amiket (a Zero és Valentines mashupokat jegyző) Dj Kiran Kamath mikszelt össze-vissza a bemutató napjára. Nagyon klassz lett. Bár az is igaz, hogy ezekből elég nehéz lett volna valami szörnyűséget kreálni. Hogy miért? Sokadszorra mondom, de akkor megint, hogy Pritam minden dicséretet megérdemel, mert ezzel itt 2012 második negyedévének egyik (ha nem a) legjobb filmzenei korongjával (szó szerint) ajándékozott meg minket. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy még azok is elhallgattak, akik csak a ctrlc/ctrlv királyaként tartják számon és ekézik állandóan a zenszerzőt. Csend is lett hirtelen, mindenki plébekel és légénekel. Úgy van.     

Ahogy készült, ahogy anno szólt, és most itt van, amilyen lett is végül Pritam szerzeménye KK előadásában. Imádom. Nem ragozom túl és tovább. Már csak azért sem, mert van itt egy érdekes, sokkal érdekesebb hír a Jannatról, annak folytatásáról. Ami szerint Mukesh Bhatt - és csapata - ellopta a mumbai író Kapil Chopra történetét. Legalább is ez utóbbi ezt állítja, a másik fél persze tagad. Az igazság majd kiderül, egyedül azt nehéz megérteni még mindig, hogy ezekre miért a bemutatást megelőző egy-két napokban derül fény. Nem igaz, nehezen hiszem el, hogy egy több mint egy hónapja agyonreklámozott filmnek a promóiba most futott csak bele valaki, tök véletlenül. Na mindegy, a filmet úgyis bemutatják, szóval ooooo.   

Először Cannesban világpremierező, majd egy hónappal később már otthon (Indiában) is bemutatkozó Anurag Kashyap film végre posztert kapott. De még milyet! Megérte rá várni. Jöhet a trailer. Ja, hogy van az is? Oszt majd legközelebb, előtte még visszanézem, hátha találok benne valamit, ami nem tetszik. 

Igen az, amit a hivatalos megjelenés után nem sokkal már vissza is vontak. Ejnye. Mit követtek el, hogy ezt érdemelték? Elmesélem. 

Arról van (volt) szó, hogy a Popchips egyik legújabb online reklámjában - többek között - egy indiai Raj nevezetű jó barnára festett figura "keresi a szerelmet". Amivel azért nem is lenne baj, mert régóta tudjuk, hogy aki bátor, azé a menyasszony. De, de úgy látszik mégse így kéne ezt csinálni egy reklámban. Gondolták sokan, akik szerint ez tökre rasszista, ahogy barnára kenték (blackface dejavu) meg ahogy kiparodizálja (gesztusok, mimika, akcentus) az indiaiakat. Jöttek is a panaszok Raj miatt, amiért végül a Popchipsnek meg kellett tennie azt, amit.  

Később úgy kommentálták, hogy ők csak viccesre akarták fogni, paródiaként számoltak vele, és eszük ágába sem volt sztereotípiákat létrehozni ezzel, ezekkel a karakterekkel. Nem akartak megbántani senkit, blabla. A Rajon kívüli többi karakterrel külön-külön egyébként most is lehet még találkozni a neten. Persze a 39 éves bw producerrel is. De vele csak úgy, hogy ha a többit is megnézed montázsban vele együtt. Most itt.

Vélemény? Egyet kell értenem azzal, aki azt írta, hogy: "not racist. just stupid".   

So boooooring. Arról nem is beszélve, hogy nagyon emlékeztett a London Paris New York címadó dalára (ha csak bwból indulok ki). Ami persze halkan jegyzem: ennél fényévekkel jobb. Ez egyértelműen csalódás. Valahol, úgy a felénél ki is nyomtam az egészet, arra fogva, hogy majd a filmnél (a Teri Meri Kahaaniban) újra találkozunk. Azon felül, hogy uncsi, és a vokalistát kéne azonnal lecserélni benne, ahogy néhányan írják, még a Sajid-Wajid a fő felelős ezért, akikre nagyon ráférne már valami szünetféleség, mert nem megy a szekér. Hiába is szép PC ebben meg üzeni azt a ruháján, hogy a music is good, mert a Mukhtasarnál ez nem igaz.   

Life is like a film, it always has a happy ending and if there is no happy ending it means that the film is not over yet.

A most következő (a)hogyan készültben az egyik Shanghai dalbetétről mesélnek nekünk picit a készítők. Kiderül az, hogy mi köze ennek a dalnak a politikához, láthatjuk, ahogy Emraan danszolni tanul, és hogy a hangsúly most, itt ebben az esetben mennyire nem a koreográfián van-volt-lesz. Kitkat. rá tényleg. Szólnak a dobok, freedom az üzenet, miközben a dal észrevétlenül a fejedbe száll. Így kell ezt. 

Abhishek Kapoor (a Rock On) fogja Chetan Bhagat bestsellerét, a 'The 3 Mistakes of My Life'-t és forgat belőle egy filmet Kapi Po Che címmel (ami egyébként gujarati nyelven van és sárkányeregetés közben használják) és olyan noname színészekkel, mint Sushant Singh Rajput, Raj Kumar Yadav és Amit Sadh.

A sztoriról annyit tudni, hogy valós eseményeken alapszik, néhány srácról, barátokról, akik krikett boltot nyitnak, meg arról a bizonyos hibáról, amit a fő karakter, központi figura Govind követ el majd.

Vannak, akik szerint unalmas könyv, nem tudom, én már a poszter fejlécére pillantva, azoktól a filmektől izgalomba tudok jönni, szóval idevele. Arról nem is beszélve, hogy maga az egész plakát is nagyon szép.        

És amit te tehetsz ellene. Hogy mit? Elég csak Anushka Sharmara ránézni és rájössz magadtól. A színésznő amúgy éppen a tegnapi nap ünnepelte 23+1. születésnapját. Innen is boldogot neki. Legutóbbi hír vele kapcsolatosan meg az, hogy lenyilatkozta - a nagy találgatások közepette - milyen szerep is vár rá a Chopra filmben. Azt mondta, ez egy pici szerep, a két nagy mellett (Srk-Katrina), de annál nagyobb és fontosabb az, a történet (alakulásának) szempontjából. Sokat elárult na.     

Anurag Kashyap két részes maratoni hosszúságú szénmaffiás filmjéből, amit Cannes-ban már biztosan bemutatnak, álljon itt egy darab képanyag. Aztán lesz ez még több is. Valamikor. Remélhetőleg minél előbb azért.    

Prakash Jha Chakravyuh mozijában az említett színészek egy item number erejéig, kedvéért felveszik tánccipőt és meg se állnak a parkettig. Némi túlzás ez, azért, azok után, hogy Abhay Deol az elején látva a koreográfus Ganesh Acharya megálmodott mozdulatait nagyon megdöbbent és inkább menekülőre vette a figurát. Miközben azt hajtogatta, ezt ő nem tudja így megcsinálni. A dal tetszett neki szó se róla, de a tánc, a tánc, a tánc az nem az ő világa. Ismerős.

Végül aztán a történet úgy folytatódott, hogy Prakash-Ganesh-Arjun közösen meggyőzték, ott a helye és képes rá. Erre belement, de azzal a feltétellel, hogy baromi sokat gyakorol rá előre, mert különben nem, és viszlát. A hírek szerint kemény 10 napig tanulta* a színész a lépéseket, mozdulatokat, miután már álmából felkeltve is el tudta volna danszolni az ágyán. Ekkor mondta azt, irány a parkett, le veled. Prakash megkönnyebbült, felsóhajtott a felvétel végeztével, és most már nyugodtan mesélheti azt, hogy mennyire vagány lesz majd. Előre félünk, ja. 

*Csak viszonyításképpen, ugyanennek a koreográfiának az elsajátítása Arjunnak két, egészen két napjába tellett. Poor Abhay.       

Akarom mondani Milkha Singh. Itt egy kép a ROM rendezte Bhaag Milkha Bhaag forgatásáról. És nézem, annyira nem tudom elhinni, hogy ez rossz lesz, rossz lehet majd. 

Gondolhatja ezt Salman Khan a 75 canon gép láttán. A photot a rendező Kabir Khan örökítette meg közelgő készülő filmje, az Ek Tha Tigert forgatásán, majd posztolta ki ügyesen-okosan evribádi.