calacitra

Az Aa Re Pritam Pyarenál már két item lédit megneveztem, de az egyikkel, a harmadikkal még adós voltam, maradtam. Egészen mostanáig. Maryam Zakaria a neve, iráni-svéd színésznő és modell, akiről most még külön képet is hoztam, ahogy a koreográfussal és a rendezővel (Rowdy Rathore) Prabhu Devaval feszítenek. Látjuk még őt is bwban, mérget eszek-veszek rá.

A minap KKR (krikett csapat) meccsére ugrott le, és ott kapták lencsevégre a sztárt. Nem olyan izgi ez, oké. De az igen, hogy basszus megint hogy néz ki ezen a képen. Már megint. Újra és újra. Mert tényleg ki látott hát olyan photot tőle, amin nem nézett ki faszán, perfektül, mint éppen a Bro. Hogy senki? - yep, erről beszélek.      

Sanjay Dutt és Big B rázza erre az eléggé felejtős dalra, amit tessék-lássék még Mika Singh sem tud jobbá tenni. Bár a rémgyenge ost után ne is várjunk sokat és mást, majd, a következőkben se. Bízzunk azonban abban, hogy a film majd kárpótol ezért, a zenékért. Még akkor is, ha ez a betét promó elsőre tökre home video dejavu. Olyan egyszerűen. Ami nem rossz, csak fura. 

Picit "bondos", picit bolondos, de nagyon bwi. Aki pedig nem éri be ennyivel, menjen utána a filmnek is. Én már itt se vagyok.

- Aapka Naam Kya Hai?

Egy komoly bajusz társaságában. Aha. Már megint? Mert amikor először megláttam, így, azonnal eszembe juttatta a Times of India pár hónapos cikkét, amiben pont ezzel foglalkoznak, hogy a moustache mennyire visszatért már bwba, a színészekre. És most itt erre az újabb példa. Ja, hogy Kollywoodtól veszik át a kinézetet? Ejnye. 

Arjun egyébként annyit mondott erről, hogy a bajusszal meg azzal a hajjal a tipikus rendőrt testesíti meg név szerint Adil Khant, aki a Naxalite mozgalommal szembe megy majd. És hogy a végeredmény, amit itt alant látunk, a rendezőnek Prakash Jhanak elnyerte a tetszését. Szóval az a lényeg? Ja, de mennyire... hogy nem.  

A ráncfelvarráson átesett Zara Sanak, a mai és új nevén Jannatein Kahaan dalbetétjének elkészítéséről akad pár percnyi most itt a lejátszóban. Nem regélek sokat hozzá, csak azt, hogy mostanság ez az egyik olyan tétel, amit jajdeszeretnék már látni egészben, a filmet nézve. Oooooolyan jó lenne.  

Aki most tudta meg, hogy hosszú hétvége lesz. Innen a mosoly forrása. 

Ezt a zenét már csak azért is szívesen veszem elő, mert emlékeztett picit a 90-es évekre. És látom nem csak én gondolom így, hanem mások is. Anweshaa tényleg gyönyörűen énekel benne. Szép az egész. Már ami a dalt illeti, mert a látottakról csak kevesebb jót lehetne, tudnék picsogni. Hagyjuk is azt. Maradjunk a fülorgazmusnál.      

Vagy már repül is. Mint azt többször említettük, ROM készíti el vele az egykori nagy futóról, Milkha Singhről szóló moziját. Farhan pedig már korábban lenyilatkozta, hogy ez nagy megtiszteltetés a számára, ezért apai-anyait belead majd a szerepbe. És látjuk majd nem beszélt félre. 

Jóval a forgatás előtt el is kezdett hajat, szakállat növeszteni, hogy legalább valamennyire hasonlítson rá, sikerült, azt láttuk hasonlít. De persze a külcsín egy dolog, mellette futni is kell, mert cgibe meg 3dbe azt mégse varázsolják hozzá. Ez volt a nehezebb dió, mondani se kell. Erről korábban valami olyat mondott a színész, hogy mindennapjait mennyire felforgatta az erre a szerepre való felkészülés. Ami még a mai napig is tart. Mindig korán ébred, az étrendjét megváltoztatta miatta, csomót fut, edz, de ehhez valami híres edzőt is kapott meg MS saját cipőjét adta neki, hogy jobban menjen.

És, hát, a sok munkának meg lett gyümölcse. Az izmokat látjuk, de az időeredmények is beszélnek helyette, helyettem. A legutóbbi hírek szerint a 100-at 12 másodperc alatt, pontosan 11,9 alatt futja. Ami azért egy színésztől nem is olyan hűderossz (annak függvényében meg pláne, hogy a másik bolygóról érkező Usain Bolt 9,58-at ugyanitt). Farhannak persze inkább a 200-at (és a 400-at) kell néznie, hiszen MS ott, a hosszabb távokon indult, és érte el pályafutása legnagyobb sikereit. Pl. az 1958-as Ázsiai Játékokon 200-on 21,6 míg 400-on pedig 47 másodperc  volt az ideje. De a 100-ból kiindulva azért jó esélye van annak, hogy Farhan képes lesz a 'Flying Sikh' féle időket megközelíteni majd. Ami végülis azért nem gyenge.   

A cím úgy gondolom már önmagáért beszél, de azért na mégse lehet annyiban hagyni, egy sorban elintézni. Mert India (picit bw is az) is képviselteti magát az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.

Egyszer a „Directors Fortnight” elnevezésű szekcióban Anurag Kashyap Gangs of Wasseypur című filmjével. Ami ha minden igaz, akkor a szénmaffiáról fog szólni Dhanbadon. Összesen két részből áll, mindegyik majdnem 3 órás, szóval ah, maratoni lesz, ki fogja azt végignézni. Cikkeznek arról, hogy még Daler Mehndi is énekel benne, valamint hogy az egészet valami Jharkand politikusok története ihlette, akiket gyilkosságok miatt ítéltek el. Lényegében, egy szó mint száz: bosszúfilmre készülhetünk némi keresztapa beütéssel.

De ez még semmi. Hiszen ugyanitt, ugyanezen szekcióban mutatkozik be a másik filmje is. A Peddlers, amit bár nem ő rendezett, hanem Vasan Bala, de nélküle aligha készülhetett volna el. Valamint ott van Ashim Ahluwalia filmje a Miss Lovel-i, amit a nem kompetitív részben játszanak majd, és amihez már nincs semmi köze Anuragnak, de indulni fog indiai színekben 20 más film mellett. Sztorijáról pedig annyit sikerült kideríteni, hogy két testvér lesz a középpontban, akik a 80-as évek közepén olcsó C horror filmeket készítenek, sokat.

Gratulálunk és reménykedünk.  

Május 16-27. Cannes. Világpremierre velük.      

A tipikus esete ez annak, amikor egy dal az item number-rel együtt (azt látva) tud igazán jól szólni, és érvényesülni. Prabhu Devaek meg is tettek mindent ezért. Délről importálták az item lédiket, többek között Mumaith Khant és Shakti Mohant. Akik teljesen ismeretlenek egy sokat látott bw néző számára, de mint ahogy írják pont ettől lesz különleges, egyedi ez az item song, mert nem a szokásos hírességeket-modelleket kell nézni benne, hanem őket. És nézzük is, már vissza sokadszorra. Nagyon indiai. Nagyon ott van. 

A minden évben megrendezett, Filmfare után legnagyobbnak, legtekintélyesebbnek, legrangosabbnak számító díkiosztó az International Indian Film Academy, röviden csak IIFA az idén a tegnapi hivatalos bejelentés után (pletykáltak róla már) már biztosan Szingapúrban hostol. Nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt már járt ott bw, e gála keretében, és most visszatér. Csak emlékeztetőül a múlt évben Kanadában, Torontóban zajlott le mindez. Akkor az NRIk, az ott élő jelentősebb számű indiai populáció miatt számított fontos és jó választásnak a helyszín. Azt most igazán nem tudom, hogy Malajzia, azon belül is Szingapúr esetében ez mennyire igaz, de nagy showt ígérnek a szervezők. Nem utolsó sorban kiváló alkalom, lehetőség a népszerűsítésre, és a két ország, nemzet közötti kapcsolatok szorosabb tételére.

Ami fontos még az időpont. Június 7-8-9 vikendjén rendezik meg az IIFA-t, akkor megy bw Szingapúrba, de előtte valamikor még nyilvánosságra hozzák a jelölteket is.

Mókás képdarabok egybefűzve. 

A tegnapi Smash után, most a Mirror Mirror című filmben figyel be egy betétdal erejéig bw. Fuck Yeah. A filmet Tarsem Singh (Zuhanás) rendezte, ő igen indiai, ami pedig azonnal meg is magyarázza ezt a desi jelenlétet az utolsó képkockák alatt. Sokaknak feltűnt amúgy, hogy a királynő Julia Roberts végülis nem szerepel benne, whywhywhy, de azt hiszem most ez a legkevesebb, mert nélküle is nagyon szépre sikeredett ez az I believe. Kitkat rá. Megéri, megérdemli. 

(Előzmények) Ekéztem őket rendesen, hogy a bw danszolás nem fehér embernek való és hogy gesztusnak szép lesz, ha másnak nem is. De. De a végleges anyag, amit azt hiszem a legutóbbi, vasárnapi(?) napon, részben játszottak le így, nem is lett olyan rossz, cöh. Na persze olyan jó sem, messze van innen India, és (zenében és táncban is) egy Tere Bina pl. Viszont a bw jelenlétet ügyesen, néhol azért viccesen megoldották, ami mellett tényleg nem lehet elmenni szó és vid nélkül. Nagyon mesés, de gondolom a cím után ezt senkit nem lep majd meg. És azért néznivaló érdekesség, ami jól is szól egyefene.

Most a Rowdy Rathoreból álljon itt ez a tartalomgazdag képcucc. Ha másért nem, ezekért az outfitekért megérte beszúrni. 

Ezek láttán kezdhet is félni Chameli, Anarkali, Laila, Munni, Sheila meg a többiek, mert itt van Emraan (a desi kovi szerepkörében) az új item boy, aki mindegyiküket ledanszolja a parkettró'. Ez persze vicc*, az azonban nem, hogy a Vishal-Shekhar első hallásra iz go bek. Végre már, nagyon ideje volt.  *Egyébként tényleg vicces nézni, ahogy táncol, tuti direkt csinálja, vagy mégsem? 

Egy photo arról, hogy Priyanka Chopra, egyébként modell és színésznő mennyire komolyan gondolja a betörését a zenei piacra. Hát ennyire. Nem egyedül vág bele, az látszik. Bízzunk benne, hogy majd a korongot hallgatva (ami fingom sincs miko jelenik meg) mi is emelhetjük a kezünket, hogy jajdejó. Egyébként nem azért, de PC mióta tud énekelni? Vagy hiszi azt? Nekem teljesen új volt már az is, hogy dolgozik rajta, a saját albumán, érted. Konkétan nem hittem el. Erre tessék nem ígéret bizonyíték, hogy ezt halálvérkomolyan gondolja, izé gondolják. Tényleg nem írom le előre, csak jönne már, vagy legalább valami, hogy lássuk a medvét, ez milyen.

Aki vajon Mallika sorsára jut? Már csak azért, mert pont abban a Kamal Dhamaal Malamaal címre hallgató moziban (bemutató: szeptember 28.) kapott item songot magának, amit Priyadarsan készít. Akivel ugye tudjuk, a legutóbbi poszt óta, hogy nem könnyű kijönni item-ügyileg. De hát még nagyon az elején vagyunk a történetnek, hiszen most forgatják ezt a tételt. Itt a kép róla, ilyen lesz. Anjana amúgy annyit árult el ezzel kapcsolatban, hogy a dal ilyen "indo-western" keverék lesz, és a koreográfiát Pony Verma álmodta meg, de a dal címéről nem mondott semmit, egyelőre.

Priyadarshan legújabb filmjét nézve rájöhetett arra, hogy van valami, amitől nem kerek az egész. Van valami, ami egyszerűen nem illik a többi kockához, elüt azoktól. Megpróbálta azért rakni, rakosgatni ide, oda, előre, a közepére, a végére, de sehogy se akart klappolni neki. És úgy gondolkozott, hogy ha ezt ő így kiszúrta, hát akkor a nézők de mennyire ki fogják majd. Ezért aztán az utolsó utáni utolsó pillanatban úgy döntött, hogy kezébe veszi az ollót és kivágja ezt, ami nem odavaló. Az item numbert.

Ami egészen pontosan a Laila néven futott és amiben Mallika Sherawat vámpírok, torreádorok, és afro táncosok között danszolt, illegette-billegette magát. Mindezt már múlt időben persze, hiszen ez volt, van is valahol, de a filmben nem lesz. De mi azért vessünk rá egy pillantást gyors'. Az utolsó vacsora jeligén:

Pedig jó ez, még mindig. Jobb is, mint néhány idei. Arról persze lehetne beszélni, beszéltünk is akkor  a promó kapcsán, hogy ez így, ebben a formájában miként is kerülhet bele egyáltalán egy thrillerbe. De a válasz rá bw lenne. Hiszen tudvalevő, hogy az item number intézménye magasról tojik az ilyenre, mint a filmmel való szoros kapcsolatra. Mert a közönséget tényleg sokszor nem érdekli, ha ez az dal nagyon másképpen néz ki, mint a film. Ez számukra egy külön világ, dolog, a filmtől mentes (valaki csak ezért nézi meg a mozit, ezért az egy jelenetért veszi meg a jegyet, stb). Erre persze hivatkozott is - a koregráfustól elkezdve Mallikaig bezárólag - mindenki rendezőnél, de az hajthatatlan volt. 

Oké, nem nagy ügy. Nem ezen fog elcsúszni a Tezz. És talán van is abban valami, valami igazság, hogy ezt most nem kellene erőltetni bele. Rendben van. Értem. Egyedül csak azt nem lehet felfogni, hogy a tisztelt rendező úrnak miért a bemutató előtt 4-5 nappal kell rájönnie arra, hogy az iksz nem megy az ipszilonhoz. Különösen azok után, hogy 1) Mallikanak kipengettek komoly aprópénzeket ezért, ahogy 2) az egész item forgatására is elment néhány a budgetból, valamint 3) hogy - úgy tudni - már maga Priy' a kezdetektől amúgy is ellene volt. 

Na, nem sokat gondolkoztak ezen se. Pont olyan, mint az első. Vagy várj, mégse! Ah, de mégis. Ennyire futotta KK, most komolyan? 

A Heroinban. 

Meg még ugyanennyiszer. Hangzik így el a film címadó dalában. Ami Amit Trivedi korrekt (filmzenei) korongjáról való. Az igazság az, hogy találunk jobbat ott ennél, ha nagyon keresni akarunk, de ha nem, akkor ez is egy jó választás tud lenni. Különösen ezekkel a képsorokkal maga mögött.  

Volt a hét zenéje, voltvolt, szóval most nem emiatt került ki. Hanem azért, mert a fasza zenéhez nagyon úgy fest patent képsorok is dukálnak, a legújabb kiszivárgott nem éppen a legjobb minőségben élvezhető 3 (Moonu) című film dalbetétje láttán. De most minőség ide vagy oda, akárhányszor nézem vissza mindig jobb és jobb kedvem lesz tőle. Filgúd, ha valamiért, akkor ezért és erre találták ki ezt a szót valamikor. Komolyan. 

Ami meg még egészen bámulatos, és twitteren is írtam, hogy a rendkívül agyonhasznált, túlklisézett esőben való danszolást olyan szintre emeli, hogy azt nem lehet hova már tovább. Miközben nézem azt kívánom: hogy basszus essen már az eső mert én is kimegyek fagyit nyalva az út közepére táncolni rá. Atomzseni egyszeűen. És csak összehasonlításképpen mondom, hogy a nagy slágert, a Why this kolaverit látottakban (dalbetét szinten, ne a stúdió felvételt nézzed) mindenképpen megveri ez, ebben nincs kérdés, de lassan az lesz, hogy zenében is többet hallgatom vissza. Oké, most ez a vid sokat számláz a javára. Még egy strigula, meg még egy.   

Ayushman Khurrana ebben az igencsak kolorizált göncben rokkolt be a moziba, Vicky Donort lesni. Nájszos.

Anno, emlékszem még a H2 promotálások közepette nem igazán kenyerezett le. De, de most. Most sem. Az igazság is az, hogy azóta elő se vettem. Nem kívánta se a szemem, se a fülem eztet. Amiért azt hiszem, a soundtrack harmatgyengesége, és ennek az item numbernek a semmilyensége az oka. Ez utóbbit lehet röviden, vagy most hosszan, fullosan szemügyre venni, de tökmindegy kategória, mert egyiknek sincs lázbahozó ereje. Egyedül az item girl miatt érezhetünk némi izgalmat, vonzalmat, hőemelkedést, ami plusz, piros pötty. Viszont ez meg tessék-lássék vele jár, és ezen kívül a jó ének, a jó koreográfia az hol marad már? Kevéske.   

A teasernél még leitemnumbereztem, de mint kiderült erről egyelőre szó sincs, sehol nem is írják. Jóllehet Prabhu Deva fel-feltűnik a dal alatt, a képsorok között, viszont mint rendező és koreográfus teszi ezt, megteheti. Cameozik egyet na, miközben Akshay Kumare és Sonakshi Sinhae teljesen a főszerep. Amúgy PD-nak talán szokása lehet (annyira nem ismerem a munkásságát) az ilyesmi, mert legutóbbi tamil filmje kapcsán, az Engeyum Kadhalban is egy dalbetét erejéig a kamera elé állt. Más tészta az, csak eszembe jutott. És akkor a Kalloori Vaanilt nem is hozom fel, pedig az mennyire instant klasszik már. 

De visszatérve ehhez. A Chinta Ta egy tempós, villámgyors (tapori filing befigyel), rusztikus hangulatú inkább sokadik hallgatásra megszerethető dal (Mika Singh és Wajid előadásában). Különösen a refrénben van benne a nagy dallamtapadási x-faktor, de majd egészben, teljes hosszában fog kiderülni, hogy mennyire chartbuster és hogy kell-e majd számolni vele a későbbiekben. Ami azonban elvitathatatlan maga a videó, a látottak. Jópofa az egész. Vintage poszterek, színes ruhák, a rózaszín dominancia, a kedveség, báj, Akshay Kumar beolajozott haja, Sonakshi szépsége epik, meg az a bizonyos kézmozdulat a hab a tortán. Ezek után nagyon remélem kapunk mégmégmég több ilyen vagány, ötletes, kolorizált dalbetétet Prabhutól. Ja és ezt hosszabban, elnézném ugyanis tovább. Egyelőre marad a replay. 

Talán a 7vége elég lesz arra, hogy valahogy túl tegyem magam ezen. Ájsz, ájsz. 

Vagyis inkább megpróbálják, mert azért a promó is elárulja mennyire nem könnyű egy ilyen dalbetétet összehozni. Mosolyogtam rajta is rendesen. Persze szép gesztus (#homage), szó se róla, de ez az egész musicaltéma akkor sem fehér embernek való egyszerűen.  

Még mindig festett, miközben a filmből kedvenc jelenetünk rajzolódik ki rajta. 

Az élet nem csak színészkedés és maszálá. Hanem krikett. Sőt, ha még csapatod is van, mint ahogy Preitynek (kxip) és SRK-nak (kkr), akkor meg kit érdekel bw. Monnyon le addig Choprastul mindenestül. 

- és a végére meg egy vicces

Ez most 15 másodperc, de a napokban megérkezik hozzá (a hírek szerint) a hosszabb kiszerelésű promó is. Előjáróban arról van szó itt, hogy Prabhu Deva, a rendező saját filmjében cameozik egyet, Akshay Kumar oldalán. Azt most egészen pontosan nem tudom, hogy akkor fenáll, fenállhat e ilyen esetben az item number kérdés, gyakorlat, vagy sem. Egy biztos, amíg megjelenik utánajárunk ennek. Addig nézzük ezt, de mire leírom már vége is lett gondolom. Erről ennyit. Aki ezt kitalálta (az egész teaserkedést), bár ne találta volna ki. 

A Jannat 2 egyik (ha nem a) legjobb filmzenéje a következő, bizonyos Mohit Chauhannal az élen. Mikor először jött velem szembe olyan volt, mint ha a Haal E Dilt hallanám picit. Nem az, nem is hasonlít rá, de az egész hangulat, a dal felépítése arra emlékeztetett. Pontosan arra, ami [HED] ugye 2011 magasan legjobb filmzenéje volt, listáztunk is róla.

Amúgy meg minél többet hallgatom Pritamot, annál inkább érzem azt, hogy ő elsősorban - még mindig - az ilyen líráival, balladáival tud igazán nagyot alkotni. Ezekben van otthon a zenemágus, copy ide vagy oda. Persze az idei Pungi dal rámcáfol, de hát a sok szerelmes melódia mellett az neki is gondolom jól jött meg a rajongóknak.

Visszatérve erre. Tessék csak nézni, még akkor is, ha látottakban az eddigi dalbetét promókat nem éri fel. A Tu Hi Mera ebben pl. verhetetlen.  

Ha jól emlékszem, pár hónappal ezelőtt már cikkeztünk róla. Akkor valami olyasmit írtunk, hogy a forgatás majd áprilisban veszi csak kezdetét, és hogy a telugu sztár Ram Charan alakítja majd Amitabh Bachchant, az ő vezető karakterét. A rendező pedig egy a számomra ismeretlen név: Apoorva Lakhia lesz. Na az azóta eltelt időben olyan nem kicsi nevek csatlakoztak még a remakehez*, mint Prakash Raj, a szépséges - a szerepléséért amúgy szép pénzt elkérő - Priyanka Chopra, valamint Amitabh Bachchan is cameozni fog benne. Ezen felül már azt is tudni, hogy két item songra terveznek benne - a Zanjeerba. Az egyikre (item girlre) van is nevünk: Mahie Gill. A forgatást az év végéig szeretnék letudni, hogy aztán 2013 májusába már a mozikba kerülhessen. Csapó. 

*Az eredetiről annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy 1973-ban muttaták be, akkor a korszak legsikeresebb filmsztárjával Big B-vel. Bár nem lett egy akkora klasszikus, mint a pár évvel később született Sholay, de mégis a közönségfilmek területén igazi fordulópontot jelentettek az erőszakos és dühödt alakítások benne. A film egy olyan rendőrről szólt, akit konspiráció miatt elbocsátanak, ő azonban saját kézbe veszi az igazságszolgáltatást.

Azért ennek a punjab nyelvnek is megvan a maga szépsége. Jóféle.  

Villásreggelire. Yummie. Első blikkre érdekes a párosítás, pont két különböző világ találkozása, de pont ettől lesz jó, és nem mindennapi az egész.  

A dal egyébként a The Dewaristsnak köszönhetően született meg. Ami egy ilyen zenei sorozatféle volt és az indiai STAR World csatornán ment, jó pár résszel. Hogy miről szólt? Zenészeket hoztak össze a világ különböző tájairól, egy-egy közös dal erejéig, miközben Indián keresztül utazgattak.

A színésznőnek nem megy, hanem nagyon gurul az a szekér. Pár napja írtunk éppen arról, hogy a Dabangg folytatásában fog item girlt játszani - ingyen, és most pedig kiderült: cameozni fog a Rowdy Rathoreban is. Itt egy jelenetben és dalbetétben találkozhatunk majd vele, amiket egyébként már fel is vettek vele a múlt héten. Erről képet is kaptunk, de be kell érni aztán ennyivel. Mert a készítők szeretnék, ha legalább az meglepetés lenne, hogy hol tűnik majd fel, valahogy így festve. 

Addig-addig nézegettem ezt a promót, amíg fel nem tűnt, hogy a hölgy, aki szerepel benne, az a) nem Parineeti Chopra és b) de még a cast tagja sem. Akkor kicsoda? Hát item girl, maga szám pedig - a Chokra Jawaan - egy item number. Ja hogy az, és tényleg.

Gauhar Khannak hívják a hölgyet amúgy, de vele együtt danszel és plébekel Abhishek Bachchan, akarom mondani Arjun Kapoor is (de ő a film főszereplője). Itemműfajában nézve nem olyan szar, mint a Dan Dan Chani volt legutóbb, ez hagyományosabb, gyökértámaszkodos, és nem utolsó sorban mérföldekkel jobb ahhoz képest.

De igazán még így se nagyon fogott meg. Bár gondolom, az, hogy csak ikszedik nézés után esett le az item number tantusz, már az sokat elárul. És az is igaz, hogy a fülemet izgatja jobban-inkább ez a CJ. De nem úgy és nem is annyira, mint pl. a többi Ishaqzaade dal.

A látottak meg? Valahogy úgy vagyok vele, hogyha soha többet nem kerülne a szemem elé, akkor se potyognának érte a krokodilkönnyek. Szal tipikusan az egyszer elmegy szódával esete. Kérem a következőt!

Az igazat megvallva már fingom sincs, hogyan fogadtam elsőre a WTKD-t. De ha valahogy, akkor így, kábé hasonlóan (mi a szöveg, mi ez a nyelv? satöbbi) reagálhattam le. Nyilván a mérleg nyelve nálam a + oldalra billent át jobban, mert szerelem volt az, vagyis lett belőle később - amit aztán a tamil mizuként bélyegeztem meg.  

"Why this...girl is so sexy"  

"Is he the Rebecca Black of India"

Na tehát, ilyen gyengéd érzelmekkel a szívemben az ikszedik hallgatáson túl nem véletlen, hogy egyáltalán nem tudom megérteni ezeket a tiniket, hogy mit nem értenek rajta - a dalon. Megmagyarazzák persze, kérdésekre is válaszolnak (viccesen, gúnyosan), mindezt a videó mutatja itt alant, de nem beszélek tovább és többet. Rajtuk a sor. Majd pedig rajtatok. 

Nem egy Pani Da Rang, de rajta és benne is van mit szeretni. Elég jó. Ahogy ez az egész Vicky Donor filmzenei összre elmondható. Amik meg egyre többször és többször kerülnek is a fülem közelébe. Ebből bizony filmnézés lesz a vége, nem más. Ja és a két színészt már most imádom, ahogy együtt vannak vagy nincsenek, vagy hogy (a)mit csinálnak éppen. 

Pár órával ezelőtt posztolták ki elém az alábbi tweetet, amiben az áll, hogy Kareena Kapoor egy BMW-vel lett gazdagabb a tegnap óta, miután Salman Khan megajándékozta. Hogy miért? Azért, mert a színésznő FREE elfogadta a felkérését a Dabangg 2 egy item numberében való szereplésre. Milyen szép gesztusok találkoztak itt hirtelen. 

Egyébként ez egyáltalán nem új bwban. Inkább trendféle. Hiszen egyre többen vállalnak, vállalják el ingyen ezeket a cameos felkéréséket. Egyrészt azért, mert a barátság már csak ilyen, másrészt meg mert a kapcsolatokat ápolni és őrizni kell valahogy. Amit így is lehet. Miközben menő járgányok, kerékpárok, jetek találnak gazdára nagyon könnyen. Az más kérdés, hogy Kareenanak már van két, egy fehér és fekete színű német járgánya már, de talán nagy az a garázs, hogy elférjen benne még egy.   

Ha volt egy olyan érzésed, hogy láttad már, akkor jól érezted. Az, hogy most direkt shmittelték-e (a Nehlle pe Dehlaról), vagy sem, ki tudja? De a trailer láttán, amit a K3G-re építettek fel, azért nem lennék meglepve, ha mégis ebből dolgoztak volna, ihlet gyanánt.   

A színésznő itt éppen a Housefull folytatását nézi. 

Aamir Khan, akit komolyan a legfaszább, és legcool-cool-coolabb bw színésznek tartunk, most otthagyja az egész cukormázas filmgyárat és megmutatja 13*on the spot mindazt, amit eddig nem láthattunk se tőle, se azoktól a nagy-nagy grandiózus bw alkotásoktól. Ugyanis az Indiában simán csak 'Mr. Perfectionist' -nak becézett aktor májusban televíziós show-val jelentkezik (debütál). Amiben egyszeűen nyakába veszi az országát, és jól körbeutazza azt, mint ahogy becsült Willy Fog barátunk a Földdel tette. A 13 rész alatt többek között Rajasthan, Kashmir, Kerala, Delhi, Punjab, valamint Észak-kelet India néhány pontjára látogat el, az átlagember szerepkörében (annak kérdéseivel, érzelmeivel együtt) kamerával a háta mögött. Mi ez ha nem kötelező néznivaló, kérem szépen?    

AK egy interjúban elmondta, életének egyik legfontosabb része ez a show. És bár ott vannak filmei, de ha mégis most arra kéne válaszolnia, hogy mi az a dolog, ami a legközelebb áll a szívéhez, akkor ezt a tv showt mondaná.

Évek óta dolgozott rajta, ezen a csodálatos utazáson, amit - a mai napig - a legambiciózusabb projektének tekint. De azért még így is fél tőle. Persze egy új és (bw-tól) eltérő útra való kanyarodásnál ez mindig megvolt benne... Igazából, fogalma sincs mire számít, számíthat majd (gondol itt a nézőközönségre, annak mértékére, és a kritikákra persze).

Az biztos, hogy gazdag tapasztalatokra tett szert, miközben találkozott az emberekkel. Könnyen elsírta magát, amikor valami, valaki megérintette a szívét. De sírt akkor is, amikor boldog volt, inspirálták őt. 

Kötelező. Amit a minap kapott theme song is megerősít. Vagy nevezzem az ország számára írodott romantikus, szerelmes dalnak? Nevezem. Mert az. Annak készült. A dalszövegíró Praason Joshi és Ram Sampath zeneszerző közös munkája ez. Míg a végleges látvány formát az a Ram Madhavani alkotta meg, akivel a fantasztikus Taare Zameen Par című filmben már együtt dolgoztak. De ez nem minden, hiszen minden egyes epizódhoz új és új dalok készültek. Erről Aamir még azt nyilatkozta, hogy az emberek szívét nem lehet pusztán szavakkal, hanem dalokkal, azokon keresztül lehet igazán elérni. 

Legyen is ez a végszó. Jöjjön a zseniális Satyamev Jayate. Mert zseniális. Sok mindent szerettem volna még írni, de a videó elmeséli helyettem. Az az egy azonban még mindenképpen elfér ide, hogy az indiaiak úgy kommentelik alá, hogy már most büszkék erre, Aamirra. Néhányan persze kikérik a drámát, a sötét felhőket (szegénységtéma, stb), amik körülveszik a showt, de azt hiszem ettől lesz igazi. Mert Indiának sok arca van, ezek közül az egyik a filmes (ami eljut hozzánk a leggyorsabban, a legkönnyebben), a másik azonban a valós világé. Aamir pedig ez utóbbit fogja beutazni, felfedezni, és elénk tárni, hogy ő és mi is lássuk, mi van a színfalak mögött.

Jut eszembe négy nyelvre is lefordítják, hogy minél több emberhez el tudjon jutni majd. Jöjjön is ez az átlagember, akit Aamir Khannak hívnak, és aki összeköti Indiát az indiaiakkal.   

A dél-indiai színésznőről még sokat fogunk hallani. De nekünk az is elég, ha látjuk majd. 

Nézem és hát néha tökre irigylem Emraan Hashmit. Amilyen nők körül veszik, de állandóan. Mert ha csak a Jannat szériát veszem elő, az eddigi két részt, az is bőven elég. Lássuk csak: az elsőben a modell Sonal Chauhan volt mellette; most meg a folytatáshoz egy misz indiát kapott: Esha Guptat. Igazi csajmágnes tehát a színész. De persze az ok, a miértre a válasz is egyszerű, hiszen az egész hátterében az áll, hogy alig-alig van, volt olyan filmje, amiben nem romantic herot játszik éppen, amihez meg ugye pont múzsa (NŐ) kell, kell neki. Anélkül tényleg nem megy. Szóval irigylem tovább és előre.

De azért a Tujhe Sochta Hoont nem csak nézni érdemes és kell, hanem hallgatni is jó. Pritam idei legjobb ost-jen található meg ez a dalocska, már csak ezért is. Ami bár messze van a korong legkirályabb trekk-kreditjétől, de mindenképpen az elithez tartozik. És basszus amennyit picsogok már róla, a soundtrackről, erre még mindig adós vagyok vele, a posztolásával meg a kiértékelésével. Ez azért eléggé feltűnő, hogy a fene.  

Visszatérve erre. Maradjunk annyiban, hogy megéri kattolni a következő promora, mert sem szem, sem fül nem marad majd szárazon, komolyan hajtást neki.         

Lassan tényleg ott tartunk, hogy az item number, annak intézménye is átalakul. Hogy minden, amit eddig tudtunk, gondoltunk róla, az más irányt vesz. Persze nem máról holnapra történik meg mindez, és nem is ez a videó az első, de a változás szemmel látható rajta. Ő (DDC) is csak egy, a többi közül, egy a sorban, ahol, amiben minden item number elmélet és felfogás (már ha volt ilyen, hisszük, hogy volt) megdőlni látszik.

Jójó, abban én is egyetértek, hogy ettől nem kell még vészkorongot kongatni eszettül, mert még mindig kevés az ilyen a hagyományos, megszokott, echte item numberek mellett, de akkor is awkward moment belecsöppeni ebbe, egy ilyenbe, ismeretlen világba. Ami teszem hozzá még jól is sülhet el, hiszen Laila(a Tezzből) bár sokan ekézik, de mérföldekkel előzi ezt. Abból lehetett volna tanulni.

Ez van. Valahol tényleg jól beszélnek azok, akik szerint egy pofonnal egyenértékű csapásnak tudható be ez a következő tétel, amit majd a Departmentbe láthatunk viszont így. Eh. 

Szumma. Mindenképpen csalódás. Még egyszer nem nézem újra, és azon vagyok, hogy ebből még a filmben is továbbpörgetés lesz a vége. A legnagyobb hibája az, hogy nem hot & sexy, mint ahogy annak minimum lennie kéne, ahogy azt elvárjuk ettől a külön műfajtól. A dalt inkább hagyjuk, nem részletezném. Ami pedig a koronát is ráteszi erre a csodára, hogy ezért még egy brazil modellt, név szerint Nathalia Kaurt is képesek voltak elhozni bwba, hogy miért ne, mert végre új arc, és import, külföld, satöbbi majd megeszik. Innen üzenem: nem. Nem esett jól.   

A színész a híres egyetemre látogatott el a minap. Itt beszédet tartott, a dirivel donozott, a chammak challora danszelt, és mindezt azok után, hogy lekapcsolták, ergó őrizetbe vették a repülőtéren, és ott vesztegelt 90 percet, csak mert (pontosan nem derült ki mért is). Most nagyon 2009-es dejavum van, biztos neki is az volt. S bár az előadásában elvicceskedte  az egészet így szó szerint: 

"They [immigration officials] always ask me how tall I am and I always lie and say 5ft 10 inches. Next time I am going to get more adventurous. [If they ask me] what colour are you, I am going to say white"

De azért eléggé felhúzta magát, egyes források szerint. Teljesen érthető. My name is Khan. I am not a terrorist. 

Azóta egyébként még az amerikai nagykövetség szóvívője is elnézést kért a kellemetlen, amúgy teljesen szükségtelen incidens miatt. Ez a minimum, azt hiszem. Nézzük a videt inkább és bízzunk benne több ilyen már tényleg nem fordul elő. Mert ahogy Javed Akhtar is mondta, minden amit Shah Rukh Khanról tudni kell, tudnia kell az amerikaiaknak, és most elsősorban a bevándorlásiaknak, az egy gombnyomásnyira van tőlük. 

El ne olvadjanak azok a női szívek hirtelen. Van több is, ahonnan ez az egy jött. Egyébként meg az is érdekes, ami a cikkben olvasható. Egyet gyors kiemelek előre mielőtt elfelejtem, meg ami még engem is egészen meglepett. De végülis akkor ez valahol megmagyarázza azt, hogy miért nem jelölik soha, miért nincs ott, nem látható a különböző awardsok környékén. 

"I can’t remember the last hindi film I watched, I still have to watch my own films. I’m probably the only actor who doesn’t watch hindi films." - ami annyit tesz, hogy lilagőze nincs arról mikor nézett utoljára bw filmet, (bár a sajátjainak azért nekiül) és talán ő az egyetlen aktor bwban, aki nem is néz hindi nyelvű filmeket.

Ezen kívül beszél még arról, hogy milyen szörnyű táncosnak tartja magát, és tényleg az emberek először nem is értették mit keres a vásznon egyáltalán. De 2003 óta eltelt pár év és azóta elkezdték szeretni, megkedvelni mindazt, amit csinál. Lassan, idővel, és hát még mindig ott van bwban. Annak ellenére, hogy nem szeretni a nagy média felhajtást, a zajos kritikákat, és nem is tartja versenynek az egész filmezést. Inkább hagyja, hogy mások versenyezzenek egymással, ha annyira akarnak. Ő inkább saját magával meg az éppen legutóbb sikeres filmjeivel teszi ugyanezt.   

Mindig csak Karisma Kapoor nagy visszatéréséről beszélek a Dangerous Ishqnél, pedig Himesh Reshammiyat is nagy öröm újra látni meg hallani (legutóbbi sikermunkája a Teri Meri Kahani nagyon sok jelölést, díjat zsebelt be). Ő elsősorban a filmzenéken, a soundtracken dolgozott ún. zenei rendezőként, de azért playback énekesként is vendégszerepel az albumon (a saját albumán). A következő dalt, a Naina Re címűt énekli el Shreya Goshallal, meg RFA Khannal együtt, közösen. Szép-szép, de nekem azért az előző Tu Hi Rab jobban ott volt.  

Why should I go to Hollywood?

via Shah Rukh Khan - Filmfare magazin

Az imént láttuk milyen a jó plakát, most meg azt, hogy milyen egy sz*r. 

Csak. Mert nem volt. Meg mert egyszerűen klassz. Bár a jópofa trailer és hangulatos zene után mi mást várt az ember, ha nem ezt. 

Bocsi, de bemutatni be nem mutatom már, azokat a tiszteletköröket az azonos nevű címke, tag segít abszolválni, én csak teljes hosszúságú dalbetétet hoztam el belőle. Vélemény? Érdekes. Mert valahogy mást képzeltem köré, az az igazság. De hát ez Tollywood, meglepi akárhányszor jársz arra. A legviccesebb az benne, amikor a nyugati próbál rá danszolni, de inkább befogják a fülét és elzavarják onnan. Hatalmas.      

A Love Lies and Seetahoz való a zene, amit a Robopop Luftmannal együtt (feat) álmodott meg ilyenre. Sőt, még klip is készült hozzá a rendező úr, Lukasz Pruchnik, valamint Kenneth Fabritius közreműködésében. Ebben maguk a film: LLandS szereplői a főszereplők, őket látjuk elsősorban, de azért a filmből is akadnak jelenetek a gyors vágások közepette. Azon felül, hogy jó, ez már nagyon nem bw. Mondhatod: elkanyarodtam. De valahol azért mégis egy félindai filmről beszélünk (a rendező, a cast), amit egy hónap múlva csak bemutatnak az indiai mozikban, szóval még pont hogy elfér ide. Ja és nézném.        

Arjun Rampal az Aalim Hakimnal kap új hajat a Chakravyuha filmhez; Priyanka Chopra Katy Perryvel villásreggelizek; Srk meg a krikett csapatáért a Kolkata Knight Ridersnek él (ha nem cigizi szét magát az izgalomtól, ejnye) ezekben a napokban, hetekben. Szürke hétköznapok vagy mi rovatunkat látták. 

A telugu Maryada Ramanna remaket a Son of Sardar romantikus drámát Ajay Devgannal az élen november 13-án vetítik le először az indiai mozikban (volt szó itt áprilisról is). Azaz pontosan a Diwalin, és pontosan akkor, amikor A Chopra filmet, valamint Akshay Kumar ikszedik filmjét (Khiladi 786) is bemutatják. Persze addig még változhat sok minden, de ha így marad, akkor szép  kis hónap elé néznek az indiaiak. Akik majd csak nagy nehézségek árán tudnak választani a sok program, ünnep vs mozi vs mozi vs mozi premier közül. A SOS-ban egyébként még Sanjay Dutt, Sonakshi Sinha és Juhi Chawla is mellékszerepel, magát a filmet pedig Ashwani Dir rendezi. A végére meg itt egy képanyag a forgatásról, aminek tartalmát a posztcímben már megejtettem.

Már az előző promót is szerettem, de a Pareshaan - még ha hallottakban nem is, de látottakban - azt is felülmúlja egyszerűen. S lehet eddig nem is vártam rá (a filmre) annyira, de ezzel most itt átbillent a mérleg nyelve a látni kell oldalra. Ami elsősorban a színészeknek köszönhető, mert igazán jól néznek ki egymás ellen és mellett. Valahogy, de működnek és csak remélem, hogy ezt a moziba is hasonlóan fogom visszakapni, átérezni.

Amikor meg Parineeti becsukja a srác szemét (a nevét nem tudom) és fegyvert az arcához szorítja, miközben az puszit dob neki, priceless. Szeretni és imádnivaló. A zene Amit Trivedi, ismerős gondolom, de az énekes kevésbé, egy bizonyos Shalmali Kholgade, akiről még senki, de senki nem hallott. Szép is a verze, talán a refrénnel nem vagyok kibékülve egyedül. Amúgy mondom teljesen magához láncolt, megkajáltam, szal ide vele, az ost mellé az Ishaqzaade is jöhet.   

Ram Gopal Varma copdramaja, desi Elit Alakulata. Ahol a rendőrségi hatalmi harcokról mesél Mumbaiban, a hangját megváltoztató Big B-vel (the mastermind), a mindig kemény Sanjay Duttal (the bad ass cop) és a fogalmam sincs ki is ez Rana Duggabatival (the recruit). Real men, real power ez kérem. És a bad is cool, a többi jelige és tagline meg ott van a poszteren. 

Izé, a trailer több mint rendben van. Nagyon sötétnek, erőteljesnek, nosztalgikusnak és nem utolsó sorban nyersnek hat. Ja meg izgalmasnak, ahol szó sincs fantáziavilágról. Persze RGV mögött nincs ott egy Kashyap vagy Sahni, akik ehhez illő sztorit is írtak volna, de ha másért nem a rendezésért, ergó miatta érdemes odafigyelni rá. Mert már itt az előzetesben is akad néhány olyan jelenet, ami nem kérdezi, hanem is megválaszolja arra a kérdést, hogy meg kell ezt-e nézni. Félelmetes. 

A premier előtt pár nappal, ha már nagyon elfeledkeztünk volna róla következzen belőle két zenés (helyenként táncokat is tartalmazó) montázskontent. Egy (shaadi)partis, meg egy romantikusabb trekk, csak hogy mindenki megtalálja, ami neki jár, neki kell most, éppen, úgy igazán.  

Karisma Kapoorral megint. Felmerül a kérdés: van abban a filmben más is, vagy csak Ő? És ezek után még azt nyilatkozza Lolo, hogy nem az ő filmje meg nem az ő nagy visszatérése. Aha...

Történet egy lányról, három fiúról, és arról a kis dologról, amit úgy hívnak: szerelem.

Az LLS egy független bizonyos Chandra Pemmaraju által rendezett, amúgy amerikai-indiai castban is egyaránt bővelkedő romantikus vígjáték lesz, egy szerelmi háromszög a napsütéses nyárban, meg New Yorkban meg Brooklynban. Meg...

A sztori: Rahul, Tom és Bhavuk életük során, különböző szakaszaiban találkoznak ezzel a címben is felhozott nem mellesleg gyönyörű Seetaval. Majd később random megint összefutnak és csak akkor derül fény arra, hogy mindannyian beleszerettek (ugyanabba a nőbe). Aki azonban nem hisz a szerelemben, háhá. És úgy tartja, hogy az elmúlik, ahogy megöregszünk, azt csak a tinikorra találták ki. Ez lesz a fő mozgatórugója az eseményeknek, de persze csomó karakterre való tekintettel (50+színész) a barátság-fiatalság-bolondság is megkapja a maga kockáit NY-ban, a számerben.     

Az egészet egyébként egy hónap alatt hozták össze, és időközben pedig már fesztiválok sorát is megjárta. A Mumbain, aki látta azt írta róla pl, hogy indai földön új tehetségekre van kilátás. Hurrá. Meg duplahurrá, hiszen most a jövő hónapban megérkezik az indiai mozikba is az LSS.

Annyi biztos, hogy Chandra Pemmaraju mikro budget (nem bw) félamerikai-félindiai mozija elsősorban a fiatal generációnak, másodsorban az egész világnak lett elkészítve. Kikacsint majd ide is (HW) és oda is (BW), valami hibridet fog alkotni ilyen szempontból, de nem fog mindenáron valahova (valamelyik filmes gyárhoz) tartozni, hanem csak szórakoztatni akar majd, ezt ígéri a trailer is. 

Végezetül pedig a zenét is független művészek dobták össze aprópénzért, vagy annyiért se New Yorkból, Bostonból, Chennaiból. Hogy csak párat említsünk: Robopop, Wired Beats, Tim Blane, La Dauphine, New Life Crisis is komponált valamifélét a film alá. Hát kiváncsian várjuk. 

Meg Tu Hi Dua. Ami a Dangerous Ishq egyik dalbetétje lesz majd. Énekli Rahat Fateh és Tulsi Kumar nagyon szépen. Igaz most még másfél percben, de lesz az több is.

Milyen? Ilyen.  

Anurag Kashyap, Sujoy Gosh és Dibakar Banerjee. Ők hárman a kortárs bwi párhuzamos filmművészet korának nagy rendezői. Persze vannak ott még sokan a sorban, állnak-várnak, és hasonlóan szeretnének nem kimondott zenés-táncos ("mainstream") bw filmeket készíteni, de azt hiszem, egyelőre a fent említett úriemberek teszik a legtöbbet, azért, hogy legyen miért: másként nézni a hindi nyelvű filmekre, minőségben mint általában. És ez jó.

Az említett DB legújabb próbálkozása lesz ez a Shanghai is éppen, amiben Abhay Deol, Emraan Hashmi, Kalki Koechlin és Prosenjit Chatterjee fog szerepelni. Korábban kibeszéltük, most meg előzetes is jár hozzá. És bár az alaptéma, ami a politikára, a kapzsiságra épül, nem nevezhető bwi újdonságnak, de itt (nem csak itt) inkább az ahogyon lesz a hangsúly. Ahogy ezt celluloidra viszik. Másként, mint az eddig megszoktuk.

A Shanghai röviden egy CBI tiszt (hivatalnok), egy magányos lány, meg egy desi kovi, aka pornófilmes története lesz. Akiket egy baleset hoz majd össze. De míg az egyik pl. gyilkosságot lát benne, a másik már a kormányt okolja, a harmadik a kárigényét nyújtaná be, stb... Innen indul minden. És ez csak a kezdet. Csak, pedig már ez is így hatalmas őrültségnek néz ki. Ott van pl. Emraan a végén ahogy fut a CPU-val kezében. Az konkrétan sírás. Már csak miatta is érdekes lesz a Shanghai, hogy végre a romantic herot levetkőzi és olyat alakít, amit még soha.

Ja és a zenét a Vishal Shekhar szállítja majd mindehhez. Gyönyörű. 

"Every action has a reaction."

Pontosan ez történik. Egyelőre nem találok szavakat (a nevetéstől). Megyek gyakorolni, ti meg nézzétek, nagyon epik. Nem tudom milyen anyag kell ehhez, de talán nem is kell, mert elég csak simán őrültnek lenni, és élvezni azt, amit a zene ad. tut turo to tut turo to tut turo to tut turo tarararara....

A Maalai Pozhudhin Mayakathilaey tamil romantikusnak egyik tanglish dalára indul a heti cirkusz. A kávé se kell: mit nekem hatefő. És még a székem is kezd kicsi lenni, nem férek el benne, mozgok jobbra-balra, na de inkább danszra és plébekre fel.  

Karisma Kapoor (alias Lolo) visszatérésének lehetünk szemtanúi ebben a Vikram Bhatt filmben, amit május hónap 11. napján mutatnak be. A sztori alapja annyi lenne, hogy Karisma egy Sanjana nevű modellt fog alakítani, akinek a férje rejtélyes körülmények között eltűnik. És ő meg utána megy megkeresni. Mindezt egy reinkarnációs (jaj de régen volt már, pedig ez bw sajátosság) drámában, thrillerben megmutatva. Érdekes. Hiszen a legutóbbi ilyesféle alapkoncepcióból az OSO-t lehetett imádni, ez azért attól más lesz, de aki az egész ilyen újjászületésben hisz, vagy nem, annak a DI tökéletes választás lesz, ezt garantálom. Vagyis nem én, hanem az előzetes. Ami ilyen. A castban egyébként Lolon kívül Jimmy Shergill, Divya Dutta, Sameer Kochar, Gracy Singh és Ruslaan Mumtaz is megtalálható. Ja és 3D-ben is nézhető lesz, de minek.   

Csiszolatlan gyémánt. És igazi meglepetés. Valami ilyesmi volt eszembe mikor először belefüleltem ebbe. És egész jó, sőt. Meghozta a kedvemet az egész filmzenei koronghoz. Pedig a Vicky Donort, emlékezzünk csak: eddig a Chaddhaval vagy a Rum Whiskyvel kapcsolatban hoztuk fel, amik hát viccesek, jópofák voltak, de semmi több. Egyikse volt az  a világ vagy bwverő zene, inkább olyan, amire pár hónap múlva emlékezni se fogunk. Felejtősek. Aztán tessék erre meg itt ez a Pani Da Rang, ugyanarról az ost-ről, amit maga a főszereplő Ayushmann Khurrana hoz el nekünk ilyen egyszerű(!!!) gyönyörű formájában. Olyan, hogy te is élsz vele, pedig nem érted és mégis - úgy gondolod. Szép. Van amúgy neki női feldolgozása is, de az annyira kösz nem. Ezezezez király, mellé + a videó szerelemmel egyenlő.   

Nyuszit. 

Végre. Kunal Kohli filmje, amit végül mégiscsak a TMK címen kell keresni nyáron a mozikban. Már ha keresni fogják. Persze hogy fogják, de azért nem teljesen viccnek szántam. Ugyanis az előzetes picit amolyan csalódáska. Nem egészen az, csak olyan. Lehet, sőt biztos többet, ennél többet vártam, azért sem tartom, mondom most hűdeklasznak a három percet.

Három évszám: 1910. 1960. 2012. Három helyszín: Sargode, Lahore; Bombay; London. Három különbőző szerelmi történet. De a Priyanka Chopra és Shahid Kapoor páros mindig tart ott van. Egy időtlen láv sztori, vagy hogyan is nevezték el, na ez lesz a TMK. Ami első blikkre nagyon sok mindenre, filmre emlékeztett. A Hum Tum-tól kezdve a DDLJ-n át, az OSO-ig, AA-ig, a Love Aaj Kalig, ami nem baj, csak a zene tényleg ne hasonlítana ennyire a London Paris New York egyik dalára. Még a végén komolyan azt kell hinnem, hogy a Sajid-Wajid alkotói válságban van. Egyelőre ez az év nem nekik áll.

A filmet amúgy megjelenés után gyorsan Mausam kettőnek könyvelték el sokan. Ami egyáltalánem bók, azok után, hogy az a film mennyire leszerepelt bwban (Shahid Kapoor pont játszott abban is). Kunal Kohli meg a Hum Tum, a Fanaa után csak nem felejtett el rendezni, bár a szkriptért nem ő lesz a felelős, azt nem kérhetjük majd rajta számon. De azért hisszük, hogy lesz ez jobb is majd, hosszabban. Már így se csúnya, csak kevés.      

Ebben az évben sem maradunk RGV (Ram Gopal Varma) film nélkül. Nem ám. A Departmentben pedig olyan sztárokat hozott össze, mint Big B alias Amitabh Bachchan, Sanjay Dutt és Rana Duggabati. Copdramara felkészülni 321. A trailer is jön nemsoká. A jelszó meg? Bad is cool. Bad is the new cool. 

A Tu Hi Mera után ez is megkapja a maga kis promóját. Nem olyan jó, mint éppen az, de egy másodpercre se vette el a kedvemet a megnézéstől és ez fontos. De persze nem is növelte, jóllehet azon nincs mit. Mert úgyis kötelető képkocka-néznivaló lesz. Ah, hogy még egy hónap van vissza. 

A desi Fegyvernepper megérkezett KKC, azaz Kutti kameeni Cheez személyében. Akit Emraan Hashmi alakít majd. Ő visszatér, de azt érdemes leszögezni, hogy a Jannat 2 az első résszel nem lesz sok átfedésben. Mert ahogy a színész is nyilatkozta: ez nem folytatás, hanem franchise. Mondtam már, de bwban amúgy is teljesen másképpen gondolkodnak a folytatásokban, a folytatásokról, mint nyugaton, Amerikában. Ezek nem nagyon függnek össze, nincsenek átfedések, vagy ha mégis, akkor is csak kevés.

A trailer meg? Nem nehéz szeretni, azok után pláne, hogy az első is mennyire de annyira bejött már. És ahogy az itt látszik, ezen a vonalon (legfeljebb a krikettet az illegális fegyverkereskedelem váltja fel) mennek is tovább. Helyes. EH (bad boy) újra az életét adná a pénzért, csak az a hajtja, de azért Lovegurut is játszik néha, mert a szerelem is kell. Ez a kettő a fontos a számára. És ennyi. Most Esha Guptat nézi ki magának és fűzi nagyon. De kap még egy zsarut, egy ellenfelet (Randeep Hooda az) a nyakába, mert a könnyen jött pénz nem igazi boldogság. 

Ezek után ki ne akarna találkozni Sonu Dilli KKC-vel. Majd májusban.  

Dibakar Banerjee politikai thrilleréhez kaptunk most egy (elég semmilyen) posztert. Volt róla szó már, nem ragoznám túl, meg lesz is, hiszen a trailer is napvilágot látott, majd ott bővebben kibeszéljük.  

Amit Trivedi elektro, dábtep hangzással is bíró Ishaqzaade filmhez készített dalának promójához volt már szerencsénk, így nem kell bemutatni. De, de teljes egészében, hosszában csak itt és csak most lehet elélvezni tőle Suraj Jagan & Divya Kumar kettős dalolásában. A kedvenc részem pontosan 1:50től van. Hááááá, háááá. És tényleg hol van már az a soundtrack? Hol?

Fotók már szivárogtak ki belőle, de most inkább jöjjön egy fokkal izgalmasabb kontent hozzá. Mégpedig videóanyag formájában. Szóval így készült az egész. No komment, Deepika még mindig gyönyörű. 

Behind the cover: Deepika Padukone for Grazia from Taras Taraporvala on Vimeo.

Karisma Kapoor nagy visszatérése lesz 3d-ben ez a Vikram Bhatt film. Még a poszter is róla szól. 

Ahhoz a Kunal Kolhi filmhez, amiben Shahid Kapoor és Priyanka Chopra szerepelnek (Kaminey után újra), meg aminek közel sem biztos, száz, hogy ez a címe. De elvileg pár nap múlva ez is kiderül, mert azt ígérik, hogy 48 órán belül kijön az első trailer hozzá. Már nagyon várjuk. Addid itt ez a csodálatos képkontent. 

Valami csúnya camos minőségbe már fent volt, kiszivárgott még a hivatalos megjelenés előtt, de inkább kivártuk, hogy itt szebben legyen meg, legyen elérhető. A lényeg a lényeg, hogy angol feliratosan jön most a Rowdy Rathore. Így tessék nézni akkor. 

Már van egy éves, de nekem új. A minap futottam bele. És mindjárt arra gondoltam, rendelek is egy bru liteot, ki tudja, még jól jöhet. Akkor mindenképpen, ha meghúzzák, törik a kocsit ilyenek. Vagy éppen az enyémet bántják meg. Bár az is igaz, hogy Priyankara nincs ember, aki haragudna, haragudni tudna, még ilyen esetben sem, kávé ide vagy oda.

A reklámsztori egyébként annyi, hogy az asszony már at home meséli a férjnek balesete volt. Némi túlzás azért ez, csak a fényszórót lőtte ki ügyesen parkolás közben. Amire a férj kábé benyögi, hogy a lényeg nincs bajod és hát az emberek hibáznak. Előfordul. De aztán kiderül, hogy az ő autójával történt meg mindez. Hogy hwhat? Meg hwhat? És hwhat? De hiszen az emberek hibáznak, ugye. Ki is mondta pont az előbb? Inkább kávéznak tovább, és nevetnek egy jót rajta. Végül meg még az is kiderül, hogy a jobb oldali nincs már meg. What a wonderful story. 

Ez nem az a film (lesz), amiért majd csillagokat kapnak a kritikusoktól. Ezt ők is, mi is tudjuk, pontosan azok után, hogy az elsőt mennyire lehúzták. De #whocares - mondják, mert közben meg az emberek megkajálták, és szerették. Szeretik egészen a mai napig. Jöhet is a folytatás, action, haha, mert ez nem az a film. És tényleg. Botrányos, őrült, lol, wtf, de annyira, hogy lassan komolyan felcsigáz, és látni kell azt az első részt is mellé, még elé. Bemutató (cumming) augusztus elején, szal addig kell csak kibírni valahogy a Ritesh-Tusshar nélkül a csomó láv sztorival bwban. Challenge accepted. De aztán hajrá. Guruljon el a gyógyszer megint. Bár a trailert nézve nem lesz nehéz. Ott folytatják, ahol anno theendet nyomta rá. Szakadok, és már másodjára nézem.  

"Come fall in... fuck it just cum"

Képek a forgatásról. 

Lapoznám.

Ami 2005-ben még így szólt.

Az 2012-ben...

Különbségek? Vannak ott igen. De ez most nem feltétlenül rossz. Hiszen Pritam pont ebben tanító, hogy hogyan kell egy meglévő anyagból dolgozni, jobbat és még jobbat kihozni. Hazudnék is ha azt mondanám, nem sikerült igazán fülbemászósra az új verzió, mert tényleg. Pedig az eredeti volt az első szerelem, azóta is nagy kedvenc, de öröm hallani, hogy van már feldolgozásos testvére, aki legalább annyira jól szól, mint ő, az elődje. Szép. A Jannat 2 ost meg majdnem olyan jó is, mint az első, de ez majd egy külön posztnyi mesélnivaló.   

A kritikák nem szerették - őket, de az emberek igen. És ez pont elég is volt ahhoz, hogy most 7 év után visszatérjenek. A következő vid erről is szól. Arról nem, hogy a megszokott pároshoz (Ritesh-Tusshar) Sarah Jane Dias és Neha Sharma csatlakozik, de majd talán legközelebb erről is lesz valami, pl trailer formájában. De még csak nyárra jön a sequel, ami azt is jelenti, hogy addig van pár hónap még megejteni az elsőt, ha már annyira utálták a nagyok és okosok.  

Ezt meg wiki dobta ki elém. Nájsz. 

Ez történik akkor ha Jason Mraz slágerét mashupolják a Tere Binaval (a Guru filmből) és még klipet is kitalálnak hozzá. Nem mondom, hogy jó (hallottunk már jobbat), de az se, hogy annyira rossz. Van egy bája meg hangulata, és ez tetszik. 

Így fog kinézni A filmben, amit simán csak a legjobban várunk az évben. 

"I do what I say. What I don't say, I definitely do."

Prabhu Deva utolsó bw próbálkozása a Wanted után & az láttán azt hiszem nincs ember, aki ne várná nagyon ezt itt. Még Akshay Kumarral is, aki mégse Salman Khan, csak hogy visszacsatoljak a direktor úr legutóbbi sikeres hindi munkájára. Írtátok, hogy remake lesz. A történet szerint volt ennek egy telugu eredetije még anno valamiko valahányba, aztán készült egy tamil feldolgozása ahogy az szokás, most meg jön a hindi verzió (is) hozzá. Sajnos a bemutatóra még várni kell, de az előzetesre már nem. Tessék, megérkezett.

Első blikkre ez olyan wannabe Wantedes-Dabanggos-Singhamos élményt rejt magában, mondom úgy, hogy tényleg nem láttam az eredetit, vagy az ezt megelőző feldolgozást. Így nem tudom mennyire igaz is ez a kijelentés. Azonban az biztos, hogy a gravitációnak itt lőttek. Repül mindenki mindenfele mindenhogyan. Don't angry. Miközben Sonakshi ellopja showt Akshay elől. Jaj de gyönyörű. Nem lehet nem elmenteni a fejbe egyszerűen. Rec. És save. De nem csak miatta várjuk igazán a filmet, hiszen ez az előzetes a tanúm, az beszél helyettem. Nincs jobb két szó rá, mint hogy látni kell. 

"My whacking is equivalent to a 440 Volts' shock"

Egyenesen a forgatásról. 

Miközben mindenki lő mindenkire és mindenre meg futnak-rohannak egymás elől, aközben Amit Trivedi dubsteppes akkordjai adják meg a hétfő, a hét kezdetének ütemeit. De még hogy.   Ez az Ishaqzaade. Kool. Várjuk a többi zenét is, nagyon.  

Indiában az elmúlt évtizedben kerekítek 65-ról 74 százalékra, azaz 9 %-kal növekedett, javult az írástudók aránya, ami köszönhető volt többek között a mindenféle támogatásnak (központi, civil), mozgósításnak és egyéb nemzeti kezdeményezésnek.

Ez utóbbiban volt igazán nagy élharcos az NLMA (a National Literacy Mission Authority) nevezetű szervezet, akik legújabb akciójukban pl. arra vállalkoztak, hogy egy (irodalmi) himnuszt készítenek el, amivel még jobban felhívják a figyelmet az oktatás fontosságára az országban.

Mert ez a nemzeti növekedés motorja. A szövegértés, írás, olvasás nélkül nehéz megérteni egymást, a másikat, ami nemcsak nehezíti a köztük lévő kommunikációt, különösen ebben a hatalmas soknyelvű országban, de az előrehaladást is, hiszen az a fejlődés alapját képezi. Kell(ene), hogy képezze. 

Na de megszületett a himnusz Shiksha Ka Suraj néven, amihez a szöveget Javed Akhtar szerezte, és amit Sonu Nigam és Alka Yagnik énekelnek el. Ehhez aztán videó is készült, amit itt alant lehet is látni. Ha belenézünk, mindjárt látjuk, hogy pár bw színész is csatlakozott a kezdeményezéshez a nemes cél érdekében. Ott van SRK, Bebo, Anil Kapoor, Priyanka Chopra, a veterán heroine Shabana Azmi és a filmrendező Farhan Akhtar is.

Érdekesség, hogy a színészek közül Priyanka vagy éppen Kareena Bebo Kapoor sem végezte el a főiskolát anno, de azért így is sztárok lettek. Van ilyen. Ettől eltekintve egy nagyon szép és giccstől többnyire mentes megérintő, figyelemfelkeltő, hangulatos himnuszvideó lett, amire legalább annyira lehet büszkének lenni odaát, mint a fenti eredményre. 

Megkockáztatom, nem ez az év dala (csak mert sokan annak tartják), de még a Tezz filmzenei korong is találni nála jobbat, de azért ez a Kangna Ranauttal és Ajay Devgannal készült betétdal hozzá igen csak nagyon jól sikerült. Ami pedig valamennyire előrejelzi azt, mire (jóra) is számíthatunk majd a filmben. Nem tudom, olyan tipikus vasárnapi elnézegetős az egész, egyszer-kétszer-háromszor, többször is, a mikrofon mögött pedig ki más dalol, mint Rahat Fateh. Éljen.