calacitra

Az biztos, hogy az item number intézménye nem most éli aranykorát. Katrina Kaifon kívül, akinek valahogy mindig sikerül jól helyezkednie, nincs is még egy olyan meghatározó lédi, színésznő, nem színésznő, szép, táncra fogható, akinek legalább annyira összejött volna ez a tételezés, mint Sheilanak vagy a Chamelinek éppen.

Próbálkoznak persze, becsülettel, a koreográfusok, a zenei rendezők, a színésznők, de valahogy nem az igazi, az összkép sose ad ki egy egészet. Vagy a zene, vagy a tánc, vagy a színésznő, mindig hibádzik ezaz, van az a banánhéj, ahol/amin elcsúszik, és aztán lehet rajta csámcsogni, kritizálni, és fejet rázni, hogy  de nem.

Jóllehet ennek ellenére ma is sokan vannak (indiaiak), akik csak ezért mennek mozikba, veszik meg a jegyét, hogy ezt a pár percet, külön fejezetet megcsodálhassák, majd mintha mi sem történt volna hagyják ott a termet és mennek tovább. Ő nekik tetszik.

És most erős is lesz, amit mondok, de talán pár év múlva azt is megéljük, hogy még ennél is kevesebb IN lesz, majd annál is. Eltűnni nem fog, arra nem teszek egy szentistvánt, viszont a műfaj már nem a régi, és ez érezhető. Lehet csak én vagyok így vele, de most nem látom a fényt az alagút végén. Amire rátesznek két lapáttal a tavaly delhiben történtek, amiért közvetve-közvetlenül akár felelősök is lehetnek az item songok. Nem akarom belemagyarázni, nem is azért jöttem.

A legújabb darabot mutatom be itt, és azonnal. A Zila Ghaziabadhoz készült a gyönyörűséges Shriya Saran főszereplésével. Sanjay Dutt az abszolut #minekvan ott kategória első helyezettje, nélküle, csak Shriyaval jobban működött volna. Így kissé felejtős, nem ragad rám belőle semmi, ami miatt ezen rugoznék és mint pióca tapadna az ujjam a play gombra, hogy na még egyszer.             

És nem itt, ez a nagy baj. Hisz ki ne szeretne Shriya Sarannal összeállni egy kép erejéig. Pláne, ha így néz ki meg még így. Fáj is a szívem, de éppen nem voltam Torontoban, a filmfeszten ekkor, amikor a színésznő legújabb filmjét, a Midnight's Children-t mutatták be premierbe. 

Valaki az imdb-ről, más a filmes oldalakról választ magának filmet. Én viszont a Maximra szavazok. Ott nem lehet mellélőni (khm). Példának okáért, eddig egy Shriya Sarant sem ismertem, de felnyálazva a legújabb számot mindjárt tudtam, hogy nekem a következő filmem olyan lesz, amiben ő (indiai színésznő) is ott lesz és akkor majd jól megismerjük egymást, végre.  

Azzal az Akshaye Khannaval a főszerepben, aki nekem nagyon eltűnt (nem egyenlő a hiányérzettel) mára a bw filméletből. Oké-oké most is forgat, sőt az utóbb időben is voltak filmjei, az imdb segít, de valahogy azok nem voltak egy Racek, Dil Chachta Haik, vagy Salaam-E-Ishqek, Aaja Nachlek stb. Nem emelkedtek ki a filmtömegből, nem voltak olyan jók, pedig látjuk, láttuk mire volt képes régen AK, miért szerettük, ha szerettük igazán. Kérdés akkor, hogy ennyire eltűnt volna a süllyesztőben? És tényleg ennyire el lehet tűnni, vagy inkább sohase de nem volt benne több annál? Kipukkadt egyszerűen? Az biztos, hogy a nem éppen kiemelkedő darabok ellenére, dacára is készülnek még Akshaye Khanna filmek.

Itt a Gali Gali Chor Hai, amit Rumi Jafferey rendezett. Vígjáték! lesz, amiben szerepelni fog még Shirya Saran és Mugdha Godse is többek között. Valamint, ha minden igaz egy item numberre is van esély, Veena Malikkal az élen. Bemutató meg februárban, még az elején, de khm, az EMAET és a Jodi Breakers mellett. Pont elfér oda, vagy NOT -- jaj szegény. Előzetesen annyit tudni a filmről, hogy a korrupcióval foglalkozik majd meg a dirty politikusokkal, #nemtetszikarendszer. Ahol az áldozat lesz Akshaye (Mr Bharat a common man), a feleség Shriya, míg Mugdha egy call center munkatárs. Trailer is van hozzá már (a poszterről inkább nem beszélek). To slap the system.