calacitra

Tud. Még akkor is, ha nem koregrafalták túl a Dance Basantit szemmel láthatóan. És pont ezért, nekem ilyen biztonságinak hat, ami nem kockáztat, akar sokat, csak ennyit.

Persze Emraan se az a Prabhudeva, ő inkább elsalmankhanoskodja Shraddha elől az item numbert. Akivel most úgy vagyok, mint Aliaval a legelején, - de a kisasszonynak azóta azért sikerült megszerettetnie magát velem, nagyon.

A jodi amolyan táncidegen, nem is tudom kinek jutott eszébe ez, a dal még csak-csak a Sachin-Jigartól, de szumma kezdésnek soha rosszabbat. Lesz ez még izgalmasabb, item songosabb ennél. Mindamellett szerethető, és Shraddha nem esik ki a pixisből emiatt, továbbra is szívecske. 

A dél-indiai szépséges színésznő a mellett, hogy az Okkadu bw feldolgozáshoz a hírek szerint zenét szerez és abban énekel is, még item girl szerepben is feltűnik majd.

 [FAKT]  Nikhil Advani rendezésében Sonakshi Sinha és Arjun Kapoor főszerepelnek, és az eredeti tervekkel ellentétben nem az idén láthatjuk, hanem csak jövőre. De mindjárt valamikor az elején, január környékén mutatják be.  

Az item number címe egyébként Madamiya lesz, és már le is forgatták, itt egy kép arról, hogy Shruti Arjunnal ropja. 

Talán Prachi Desai? Talán a Soch? Talán az Ek Villain? Talán mi? 

Na de komolyan, ki húzott nagyot, és ki nyert ezzel a különc item numberrel: az Awarival?

A válasz: mindenki.

A színésznő első tételezése mondjuk ki nagyon jól sült el. A remény szalmaszálába kapaszkodva mintha teljesen más világba csöppentem volna a nézése közben. Nem mondom, hogy nem akart nagyon bizonyítani, oltárit domborítani és megmutatni PD (hah overacting), hogy helye van a parketten, és bwban egyaránt, de ez most egyáltalán nem zavart. Mert jól tette a kereket (a koreo se egyszerű), gyönyörű itt, is, mint mindig, és a táncra se lehet fintorogni, ne is akarjunk. Amúgy én sokakkal ellentétben bírom Desait, és tök örülük neki, hogy ez most telibe talált. Neki. Nekem. 

Apropó más világ. Nem csak neki köszönhető ez az érzés. A pakisztáni banda legalább annyira, ha nem jobban, kiveszi a részét belőle. És ha a Saturday Saturdayt leszóltam, ekéztem amiatt, mert mert újrázni, akkor az Awarival is ezt kéne tennem. De nem tudom, hiszen ez másik liga. Felső osztály, az elit, a krémhez tartozik, ahova az SS nem kapott meghívót. Jobb is ha tanulnak, így kell ezt csinálni, feldolgozni, sőt átdolgozni, mert az Awari se így szólt mindig, pontosan így. A Soch a banda neve. Jegyezzük meg, a margóra, kis betűvel véssük fel, hogy lesz ez jobb is. 

A dal egyébként egyáltalán de nem item song. Amolyan anti item song (a készítők nem is annak tartják, mondják). Nem megy szembe az intézménnyel, vannak közös pontok, de azért túlzásba se viszi. És ezért most nem jár harag. Kellett ez, talán pont ez hiányzott, hogy felrázzák az állóvizet, amibe magát jutotta az item number különiskola. Találó hangulat, soft, rock, csettintések, szép hangok, ritná-ritná, mikor is hallottunk ilyet utoljára bwban? No ugye. De nyilván nem ezért lelkesedünk érte, hanem önmagáért teljes valójában. 

Az Ek Villain meg? Csak még jobban összezavartak minket, hogy most mi is lesz. Lehet direkt így akarták. Én azonban, és innen könnyű okosodni, kihagytam volna a filmjeleneteket egészben, és csak a tételre fókuszáltam volna. Áh de hagyjuk is, bravó, tapstaps, kötelező képkocka látnivaló. Nehéz leállni vele. 

Iulia Vantur maga se tudja mit keres itt. Mi sem tudjuk. De segítünk kideríteni, hogy jobban képben legyünk, tisztázzuk a helyzetet, és lássunk világosan, napfényesebben ebben a ködúr által uralt ünnepi napokban. Addig is Áu áu. Vagy valami ilyesmi. 

A román tévés és színésznő bwba szóló csak oda tartó egyirányú jegyét (mert a visszaútat már az item song fedezte) nem másnak köszönheti, köszönhetjük, mint Salman Khannak. Akivel annyira jobban vannak, hogy azt el sem lehet mondani. Hol együtt, hol külön. De ha másra nem is jó az ilyen fajta kapcsolat, legalább egy item girl szereplésre futotta, már ha ez volt valaha is a top álmai között Vanturnak. Ha igen, akkor éljen neki.

Mert másban aligha lesz öröme. És most nem azzal van a gond, hogy Salman nője. Vagy hogy fehér. Vagy hogy Salman nője és fehér. Bár ez utóbbi elég sok indiainak nem tetszik. Jóllehet hozzászokhattak volna igazán, mert már minden évre akad egy #ffffff item girl feltűnés. Hanem az az egészben bibi, hogy ez nem lett jó. Tőle. Leginkább tőle. Mert az a faramuci képlet állt elő, hogy a dal még csak-csak elmegy szódával, tapad és ilyesmi.

Szóval a hajó rajta úszott el. És még igazán szexinek se mondanám a csomagolást. Mármint ami a dalbetétet illeti. Vanturról mindenki döntse el maga, amit. Abba nem folyunk bele. A koreo se adja. Bakwas. Kár volt érte. Meg érte. Ha értitek. 

Ha másra nem is, arra jó volt ez az év, hogy belássuk, az item number intézménye megrekedt már egy ponton, és válságát éli. Tavaly is célozgattunk rá, de ami idén volt, az még legmerészebbnél is sötétebb álmainkat is felülmúlta.

Persze haldoklásról szó sincs, nem is lehet, mert amíg van bw film, addig van ez is. El nem fog tűnni - a vásznakról, nem is kell. Meg amúgyis szépen fizet. Aki item girlnek áll, adja a fejét, az jól tudja miért teszi.

És az is lehet, sőt biztos, hogy csak mi innen a tescos fotelből látjuk ennyire magyarosan a tételek helyzetét, pillanatnyi állapotát. Ahogy állóvízben süppednek, és csak nem kavarja, zavarja fel azokat senki. Meg gondolom az indiai aktív közönségnek ez is megteszi. Hát még a férfiaknak.

Jó is nekik és annak, aki ugyancsak élvezi Priyanka 63271. unalmas tételét, vagy Sunny Leone amatőr (khm) tánciskolás mutatványát és harcát a koreo elemekkel. Viszont nem minden item number arany, amiben egy szép színésznő, esetleg pornósztár vendégeskedik. Annál több kell.

Patent helyszín, még patentebb koreográfia, annál is patentebb zene. És ha ezek mind-mind-mind együtt vannak, egy nagy egészt alkotnak, az élen a lédivel, aki elrabolja a showt, meg elvonja a figyelmet az item number gyengeségeiről (tökéletes nincs?!), akkor mondhatjuk el, hogy totálisan megérte minden rúpiáját, belefektetni.

Máskülönben a fene vitte el. És el is vitte, sajnos. Mert idén minden ötödiket lehetett úgy istenesen élvezni, és értékelni, azért, amiért elkészült valójában. Hiszen vagy a lédibe volt a hiba, vagy a dallam nem tapadt, vagy a koreo volt átgondolatlan, vagy pedig a helyszín nem adta, magát, át.

De még ennél is borzasztóbb volt az, amikor egyik se tudott annyira kiemelkedni, a másik fölé nőni - jó értelemben véve, hogy azért lett volna indokolt a puszta létezése, meg újranézése, és filmben való nem elpörgetése, mintha ott se lenne.

Még szerencse, hogy voltak, akik áldoztak rá, pénzt, energiát, időt, kreativítást (ez fontos), vagy éppen csak kijött nekik a lépés, és most úgy beszélhetünk róluk, mint követendő példákról - a többieknek, és mint a legjobbakról 2013-ban. Hát sziasztok.

Miattuk, csak értük, csak nekik.