Naiv vagyok, és mindent elhiszek, amit az M1 híradóban mondanak, de azt már mégis komoly fenntartásokkal kell kezelnem, ha olyat látok (kamufilmpara), amin egy, az indiai filmzenékért felelős zenei rendezők csiszolatlan gyémántja, nagy reménysége, következő AR Rahmanja hazánkba 'solyózmozva' látogat el sokadmagával. Hogy itt aztán megoldja okosba a budapesti szimfonikusok segítségével az egyik hamarosan mozikba érkező kollywoodi darab, az Irandam Ulagam film zenéit, azoknak is egy részét. Pedig ez trú, de olyan trú.

'A H betűre fogunk ráfutni...'

Az illető pedig nem más, ha nem ismernénk fel, mint Anirudh Ravichander, a Why This Kolaveri atyja, összesen 3 csodálatos kollywoodi soundtrack főfőfelelőse. Most pedig az említett filmzenékben közreműködik (úgymondják: background score) egy keveset. És ezt nálunk teszi. Vagy tette, már múlt időben. Hiszen hetekkel ezelőtt járt itt, és tudta le az utat, csinálta meg azt, ami neki nagyon kellett.

Persze tudom, hogy nem ez az első eset, amikor indiai zenei rendezők minket választanak, velünk dolgoznak (már elnézést a Tper1 miatt) együtt, korábban írtam Ilaiyaraajaról pl., de azért ezt baromira tök jó látni, még akkor is, ha a direktor a videóban olyan arcot vág az egészhez, mintha ő lenne a megtestesült kormányszóvivők alfája, vagy legalábbis omegája. Whocares.

Rajta kívül viszont Anirudh lelkesedése (neveket nem tud, bár ez vissza is igaz lehet) az nagy kanál piros pont, és a magyar szavak is jól esnek, mitöbb a dalrészlet is nagyon epikusnak tetszik lenni. Amihez, ha még hozzáadjuk azt a kommentet, miszerint nem is olyan rossz ország ez amúgy, akkor már van esély arra, hogy legközelebb is legyen legközelebb, neki, bárkinek, akárkinek, aki jönne, és szeretne, vagy csak kell éppen.